68980. lajstromszámú szabadalom • Kötőgép

— 4 -lat megfogta, tovább dolgozik a már dol­gozó, tehát alulról jövő tűkkel. Mialatt a föltolt tű azáltal kerül a dol­gozóállásba, hogy a már dolgozó tűkkel egy magasságba toljuk le, a tűn, de a tű­horgon kívül függő hurok letolatnék, mi­vel a tű lefelé kihúzatnék a hurokból. Az­által., hogy az egyébként a közönséges sík­kötőgép zárjához hasonló zárban a (16) váltót rendezzük el, nem csupán alulról fölfelé működtetnek a tűk, ill. vezethetők be a tűk a zárba, mint eddig a váltónél­küli záraknál, hanem, a tűknek a zárba való bevezetése a fönt leírt módon fölül­ről is leshetővé válik. A (14) és (15) mozgó középrészeknek a (17) rugóval szemben való kikapcsolása és rögzítése a (18) állítóemelőkkel törté­nik, melyek a (19) ékfölület révén a kö­zéprészen alkalmazott vezetőcsap villás vége közé mozgattatnak és ékfölületükkel a villában alkalmazott csapra működnek. A zárlemez külső oldalán még további beállítható (20) szögdarabok vannak ágyazva, melyek a (21) rugók hatása alatt végállásukba húzott (12) és i(13) oldal­részek számára beállítható ütközőket ké­peznek. Amint már említettük, a bordatárcsa zárja is mindkét irányú működésre van berendezve. A 6. ábra mutatja ezen zár alulnézetét. A vezetékeket egyrészt a helytálló (22, 23 és 24) részek, másrészt pedig a rugal­galmaisan ágyazott és a fölemelt helyzet­ben rögzíthető (25) rész, végül pedig a ru­galmas és egyoldalúan működő (26) váltó képezik. Ha a bordaitárcsa zárát a (4) kengyel­lel való kapcsolás után az egyik, vagy má­sik irányban forgatjuk, úgy a (25) rész beiktatott helyzetében a tűk a vezietékben föl- és lefelé csúsznak bármely irányban is mozgattatik a zár. Ha ellenben a (25) rész fölemelt helyzetben rögzíttetik, úgy a vezetőhorony ezen helyen meg van sza­kítva és a tűk a zár egyik forgásirányá­ban a (22) rész külső oldalán siklanak to­vább, míg a (26) váltóhoz nem érnek és ezt a reá működő rúgó ellenében el nem forgatják úgy, hogy a zárat elhagyják anélkül, hogy előre tolatnának. Ha ellenben a zár az ellenkező irányban forgattatik, úgy a tűk eltolatnak, mivel ekkor a (26) váltó nem enged és ezen for­gási irány mellett szilárd vezetőrészt ké­pez. A tűk kikapcsolása visszatolásuk által történik úgy, hogy a tűk annyira tolat­nak vissza, míg nyúlványaik a zár ha­táskörén kívül kerülnek. Ezen célból a zárlemez a (27) hasítékkal van ellátva, amelyben a tűk végei szabadon fekszenek úgy, hogy kézzel bármelyik tűt kikapcsol­hatjuk. A kézzel való kikapcsolás bizonyos kö­tésnemietk előállítására szolgál, melyeknél csupán minden második, vagy harmadik bordatárcsatűnek szabad működnie. Ha ellenben a bordatárcsatűket egyáltalában nem lakiarjuk használni, úgy ismert mó­don az (5) bordatárcsaszár kapcsolatát a (4) kengyellel a (6) pecek eltávolítása út­ján megszüntetjük. A bordatárcsatűk végei a (28) gyűrű­höz támaszkodnak, mely a zárlemez egy hornyában van ágyazva. Ezen célszerűen szalagrúgóból képezett gyűrű a zárlemez külső oldalán keresztülvezetett (29) csa­pokon annyira fölemelhető, hogy többé nem gátolja a tűknek kézzel való hátra­tolását. Ha a (28) gyűrűt ezután ismét kezd!eti állásába vezetjük vissza, úgy a hátratolt tűk ütközői a gyűrű mögött fek­szenek és ennélfogva kikapcsolt helyze­tükbén biztosítják a tűket. Magától értető­dik, hogy a gépet nem csupán kézzel, ha­nem motorral is hajthatjuk, mely esetben a forgattyút egy hajtókerék helyettesíti és néhány, a találmány lényegét nem érintő szerkezeti módosítás válik szükségessé. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Körkötőgép, jellemezve azáltal, hogy a bordatárcsa ugyanoly számú tűvel van fölszerelve, mint a henger és úgy a hengeren, mint a bordatárcsán egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom