68865. lajstromszámú szabadalom • Berendezés géphajtásokon a holt mozgás megszüntetésére

csoló forgatóereje azonban a (8) csavaranya segélyével szabályozható, azaz például ép oly naggyá tehető, hogy a száneltoláshoz még éppen elegendő. Ebben az esetben a főorsó csaknem az összes munkádtól tehermentesítve van. Ez a tény például finom osztógépeknél igen előnyösen hasznosítható, mely gépeknél rendkívül gondosan megmunkált mérőorsók használtatnak; ezen orsóknak a föntleírt segédorsóelrendezés által való tehermentesítése a drága mérőorsóknak állandó pontosságát biztosítja. A (K) kapcsoló forgatóerejének szabályozhatósága, illetve a főorsónak ezáltal lehetővé vált tehermentesítése a főorsó kímélésén kívül jelentékeny erőmegtakarítást ad, ha az orsó például önmagát j fékezően képezendő ki. Ily esetekben j ugyanis mi sem akadályozza kedvezőbb [ hatásfokú segédhajtást elrendezni (pél- ] dául azáltal, hogy a segédorsó részére me- | redekebb menet alkalmaztatik, mimellett j a (6, 9) fogaskerékhajtás áttétele megfelelően növeltetik, vagy a csavarhajtás fogaskerékhajtással helyettesíttetik). Minthogy azonban egyedül a segédhajtás végzi a szán előretolásának munkáját, ennek folytán az erőszükséglet a segédhajtás jobb hatásfokának megfelelően kisebb, mint egyedül a főorsó alkalmazásánál, anélkül, hogy az utóbbinak önfékező tulajdonsága befolyásoltatnék. Az 1. ábra alapján föntleírt kiviteli alaknál a segéd- vagy vontatóorsó hajtása közvetlenül a főorsó hajtásáról van levezetve. Ez természetesen nem szükséges, hanem a segédorsó hajtása a főorsó hajtásától teljesen független is lehet. A 2. ábrán a találmány további kiviteli alakja van föltüntetve. Ezen ábrán (1) egy csavarkereket, például a legördülő eljárás értelmében dolgozó fogaskerékmarógép osztókerekét képezi, mely a (2) csavarról kapja hajtását. A teljesen játékmentes járás ezen hajtásnál is legnagyobb fontossággal bír. Ezt a •(3) segédcsavar alkalmazása által érjük •el, mely a hajtást a (4) csavartengelyről az (5, 6) kúpkerékpár, az utánaengedő (K) súrlódókapcsoló és a tengely segélyével kapja. Ha az (5, 6) kúpkerékáttétel kissé gyorsító, akkor a (3) csavarorsó az (1) csavarkereket állandóan gyorsabban igyekszik forgatni, mint a (2) főcsavar. Ezáltal a csavarkerék a két csavar között mindig játékmentesen fogvatartatik és semmiféle munkanyomás következtében sem végezhet nem ldváínt mozgást. Ha nem csak játékmentes járást akarunk elérni, mint az éppen leírt berendezésnél, hanem még az osztókerék mechanikus munkától is tehermentesítendő, akkor a berendezést célszerűen a 3. ábra értelmében foganatosítjuk. Ezen ábrán is (1) jelöli például egy finom osztógép osztókerekét, melyet a (2) főcsavar hajt. A (3) csavarkerék tengelyén egy további (4) csavarkerék van elrendezve, mely az (5) segédcsavarról kapja hajtását. A segédcsavar hajtása a főcsavar (6) tengelyéről a (7, 8) fogaskerékpár és az utánengedő és szabályozható (K) kapcsoló segélyével történik, mimellett a két csavar és a (7, 8) fogaskerékpár emelkedései szintén olymódon vannak meghatározva, hogy a segédcsavar a (3) tengelyt valamivel gyorsabban igyekszik forgatni, mint a (2) főcsavart. Ha már most a (K) kapcsoló forgatóerejét olymódon szabályozzuk, hogy az a (3) tengely forgatásához éppen elegendő, akkor a segédhajtásnak a főcsavarra és az osztókerékre visszaható fölösleges ereje rendkívül csekély és a írnom osztócsavarhajtás a mechanikus munkától csaknem teljesen tehermentesítve van úgy, hogy állandóan pontos marad. A leírt alkalmazásokon kívül természetesen számtalan más alkalmazás is lehetséges. Emellett különösen oly fogaskerék-és fogasrúdhajtások jönnek figyelembe, melyeknél abszolút játékmentes járás szükséges. * SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés géphajtásokon a holt mozgás megszüntetésére, jellemezve az-