68884. lajstromszámú szabadalom • Berendezés valamely elektromos áramkör ellenállásának megváltoztatására
— 3 -és (M2) fúvómágnes gerjesztése ez esetben úgy történik, hogy mezőmaximumuk időben 180 fokkal el legyen egymáshoz képest tolva. Ha ezen célból a két (Wl) és (W2) váltakozóáramú gerjesztőtekercselést egymás után kapcsoljuk és a két (W1 !) és (Wl a ) egyenáramú gerjesztő tekercselést ellentés irányú egyenárammal gerjesztjük, akkor a mágneses mezőerősség képét a í. ábra mutatja. Ha az (I) görbe mindkét fúvómágnes számára a gerjesztő váltakozóáram áramerőssége, a (II) egyenes az egyik és a (III) egyenes a másik mágnes számára a gerjesztő egyenáram erőssége, akkor az első mágnesben a (IV) görbe szerinti és a másik mágnesben az (V) görbe szerinti eredő gerjesztő ampermenetszám adódik. Az (V) görbe azonban zérus, ha a (IV) görbe pozitív maximumát elérte, míg a (IV) görbe ekkor egyenlő zérussal, ha az (V) görbe negatív maximumát érte el. Minthogy a mágneses mező erőssége' (a telítés figyelembevétele nélkül) a gerjesztéssel arányosnak vehető föl, a (IV) és (V) görbék egyúttal a mezőerősség időbeli lefolyását is mutatják és ezen görbékből kivehető, hogy a maximumok 180 fokkal vannak egymáshoz képest eltolva (4. ábra). Az 5. ábra az egyenáramnak váltakozó és viszont váltakozóáramnak egyenárammá való átalakítására szolgáló elrendezés vázlatát mutatja. (B) a telep (vagy az egyenáram számára való energiatár, pl. lendítőkerekes egyenáramú gép). (T) egy feszültségelosztó, mely egy- vagy kétcsévéjű transzformátornak lehet kiképezve. (Gl) és (G2) a zárócellák, (Al) és (Á2) a fényívek és (Ml) és (M2) a hozzájuk tartozó fúvómágnesek. Az (Ml) és (M2) mágnesek (W^) és (Wx 2 ) tekercseléseit a telep egyenárama gerjeszti, míg a (Wl) és (W2) tekercselések az (R) ohmikus ellenállással szerieszben a váltakozóáramú feszültséghez vannak kapcsolva. (Célszerűbb ezen tekercseléseket a hálózati feszültséghez képest 90 fokkal eltolt feszültséggel gerjeszteni, hogy a mágneses mezők helyes fázisúak legyenek.) Ha az (Ml) és (M2) mágnesek mezeje egymáshoz képest időben 180 fokkal el van tolva, akkor az egyik cella az áramot abban az esetben zárja, amikor a másik cella az áramot átbocsátja. Az az irány, mely felé az áram a főáramkörben áramlik, tehát függetlenül attól, hogy az áramlás a (B) teleptől a (T) transzformátor felé vagy a transzformátortól a telep felé történik-e, attól függ, hogy melyik feszültség van túlsúlyban. Csak az a lényeges, hogy az áramátmenet mindig azon zárócella körzetében legyen szabad, amelyben az egyenáramú és váltakozóáramú feszültségek egymással szemben hatnak, míg abban a körzetben, amelyben a feszültségek egymás "után vannak kapcsolva, az áramátmenetnek el kell zárva lennie, minthogy különben rövidzárlat lépne föl. Többfázisú, pl. háromfázisú áramnál a fúvómágneseknek helyes feszültséggel való gerjesztése minden további segédeszköz nélkül lehetséges, amennyiben az (I) fázis számára való mágnesek gerjesztőtekercselései a (II) és (III) fázisok külső vezetőihöz kapcsoltatnak. A háromfázisú áramnak egyenárammá vagy viszont való átalakítására szolgáló elrendezés maga a következő lehet: A telep egyik sarkával a háromfázisú hálózathoz kapcsolt fojtócséve neutrális pontjához (vagy egy háromfázisú transzformátor szekundér tekercseléséhez) van kapcsolva, míg a telep másik sarka zárócellákon át a háromfázisú hálózat három külső vezetékével van összekötve. A fúvómágnesek e leírt módon gerjesztetnek és mindenkor az a cella teszi szabaddá az áram útját, amelynek áramkörében a telep fészültsége a váltakozóáramú feszültséggel ellentett irányú. A zárócellák kiképezése természetesen sokféle módon lehetséges. Hogy az árammegszakítások alatt az elektródák lehűlését meggátoljuk, gerjesztő segédelektródákat alkalmazhatunk, melyek időszakosan vagy állandóan áramot vezetnek és ezáltal az újragyújtást biztosítják. A két elektróda továbbá higanyból is állhat úgy, hogy a fényív lefolyása közel vízszintes és ívalakú lesz. Ha ezen esetben az edényt megfelelően képezzük ki, pl. középen szűkítjük, emellett
