68865. lajstromszámú szabadalom • Berendezés géphajtásokon a holt mozgás megszüntetésére
•fWHK? JT *> '.« /s > ^ v r — 2 — csavarorsó a (2) szánnak kissé nagyobb sebességet igyekszik adni, mint a (3) főorsó. A működés magyarázatára hagyjuk először a (9, 10, 7) segédhajtás működését figyelmen kívül úgy, hogy a jobbmenetű (3) csavarorsónak balra való forgatásánál a (2) szán a berajzolt nyíl irányában, azaz balról jobbra eltolatik. Emellett az orsómenet jobboldala a hajtó oldalt képezi úgy, hogy a (4) csavaranya bal menetoldala a (3) orsó jobboldali menetoldalához fekszik. Ha már most a (2) szán eltolásának irányában a (3) orsó erején kivül a szánra a munkanyomásnak még egy alkotója hat be, (amint ez például a gördülő eljárás értelmében dolgozó fogaskerékgyalulógépek egy részénél bekövetkezik), akkor, föltéve hogy a munkanyomás kellő nagy ahhoz, hogy a (3) orsó holtmozgása a (4) csavaranyában jobbra tovább tolatik, míg az anyamenet jobboldala a csavarorsómenet baloldalához fekszik, mint ezt a rajz mutatja. A szerint, amint az orsó- és anyamenet között a holtmozgás nagyobb vagy kisebb, a szánt a munkanyoimás nagyobb vagy kisebb mértékben tolja el és a szerint, amint a munkanyomás a számellenállás legyőzésére elegendő vagy nem, eltolás következik be, vagy az eltolás elmarad. A szánnak helyzete tehát a csavaranya- és orsómenet holt mozgásának terjedelmében teljesen bizonytalan, miáltal a munka pontossága bizonyos esetekben jelentékenyen szenved. Gyakori, hogy a szánnak munka közben való eltolása a szerszám teljes törését okozza. Ezeket a hátrányokat a föntleírt segédhajtás teljesen kiküszöböli, minthogy az utóbbi a (2) szánt állandóan annyira eltolja, hogy a (4) csavaranya jobboldali menetoldala a (3) orsó bal menetoldalához fekszik úgy, hogy a szánt nem a szerszám munkanyomásának kell ezen helyzetbe tolnia, amint ez az alábbiakból kitűnik. A (3) főorsónak föntleírt, balra való forgatásánál a balmenetű (7) orsó a (6,9) hajtás és a (K) kapcsoló közvetítésével szintén elforgattatik és pedig jobbra, mimellett a (2) szánt úgy mint a (3) orsót balról jobbra tolja. Minthogy ez az eltolás a föntebbiek értelmében) gyorsabb a (3) főorsóról létrehozott eltolásnál, ennek folytán a két orsó folytonos forgása esetén a (8) csavaranya bal menetoldala állandóan a (7) orsó jobb mene told alához fekszik. Ellenben a (4) csavaranya bal menetoldala mindig jobban és jobban eltávolodik a (3) csavarorsó jobb menetoldalától, és pedig mindaddig, mig a (4) csavaranya és a (3) orsó közötti holt mozgás megszűnik és a (4) csavaranya jobb menetoldala a (3) orsó bal menetoldalához fekszik. Ezen pillanattól kezdve természetesen a szán csak azzal a sebességgel tolható el, amelyet a (3) főorsó a szánra átvisz. A további forgás először az orsó- és anyamenetek közötti nyomást növeli és az orsóknak a forgással szemben kifejtett ellenállását megfelelően fokozza. Ha ez az ellenállás a (K) kapcsoló forgatóerejével egyenlő lett, akkor a (10) tárcsák egymáshozképest eltolódni kezdenek és a (7) orsó forgása annyira késleltetik, hogy az ezen orsó által előidézett száneltolás pontosain egyenlő a főorsó által létesített eltolással. Minthogy emellett a szán egyrészt a (4) csavaranya jobb menetoldalával, másrészt a (8) csavaranya bal memetoldalával a (7) csavar( orsó megfelelő menetoldalához fekszik, ennek folytán a berendezés a szánnak teljesen játékmentes mozgását biztosítja és a balra vagy jobbra irányúló munkanyomás az egyik vagy másik orsómeneten mindenkor biztos ellentámaszra talál úgy, hogy a szánnak nem szándékolt eltolása ki van küszöbölve. Emellett figyelembe vendő, hogy a száneltolás tulajdonképeni munkáját kizárólag a segédhajtás végzi, míg a főhajtás csak az eltolás mértékét adja meg. Ennek folytán a főhajtást a szán] eltolásához szükséges erő sem terheli, hanem csak a (K) kapcsolónak az említett erővel szemben való forgatóerőtöbblete. A (K) kap-
