68843. lajstromszámú szabadalom • Fékjelző berendezés vasúti vonatok kézifékeihez

széből kiinduló, kívül az (1) vezeték kö­rül vezetett és a (4) tartály fölső részébfe torkoló (6) csatorna és egy az (1) vezeték feli nyíló, kis furattal ellátott (5) vissza­csapószelep létesíti. A (6) csatorna ezen elrendezése meggátolja a víznek, mely az (1) vezetékben összegyűlhet, a (4) tar­tályba való behatolását. Az (1) vezetékben és a (4) tartályban rendszerint (normális állapotban) vá­kuum uralkodik. Ha most fékezni kell és pedig pl. a mozdonyról, akkor — célszerűen a moz­donyfék meghúzásával egyidejűleg — le­vegőt engedünk be az (1) vezetékbe úgy, hogy a (10) szelep a (3) tokban fészkéről fölemelkedik és levegő áramlik a (13) jel­zőszerkezeten és a (12) csövön át is az (1) vezetékbe, miáltal a (13) jelzőszerke­zet működésnek indul és a kéziféket ke­zelő személyzetnek jelzi, hogy a fékek meghuzandók. Az ismert módon, a (10) szelep (14) fölső kamrájának nagysága által megsza­bott bizonyos idő elteltével a (10) szelep elzáródik és a (13) jelzőszerkezet műkö­dése megszűnik, ill. a jelzés elhallgat. Az ezen, aránylag mindig kis időközben az (5) visszacsapószelep szűk furatán át a (4) tartályba beáramló kis légmennyi­ség e tartályban az atmoszférikus nyo­mást létsíteni nem képes, még akkor sem. ha a kívülről való légbeáramlás aránylag hosszú ideig tart. Ha tehát a kívülről való légbeömlés megszűnik, az (1) vezetékben és a (4) tartályban aránylag rövid idő múlva bekövetkező nyomáskiegyenlődés után mindkettőben még mindig olyan fokú vákuum fog uralkodni, hogy a külső levegőnek ezt követő beáramlásakor a (13) jelzőszerkezetek ismét működésbe hozhatók, és pedig még akkor is, ha idő­közben a levegő kiszívatása egyáltalában nem, vagy csekély mértékben foga­natosíttatott volna. A (13) jelzőszerkezeteken át beáramló külső levegő az (1) vezetékben a nyo­másnövekedésnek a vonat elejétől annak 2 — . f-,yégéig való tovaterjedését gyorsítja, ami a . vonat elején a külső levegő bebocsátása és; a legutolsó fékkocsi (13) jelzőszerke­zelének megszólalása közti időközt csök­kenti. A fékszemélyzet tehát fékjeit csak­nem pontosan egyidejűleg működtetheti úgy, hogy a vonat megrövidülése elkerül­hető. Az (1) vezeték légmentesítésekor a (4) tartályok is igen gyorsan légmentesíttet­nek, amennyiben az (5) visszacsapószele­pek megnyílnak. A találmány tárgyának túlnyomáshoz való (1) átmenő vezetékkel biró, a 2. áb­rán látható foganatosítási alakjánál ismét (1) jelöli az átmenő vezetéket és (12) a J (13) síphoz, vagy egyéb jelzőszerkezethez vezető csövet, mely azonban ez esetben nem közvetlenül van a (1) vezetékkel ösz­szekötve, hanem egy az (1) vezetékből nyomólevegővel táplált (31) segédtartály közvetítésével. A (12) cső be- és kiiktatá­sára egy (20 vezértolattyú szolgál, melyet egy a (18) hengerben járó (19) vezér­dugattyú működtet. E hengernek a (20) vezértolattyú felé eső végével ellenkező vége az (1) vezetékkel egy (25) csatorna útján állandóan nyilt kapcsolatban áll. A (20) vezértolattyú egy tolattyútükör gyanánt kiképezett (30) tokban csúszik, melynek belső oldalából nyílások, vagy hornyok vezetnek a (18) henger vele • szomszédos végéhez és melynek a (19) dugattyú felé eső végével ellenkező vége egy (31) segélytartállyal áll állandóan nyilt összeköttetésben. A (22) kivágással ellátott (20) vezértolattyú a tolattyútükör­ben négy, (23, 26, 27, 27) nyílást zár és nyit. A (19) vezérdugattyúnak és (20) vezér­tolattyúnak a 2. ábrán föltüntetett nyu­galmi helyzetében a (18) hengernek a (20) vezértolattyú felé eső végével ellenkező vége a (30) tolattyútokkal és így a (31) segédtartállyal is egy a (18) henger falá­ban, ennek a (20) tolattyú felé fordított végén lévő rövid (29) horony útján össze­köttetésben áll és így a (18) hengerben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom