68923. lajstromszámú szabadalom • Kábel nagy feszültség számára

Megjelent 1916. évi április üó 21-én. MAGY. g&gt KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 68923. szám. VII/g. OSZTÁLY. Kábel nagy feszültség számára. HÖCHSTÁDTER MÁRTON MÉRNÖK BERLIN-CHARLOTTENBURGBAN. A bejelentés napja 1914 március hó 20 ika Elsőbbsége 1913 március hó 27-ike. A jelen találmány tárgya egy vagy több | erü kábel — rétegesen, pl. telített papiros- | sal szigetelt erekkel — nagy feszültség számára; célja, hogy a kábel belsejében a sugárzás és ebből folyó lappangó, lassú égés tüneteit lehetőleg kiküszöböljük. A sugárzás és lassú égés tünete olyankor lép föl, ha valamely abnormális szigetelő anyagnak pl. a közbeszorult levegőnek dielektromos igénybevétele helyenként nagyobb a villamos átütés elleni biztonságánál úgy, hogy rajta át az áram kisül ugyan, de még nem üt keresztül egészen a szigetelésen Ha a szóban lévő tünetek huzamosabb időn át tartanak, úgy végül az átütési feszültség értékén alul is átüthet az áram a szigetelésen — a kábelt tönkretéve, — minthogy a folytonosan igénybevett szigetelő réteg lassanként szétbomlik, illetőleg elég. Kivált ama helyek vannak ily veszélynek kitéve, ahol a ható szigetelő anyag között oly más szigetelő anyag is előfordul, • amelynek dielektromos állandója és átütés elleni szilárdsága kisebb, pl. ha egy levegő-buborék képződik vagy éppen semmi anyag sincs (vákuum esetében) a szigetelő rétegek közti űrben; végül el is piszkolódhattak a rétegek a gyártáskor, s a bekerült idegen anyagok folytán a pótenciálesés megengedhetetlen magas értékre rúghat. Közvetlenül a kábelnek fémes külső köpenye, az ólomköpeny alatt, kivált fegyverzett kábel esetében tudvalevőleg több, kevesebb meglehetős nagy üreg lép föl, mert a réteges szigetelő anyag a kábelerek fölületén a gyártás közben ráncokat vet vagy föltüremlik úgy, hogy az ólomköpeny nem fekszik föl légmentesen a szigetelésre. Az ólomköpenyt továbbá nem szabad a kábelérre szorosan fölsajtolni, nehogy a kábel könnyű hajlékonyságát gátolja; majd a rákövetkező vértezéskor spirálisan deformáljuk a kábelt úgy, hogy ebből folyólag is sok légtér keletkezhet benne. Az ily üregek a kábel belsejében a szóban lévő sugárzás és lassú égés tüneteit elősegítik, mert a sugárirányban egymásután következő szigetelő rétegek dielektromos igénybevétele — egyébként azonos viszonyok közt — nagyjából fordí.tott arányban van az illető szigetelő anyagok dielektromos állandóival. Más szóval minél kisebb a kábel ható I szigetelése után következő szigetelő anyag-