69346. lajstromszámú szabadalom • Újítások üvegfúvógépeken
zetbe való visszatérése folytán a csésze kifelé mozdul, a (16) tárcsa a (25) tengelyt további szöggel forgatja el, minek folytán a (36) tömbök befelé a fúvócső tengelye felé mozgattatnak, amint ezt a 12d. ábra mutatja. Ekkor a csésze által létesített kerek kúpot a (36) tömbök kifelé szorítják és hengeralakra hozzák, mely alakja és anyagelosztása folytán alkalmasabb a megnyújtásra és a kívánt cikké való fúvásra. A V-tömbök bordái az üvegdarabon barázdákat képeznek ki olyan helyen, amely az üvegnek a csészébe zárt darabján még belül esik és a vas vegét körülvevő anyagból fekszik, miáltal az az üveganyag, mely előzőleg a csészébe volt zárva, a többitől jel által lesz elkülönítve. Minthogy a barázdák egyformán helyezkednek el az egymásra következő, egyenlő üvegtesteken, ennélfogva a fönt leírt műveletek oly üvegtesteket eredményeznek, amelynek a barázdán túl fekvő részei teljesen azonosak. Miután a V-tömbök is befejezték működésüket, a (16) tárcsa a (25) tengely forgásirányát ellenkezőre változtatja és így a tömbök a fúvócső tengelyétől eltávolíttatnak. A főtárcsa továbbforgása alkalrtiával a fúvócső állványa úgy mozdul el, hogy lesülyeszti a képződött üvegtestet, mely 'ezen helyzetében megnyújtható és mintába fúvatható lesz, mimellett az üvegtestbe nyújtás előtt levegő bocsáttatik, hogy benne üreg képződjék. A most már üreges üvegtest megnyúlása (12e. ábra) a rajta képződött barázda alatti részen megy végbe, mivel a V-tömbök barázdáló vállainak hatása abban nyilvánul, hogy az üreg azon a helyen lehűl és megmerevedik úgy, hogy ez a hely nyújtás közben elválasztja egymástól az alatta és fölötte lévő üvegrészeket. Ennélfogva a gép a megnyújtási művelétet mindig egyforma üvegtömegeken végzi, ami az önműködő fúvás és mintázás szempontjából igen fontos. Midőn a főtárcsa tovább forog, hogy különböző hatásokat létesítsen a leirt alakítószerkezetek által az üvegtömbön végzett műveletek után, előfordulhat, hogy a simító és barázdáló tömbök ismételni fogják műveletkörüket anélkül, hogy a fúvóvas munkahelyzetben volna. Tekintettel az ilyen esetekre, a főtárcsa és a (16) hütyöktárcsa közötti áttételi viszonynak egész számmal kifejezhetőnek kell lennie, amely esetben a különböző részek minden művelet Jcezdetén ugyanazon viszonylagos helyzetet foglalják el. A föltüntetett esetben a (16) tárcsa kétszer fordul körül a főtárcsa egy fordulata alatt, míg a (18) fogaskerék és i(47) tárcsa viszonylagos nagysága olyan, hogy az utóbbi a főtárcsával egyenlő szögsebességgel forog. Megjegyzendő, hogy mivel négy (31) simító tömb van alkalmazva és ezen tömbök olyan pályákon mozognak, amelyek a vas tengelyvonalában metszik egymást, mimellett a tömbök egyenlő szögtávolságban feküsznek egymástól, ennélfogva az üvegtömegre nehezedő nyomások ki vannak egyensúlyozva1 és az üveg nem törekszik kimozdulni központi helyzetéből, minek következtében átmérője, mint a (31) tömbök kényszermenetű befelé mozgásának eredménye, pontosan meg lesz határozva. Ez az eredmény azonban kettőnél több, a középpont körül elosztott tömbnek bármilyen mozgása által is elérhető volna, még ha a tömbök elosztása nem is volna szimmetrikus, mivel három pont mindig egyértelműen határozza meg a rajtuk átmenő kört. Négy tömb alkalmazása azonban előnyösebb, mivel az üvegdarabra gyakorolt nyomások jobban ki-. egyensúlyozódnak. Az 1—6. ábrákon csak két (36) tömb van föltüntetve és ez okból a tömbök úgy vannak barázdálva, hogy az üvégdarab hozzájuk képest el ne mozdulhasson, sőt éppen a tömböknek ezen kiképezése folytán kettőnél több érintkezési pont létesül a tömbök és az üvegdarab között, amenynyiben minden tömb számára két érintkezési pont van és így az üvegdarab ez esetben is ki van egyensúlyozva egy tartó
