68980. lajstromszámú szabadalom • Kötőgép

— 4 -lat megfogta, tovább dolgozik a már dolgozó, tehát alulról jövő tűkkel. Mialatt a föltolt tű azáltal kerül a dolgozóállásba, hogy a már dolgozó tűkkel egy magasságba toljuk le, a tűn, de a tűhorgon kívül függő hurok letolatnék, mivel a tű lefelé kihúzatnék a hurokból. Azáltal., hogy az egyébként a közönséges síkkötőgép zárjához hasonló zárban a (16) váltót rendezzük el, nem csupán alulról fölfelé működtetnek a tűk, ill. vezethetők be a tűk a zárba, mint eddig a váltónélküli záraknál, hanem, a tűknek a zárba való bevezetése a fönt leírt módon fölülről is leshetővé válik. A (14) és (15) mozgó középrészeknek a (17) rugóval szemben való kikapcsolása és rögzítése a (18) állítóemelőkkel történik, melyek a (19) ékfölület révén a középrészen alkalmazott vezetőcsap villás vége közé mozgattatnak és ékfölületükkel a villában alkalmazott csapra működnek. A zárlemez külső oldalán még további beállítható (20) szögdarabok vannak ágyazva, melyek a (21) rugók hatása alatt végállásukba húzott (12) és i(13) oldalrészek számára beállítható ütközőket képeznek. Amint már említettük, a bordatárcsa zárja is mindkét irányú működésre van berendezve. A 6. ábra mutatja ezen zár alulnézetét. A vezetékeket egyrészt a helytálló (22, 23 és 24) részek, másrészt pedig a rugalgalmaisan ágyazott és a fölemelt helyzetben rögzíthető (25) rész, végül pedig a rugalmas és egyoldalúan működő (26) váltó képezik. Ha a bordaitárcsa zárát a (4) kengyellel való kapcsolás után az egyik, vagy másik irányban forgatjuk, úgy a (25) rész beiktatott helyzetében a tűk a vezietékben föl- és lefelé csúsznak bármely irányban is mozgattatik a zár. Ha ellenben a (25) rész fölemelt helyzetben rögzíttetik, úgy a vezetőhorony ezen helyen meg van szakítva és a tűk a zár egyik forgásirányában a (22) rész külső oldalán siklanak tovább, míg a (26) váltóhoz nem érnek és ezt a reá működő rúgó ellenében el nem forgatják úgy, hogy a zárat elhagyják anélkül, hogy előre tolatnának. Ha ellenben a zár az ellenkező irányban forgattatik, úgy a tűk eltolatnak, mivel ekkor a (26) váltó nem enged és ezen forgási irány mellett szilárd vezetőrészt képez. A tűk kikapcsolása visszatolásuk által történik úgy, hogy a tűk annyira tolatnak vissza, míg nyúlványaik a zár hatáskörén kívül kerülnek. Ezen célból a zárlemez a (27) hasítékkal van ellátva, amelyben a tűk végei szabadon fekszenek úgy, hogy kézzel bármelyik tűt kikapcsolhatjuk. A kézzel való kikapcsolás bizonyos kötésnemietk előállítására szolgál, melyeknél csupán minden második, vagy harmadik bordatárcsatűnek szabad működnie. Ha ellenben a bordatárcsatűket egyáltalában nem lakiarjuk használni, úgy ismert módon az (5) bordatárcsaszár kapcsolatát a (4) kengyellel a (6) pecek eltávolítása útján megszüntetjük. A bordatárcsatűk végei a (28) gyűrűhöz támaszkodnak, mely a zárlemez egy hornyában van ágyazva. Ezen célszerűen szalagrúgóból képezett gyűrű a zárlemez külső oldalán keresztülvezetett (29) csapokon annyira fölemelhető, hogy többé nem gátolja a tűknek kézzel való hátratolását. Ha a (28) gyűrűt ezután ismét kezd!eti állásába vezetjük vissza, úgy a hátratolt tűk ütközői a gyűrű mögött fekszenek és ennélfogva kikapcsolt helyzetükbén biztosítják a tűket. Magától értetődik, hogy a gépet nem csupán kézzel, hanem motorral is hajthatjuk, mely esetben a forgattyút egy hajtókerék helyettesíti és néhány, a találmány lényegét nem érintő szerkezeti módosítás válik szükségessé. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Körkötőgép, jellemezve azáltal, hogy a bordatárcsa ugyanoly számú tűvel van fölszerelve, mint a henger és úgy a hengeren, mint a bordatárcsán egy