68884. lajstromszámú szabadalom • Berendezés valamely elektromos áramkör ellenállásának megváltoztatására

^C) élt (2. ábra) alkalmazhatunk, melyek nem vezető és nem égő anyagból készülőnek, egymás fölött és az (A) fényív tengelyéhez merőleges helyzetben vannak elrendezve és melyekbe az (M) fúvómágnes a fényívet befújja. Ezen élek az árammegszakítás biztonságát nagy mértékbeli fokozzák. Lehet azonban pl. távbeszélőüzemben, a fényív nyújtása által bekövetkező ellenállásváltozást is hasznosítani. Ha ugyanis egy telefonba vagy mikrofonba beszélünk és az -ezáltal keletkező áramot a fúvómágnes gerjesztésére használjuk, akkor a fényív megnyúlása következtében a fényíváramkörben a mikrofonáram erősségével arányos vagy •ehhez hasonló ellenállásváltozás lép föl. Ezen ellenállásváltozás frekvenciája általában a váltakozóáram gyanánt föllépő mikrofonáram frekvenciájának kétszerese lenne úgy, hogy a fényíváramkörbe kapcsolt telefon a szavakat egy oktávval magasabban adná vissza. Ezt azáltal akadályozhatjuk meg, hogy a fúvómágnesnek gyönge egyenáramú gerjesztést is adunk úgy, hogy a váltakozó áram minden periódusának a fúvómágnes csak egy mezőmaximuma felel meg. A fúvómágnes gerjesztőtekercselése az <U) megszakító útján (2. ábra) önműködően vagy kézzel periodikusan be- és kikapcsolható. Ha emellett, mint ezt a 2. ábra mutatja, a fényíváramkörben a (B) telep működik, akkor ez a telep periodikusan süttetik ki, amennyiben az áram csak akkor fog folyni, amikor az (M) fúvómágnes nincs gerjesztve, míg a fúvómágnes gerjesztése a fényíven való minden áramátmenetet megakaszt. Az ily módon létrehozott hullámos áramot az (L) fogyasztóhoz vezethetjük, de transzformáció útján váltakozóárammá is alakíthatjuk át és a frekvencia helyes megválasztása mellett ezen váltakozóáramot külön hálózatba vagy váltakozóáramú gépbe vezethetjük. Ezen berendezés megfordítva lehetővé teszi azt is, hogy egy telepet váltakozóáramú áramkörből töltsünk és pedig esetleg, ha a fúvómágues célszerűen váltakozó áramú feszültséggel gerjesztetik (3. ábra), transzformátoron keresztül. Az (M) mágnest ezen esetben is a váltakozó áramú (Wl) gerjesztésen kívül még az egyenáramú (W2) gerjesztéssel kell ellátni, hogy a váltakozóáram minden periódusának csak egy mezőmaximum feleljen meg. Hogy azonban a mezőmaximum mindig pl. a pozitív árammaximummal essék össze, arról kell gondoskodni, hogy a mágnes mágnesezési árama a hálózati árammal lehetőleg egyenlő fázisú legyen. Ez pl. azáltal érhető el, hogy a fúvómágnes gerjesztő áramkörébe aránylag nagy (R) ohmos ellenállást iktatunk vagy azáltal, hogy a mágnest a hálózati áramhoz, illetve feszültséghez képest 90 fokkal eltolt feszültséggel gerjesztjük. Ez á feszültség esetleg valamely tetszőleges fázisátalakítóban hozható létre. A 3. ábra szerint az-(A) fényívet a zárt (G) edényben letesítjük, mely evakuált edény lehet, amikor is ívképző közeg gyanánt a I (Q) higanygőzök szolgálnak. Az (M) fúvómágnes hatásának fokozására itt is alkalmazhatjuk a leírt éleket; célszerű a fényívet az (El, E2) elektródák közelében elfújni, minthogy keresztmetszete itt a legkisebb és így a mágneses mező hatása a legerélyesebb. A mágnes sarkai a fényív vas- vagy acéledényével összefüggő testet képezhetnek és az edény belsejébe nyúlhatnak, míg a gerjesztőtekercseléssel ellátott mágnesjárom az edényen kívül fekszik. Hogy a magas hőfokokat a mágnes külső részeiről távoltartsuk, alkalmas hűtőszerkezetek rendezhetők el, pl. a mágnes keringő olajba ágyazható vagy a vason és a tekercseléseken hűtőkígyók vezethetők át, melyeken víz vagy könnyen párolgó folyadék áramlik keresztül. Az olajszekrény a fényív edényével szintén egybe lehet építve. Az elektródák is hűtéssel lehetnek ellátva, mely esetleg a mágneshűtéssel kapcsolatos lehet. Míg a 3. ábrán föltüntetett kivitelnél a váltakozóáram fél hullámját a fúvómágnes hatáBa mindig elnyomja, addig az 5. ábra szerint két ilyen zárócella alkalmazása esetén a váltakozóáram ezen hullámját is fölhasználhatjuk a telep töltésére. A két (Ml)