68980. lajstromszámú szabadalom • Kötőgép

tosan ugyanannyi tűvel van ellátva, mint a henger. Minden henger-tűnek tehát a bordatárcsában egy-egy tű felel meg. Az eddig ismert körkötőgépeknél technikai okokból lehetetlen volt ily nagyszámú tűt elhelyezni a bordatárcsában, mivel a tűknek egy bizonyos hosszal kellett bírniok és ennél fogva végeikkel oly közel feküdtek a bordatárcsa középpontjához, hogy a vezetékek falvastagságai a tű befektetéséhez szükséges további horony alkalmazását már "nem engedték meg. A gép átmérőjét azonban egy bizonyos határon túl nem lehetett növelni, mivel csupán a teljes átmérővel biró tőmlőalakú árút Lehetett előállítani és ennélfogva harisnyák kötésénél egy bizonyos hengerátmérőnél nagyobbat nem lehetett használni. A jelen találmány szerint úgy a henger, mint a bordatárcsa két irányban működő zárral van ellátva, tehát a fönt említett módon a henger egész kerületének kihasználása nélkül is lehet tömlőalakú árút előállítani. Ennélfogva a körkötögépeiknél különben szokásos maximális átmérőnél nagyobb átmérőit is vehetünk úgy, hogy a bordatárcsán ugyanannyi tűt lehet alkalmazni, mint a hengerben. A bordatárcsa és henger tűinek egyenlő száma azonban még további igen lényeges előnyökkel jár. így nem csupán jobbjobb kötésű tömlőalakú árút lehet előállítani, hanem a munka megkezdése, ill, a fonál befektetése is lényegesen meg van könnyítve, mivel a fonalat éppen úgy, mint a síkkötőgépnél, a gép járatása közben az egymással szemben álló tűk megragadják és ilyként zeg-zúg alakban fogják be a gépbe. Ennélfogva ezután még csak a körkötőgépeknél használatos ütközőfésüt kell bevezetni, hogy ennek horgait a szabadon fekvő fonálrészekbe akaszszuk. A (8) henger hornyaiban ágyazott tűket ismert módon a spirálrúgóból képezett (10) gyűrű és a merev (11) gyűrű tartja meg vezetékeikben. A 3—5. ábrában a henger zárja hátulnézetben és két egymásra merőleges metszetben van föltüntetve. A (12) és (13) oldalrészek szoros és laza szemek képzése céljából ismert módon eltolhatók. Hasonlóképen a két (14, 15) középrész rugalmasan van a zárlemezre ágyazva és annyira húzhatók vissza a zárlemezbe, és rögzíthetők ezen helyzetben, hogy a ' özéprész által a tűk számára képezett vezeték eltűnik. A találmány értelmében mindegyik oldalrész a (12, 13) eltolható és a (12', 13') helytálló részből áll. Amint a 3. ábra mutatja, a (12), ill (13) részekből képezett vezetékbe egy-egy vízszintes irányú pályarész van iktatva, melyet a helytálló (12'), ill. (13') részek alsó éle képez és amely-a helytálló rész belső éle által alkotott ferde vezetékbe megy át. Mindegyik tű tehát fölfelé, ill. lefelé irányúló mozgásában föltartatik és mindaddig marad állva ezen helyzetében, míg a helytálló, ill. a mozgó rész ferde élei ismét továbbtolják a tűket. A tűknek ezen, a (12) és (13) mozgó részek összes állásánál egyenlő nyugalmi helyzetei megfelenek a közvetlenül a hurokképzés előtti állásnak és ezen időszakos megállás folytán a bordatárcsa-tűkkel pontosan egybevágó rendkívül szabatos munkát érünk el. A helytálló (12') és (13') vezetékrészek fölső végén, a vezetékrész,ek között a (16) válftó van forgathatóan ágyazva, melyet a tűk Vezérelnek és ezeket a sarok kötésénél a zár mozgási iránya szerint fölső bal, vagy fölső jobb állásukból a zár közepébe vezeti. A sarok készítésénél ugyanis időszakosan csupán a középső hengartűk dolgoznak, míg az oldalsók fölfelé vannak tolva és niem dolgoznak. Ezen nyugai'mi állásukból a tűket ismét egyenként a munkaállásba kell vinni, ami azáltal történik, hogy a tűket annyira betoljuk, míg a (12), ill. (13) rész fölső, laposan görbített lapjára támaszkodnak. A zár oldalirányú mozgatása által a tű a (16) váltóba ütközik és a (16, 13') és (13), ill. (12') és (12) pályán letolatik úgy, hogy amint a fona-