68884. lajstromszámú szabadalom • Berendezés valamely elektromos áramkör ellenállásának megváltoztatására

^C) élt (2. ábra) alkalmazhatunk, melyek nem vezető és nem égő anyagból készülő­nek, egymás fölött és az (A) fényív tenge­lyéhez merőleges helyzetben vannak elren­dezve és melyekbe az (M) fúvómágnes a fényívet befújja. Ezen élek az árammeg­szakítás biztonságát nagy mértékbeli fo­kozzák. Lehet azonban pl. távbeszélőüzemben, a fényív nyújtása által bekövetkező ellenállás­változást is hasznosítani. Ha ugyanis egy telefonba vagy mikrofonba beszélünk és az -ezáltal keletkező áramot a fúvómágnes ger­jesztésére használjuk, akkor a fényív meg­nyúlása következtében a fényíváramkörben a mikrofonáram erősségével arányos vagy •ehhez hasonló ellenállásváltozás lép föl. Ezen ellenállásváltozás frekvenciája általá­ban a váltakozóáram gyanánt föllépő mikro­fonáram frekvenciájának kétszerese lenne úgy, hogy a fényíváramkörbe kapcsolt tele­fon a szavakat egy oktávval magasabban adná vissza. Ezt azáltal akadályozhatjuk meg, hogy a fúvómágnesnek gyönge egyen­áramú gerjesztést is adunk úgy, hogy a váltakozó áram minden periódusának a fúvómágnes csak egy mezőmaximuma fe­lel meg. A fúvómágnes gerjesztőtekercselése az <U) megszakító útján (2. ábra) önműködően vagy kézzel periodikusan be- és kikapcsol­ható. Ha emellett, mint ezt a 2. ábra mu­tatja, a fényíváramkörben a (B) telep mű­ködik, akkor ez a telep periodikusan sütte­tik ki, amennyiben az áram csak akkor fog folyni, amikor az (M) fúvómágnes nincs gerjesztve, míg a fúvómágnes gerjesztése a fényíven való minden áramátmenetet meg­akaszt. Az ily módon létrehozott hullámos áramot az (L) fogyasztóhoz vezethetjük, de transzformáció útján váltakozóárammá is alakíthatjuk át és a frekvencia helyes meg­választása mellett ezen váltakozóáramot külön hálózatba vagy váltakozóáramú gépbe vezethetjük. Ezen berendezés megfordítva lehetővé teszi azt is, hogy egy telepet váltakozó­áramú áramkörből töltsünk és pedig eset­leg, ha a fúvómágues célszerűen váltakozó áramú feszültséggel gerjesztetik (3. ábra), transzformátoron keresztül. Az (M) mágnest ezen esetben is a váltakozó áramú (Wl) gerjesztésen kívül még az egyenáramú (W2) gerjesztéssel kell ellátni, hogy a váltakozó­áram minden periódusának csak egy mező­maximum feleljen meg. Hogy azonban a mezőmaximum mindig pl. a pozitív áram­maximummal essék össze, arról kell gon­doskodni, hogy a mágnes mágnesezési árama a hálózati árammal lehetőleg egyenlő fázisú legyen. Ez pl. azáltal érhető el, hogy a fúvómágnes gerjesztő áramkörébe aránylag nagy (R) ohmos ellenállást iktatunk vagy azáltal, hogy a mágnest a hálózati áramhoz, illetve feszültséghez képest 90 fok­kal eltolt feszültséggel gerjesztjük. Ez á feszültség esetleg valamely tetszőleges fá­zisátalakítóban hozható létre. A 3. ábra szerint az-(A) fényívet a zárt (G) edényben letesítjük, mely evakuált edény lehet, amikor is ívképző közeg gyanánt a I (Q) higanygőzök szolgálnak. Az (M) fúvó­mágnes hatásának fokozására itt is alkal­mazhatjuk a leírt éleket; célszerű a fény­ívet az (El, E2) elektródák közelében el­fújni, minthogy keresztmetszete itt a leg­kisebb és így a mágneses mező hatása a legerélyesebb. A mágnes sarkai a fényív vas- vagy acéledényével összefüggő testet képezhetnek és az edény belsejébe nyúlhat­nak, míg a gerjesztőtekercseléssel ellátott mágnesjárom az edényen kívül fekszik. Hogy a magas hőfokokat a mágnes külső részeiről távoltartsuk, alkalmas hűtőszerke­zetek rendezhetők el, pl. a mágnes keringő olajba ágyazható vagy a vason és a teker­cseléseken hűtőkígyók vezethetők át, me­lyeken víz vagy könnyen párolgó folyadék áramlik keresztül. Az olajszekrény a fényív edényével szintén egybe lehet építve. Az elektródák is hűtéssel lehetnek ellátva, mely esetleg a mágneshűtéssel kapcsolatos lehet. Míg a 3. ábrán föltüntetett kivitelnél a váltakozóáram fél hullámját a fúvómágnes hatáBa mindig elnyomja, addig az 5. ábra szerint két ilyen zárócella alkalmazása ese­tén a váltakozóáram ezen hullámját is föl­használhatjuk a telep töltésére. A két (Ml)

Next

/
Oldalképek
Tartalom