68923. lajstromszámú szabadalom • Kábel nagy feszültség számára

nak, pl. egy levegő buboréknak dielektromos állandója, annál nagyobb a rétegnek dielektromos igénybevétele, tehát a veszély is, hogy a sugárzás és a lassú égés jelensége fölléphet. Az impregnált (réteges) papírból való szigetelés dielektromos állandója mintegy háromszor akkora, az átütés elleni szilárdsága pedig sokkalta nagyobb, mint a levegőé. Ha tehát az ólomköpeny helyenként légmentesen fekszik föl a kábel ható szigetelésére, másutt pedig üreg marad a két réteg között, ekkor a két különböző keresztmetszetben a potenciál esése a kábel-értől az ólomköpeny felé más és más lesz, a feszültségnek az ólomköpeny alatti légréitegre eső része pedig annál; nagyobb, minél vastagabb ez a réteg az alatta lévő ható szigetelő anyaghoz viszonyítva, amelynek dielektromos állandója nagyobb. A sugárirányban föllépő egyenlőtlen pcitenciálesés a szigetelő rétegek fekvésének irányában olykor igen nagy dielektromos igénybevételt okoz, kivált a kábel aktiv szigetelésének és esetleg föllépő légközöknek egymással határos helyein. A réteges szigetelésnek már aránylag kis igénybevétele lappangó kisülést idézhet elő a rétegek fekvése, illetve a fölületek mentén, amely az anyagot idő multán rétegenként elégeti. A mellékelt rajz 1. ábráján látjuk példaképpen, hogy az egyenlő potenciálú vonalak a kábel hossza irányában körülbelül miként alakulnak, ha a (c) ólomköpeny alatt a (d) légbuborék képződik. Tekintsünk el most attól, hogy a feszültségnek a belső (a) kábelér és az ólomköpeny közötti összes potenciáleséshez képest mily nagy része esik a (d) légrétegre sugárirányban és csupán arra legyünk tekintettel, mily nagy potenciálkülönbség léphet föl igen rövid távolságon a rétegek fekvése mentén. Ez a nagy potenciálkülönbség csúszó (lappangó) szikrákat idéz elő, pl. az 1. ábrán a fölső szigetelő ré(

teg szélső (t) helyein. Hasonló viszonyok lépnek föl rétegesen szigetelt több erü kábelben az egyes kábelerek aktiv szigetelő anyagának és az átütés ellen kisebb szilárdságú töltő anyagnak pl. juta stb.) határoló helyein is. A jelen találmány célja már most, hogy a sugárzás és lassan égés jelenségét, amelynek oka szóval abban rejlik, hogy az ólomköpeny nem fekszik pontosan légközök nélkül a kábel ható szigetelésének fölső rétegére, vagy amely több erü kábel esetében a töltőanyag megengedhetetlen nagy dielektromos igénybevételéből ered, — megszüntessük; e célból egy igen vékony vezető réteget fektetünk be a kábelbe, amely meggátolja, hogy ugyanazon szigetelőréteg szomszédos pontjain veszélyesen nagy potenciálkülönbség léphessen föl. Ezt a réteget a találmány szerint lehetőleg tökéletes módon kell a kábel, illetőleg az egyes kábelerek ható szigetelő anyagával dielektromos értelemben egyesítenünk (összeforrasztanunk) (lásd Peíerson „Hochspannungstechnik" cimű művének 39. és következő oldalait). E vezető betétnek továbbá egy-egy szigetelő réteg mentül több szomszédos pontját kell vezető módon összekötnie. A taialmany szerint a vezető retegneK az aktiv kábelszigeteléssel való lehetőleg tökéletes dielektromos egyesítésére és vékonyságára azért helyezünk nagy súlyt, mert csak az ilyen réteg segítheti elő a kábelnek kellő hajlékonyságát és követheti az aktiv szigetelő anyag fölső rétegének tetszőleges alakváltozását. A potenciált kiegyenlítő áram, amelyet a szóban lévő réteg vezet, igen kicsi és egészen más rendű, mint a kábelt töltő áram úgy, hogy a réteg vékonyságának csupán a gyártási akadály szab határt. Más célra, mint amiről itt szó van, ismerünk már vezető betéteket a kábelek szigetelő anyagában, így pl. rajtuk átmenő aquipotenciális réteg gyanánt, amelybe' kívülről kényszerítünk be potenciált. E vezető betéteket azonban egyrészt áramvezeték gyanánt használjuk és ennélfogva 1 nem lehetnek oly vékonyak, hogy az aktiv