69267. lajstromszámú szabadalom • Számológép
6 — hógy a (K) fogaskerék a (T) tárcsával szintén kapcsolva van, illetve hozzá képest el van reteszelve úgy, hogy a (T) tárcsához képest a (G) fogasív visszatérő mozgása közben a (K) fogaskerék sem siethet előre, illetve hozzá képest nem tolódhat el. Minthogy továbbá a (K) fogaskerék a nagy (0) fogaskerékkel, mely a számlálókereket hatja, állandóan kapcsolódik, nyilvánvaló, hogy maga a számlálókerék is oly módon van összekötve a (T) zárótárcsával és az ezen tárcsát forgató (G) fogasívvel, hogy kénytelen a fogasív visszatérő lökete alatt utóbbival pontosan együtt' mozogni és a fogasív ezen mozgása közben, illetve a mozgás kezdetén az ívheZ képest sem előre nem siethet, sem el nem tolódhat. A jelen példánál a (T) zárótárcsa kilenc (bl) bemetszéssel van ellátva, melyek távolsága a kerület egy-egy tizedének felel meg, mimellett azonban a tizedik bemetszés hiányzik úgy, hogy a tárcsa kerülete a kilencedik és az első bemetszés között nincs megszakítva. Lényegében ugyanez lenne a részek működése akkor is, há a (T) tárcsa tíz bemetszéssel lenne ellátve és a jelen esetben a tizedik bemetszést csak azért hagytuk el, mert nincs reá szükség. Ha ez a tizedik bemetszés hiányzik, akkor a (T) tárcsának megszakítás nélküli, azaz be nem metszett és a kilencedik és az első bemetszés között lévő kerületi része abban az esetben, ha az (U) kerék megáll, az ezen kerék baloldali alsó részén alkalmazott (cl) foggal fékszik szemben (1. és 2. ábra) és ezen kerék, valamint a vele összekötött részek moíjgási törekvése a fognak a tárcsa megszakítatlan fölületi részével való érintkezésé folytán megállíttatik, mimellett ezen érintkezés arra szolgál, hogy a részekét túlságos messze menő mozgásukban kéayszermozgásúan megakassza. Ha azon a hfetyen, ahol a (T) tárcsa az (tJ) kerék fogával érintkezik, a tizedik bemetszés megenne, akkor ugyanezt az eredményt érnők el, csakhogy ekkor a fog ezen bemetszéssel kapcsolódásba jutna és arra törekednék, hogy a (T) tárcáat ugyanabban az irányban forgássá további,'ámélyben eddig is forgott. A tárcsa ézeri''mözgását azonban a (G) fogasívvel váló öszszeköttetése és utóbbinak a visszatérő mozgás végén való megakasztása meggátolja. Mint már említettük, eddig a< szóban forgó rendszerű számológépek (B) működtető emelőjét vagy oszlopmüködtetőjét a gép hátsó végén helytálló forgásponton vagy forgáscsapon ágyazták. Ilyen esetekben az emelő mellső végériek kellő1 mozgási körzetét biztosítandó, aránylag hosszú emelőkre volt szükség úgy, hogy a gépet és állványzatát a billentyűzeten túl' messze meg kellett hosszabbítani, hogy az említett emelőket el lehessen helyezni; az állványzat ezen meghosszabbítása azonban, eltekintve az éppen említett céltól, teljesén fölösleges volt. A jelen találmány értelmében azonban a (B) működtető emelők hátsó végeinek emelkedő és sűlyedő, azaz mozgatható vagy „lehegő" forgáspontokon való ágyazása sokkal rövidebb emelők gyakorlati és célszerű alkalmazását teszi lehetövé úgy, hogy a gép összes hossza jelentékenyen csökkentetik. A leírt kiviteli példánál a működtétő emelők forgáspontjai úgy vannak elrendezve, hogy a gép billentyűzetének hátsó végével közel egy vonalban fekszenek, míg az itt tekintetbe jövő rendszerű eddigi számológépeknél szükséges, illetve szokásos volt ezen forgáspontokat 12—15 cm-nél a billentyűzet hátsó vége mögött elrendezni. Azáltal, hogy a találmány érteimében a (B) működtető emelők és a (D) rúdak a hátsó végeiket összekötő (C) szögemelők és a melső végeiket összekötő (E) csuklók útján vannak egymással kapcsolva, a (B) emelők és a (D) rudak mellső végei között oly mozgási viszonyt kapunk, mely a tekintetbe jövő gépek számára a legnagyobb előnyt nyújtja. A (B) emelők és a (D) rudak leírt összeköttetése és együtt működése folytán a (B)
