68832. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke

\ tolódik el, minek következtében az erre felékelt Jhajtó fogazott kerékkel való helyes kapcsolat megszűnik. A találmány szerint ez a hátrány ak^ ként. van elkerülve, hogy a hajtó foga< zott kerék és a hajtó futókeréknek ágyazására szolgáló, ka hajtóműnek tokja mellett^ "egymásbari van ágyazva. Ezen esetbeii az ekekeretnek eltorzulása csakis magát a hajtómű tokját veheti igénybe és csakis a tok és az ekekeret, nem pedig az egymással kapcsolódó két kerék, a hajtó futó- és a hajtó fogazott kerék között létesíthet elmozdulást. A hajtó futó- és a hajtó fogazott kerék között az állandóan pontos kapcsolódást csakis ez az elrendezés teszi lehetővé. Hogy a hajtó futókerék ily ágyazásánál az ágyazó kar és az ekekeret között az összefüggés lehetőleg biztosíttassék, a találmány szerint a hajtó futókeréknek forgási csapja befelé meg' van hosszabbítva és egy, az ekekeretre szerelt kuliszában van vezetve. Ily módon úgy a hajtó futókeréknek ágyazó karja, mint maga ez a kerék is, az "ekekeretnek minden magassági állásánál oldalirányú eltolódások és elmozdulások ellenében meg van támasztva. A találmány szerint kiképezett motoros ekének egy foganatosítási alakja a mellékelt rajzban van föltüntetve. Az 1. ábra ezen motoros ekének oldalnézete. A 2. ábra annak fölftlnézete. A 3—5. ábrák az ekének vázlatos nézetei, az ekekeretnek különböző magassági állásainál. Az (!) mótor (2. ábra), a hajtóműnek (2) tokja és a (3) eketestek közös, merev (4) ekekeretre vannak szerelve; a (2) toknak két oldalán egy-egy hengeralakú, a (4) keretre fölszerelt (7, 8) tartó gyűrűkbe befogott (5, 6) toldat van kiképezve, mely toldatoknak külső végei közelében egy-egy, a (13) illetve (14) hajtó futókerék (12) belső fogazásával kapcsolódó (11) hajtó fogazott keréknek (10) j tengelye van a (9) golyós csapágy segélyével ágyazva. Az (5, 6) toktoldatoknak a (9) golyós csapágyakat körülvevő részein a (15, 16) karok vannak elforgathatóan ágyazva, melyek a (13, 14) hajtó futókerekek (17, 18) tengelyeinek ágyazására :

szqlgálnak, A (17, 18) tengelyeken egy-egy befelé álló (19) csap van kiképezve, melyek a (4) ekekeretre szerelt (20) illetve (21) kuliszában vannak vezetve és a (15) illetve (16) ágyazó karnak elfordulását meggátolják. A (15) karnak mellső vége (1. ábra), az erős (22) spirális rugónak közbeiktatásával, a (23)" kötéllel van összekötve, mely három, a (4) ekekeretre ágyazott (24, 25, 26) kötélcsiga fölött van a (27) dobhoz vezetve. Ezt, az ekevezetőnek (28) ülése mellett ágyazott dobot, az ülésről, a (29) dobtengelyre fölhúzott (30) kézi forgattyú segélyével lehet forgatni. Hasonló módon van a (16) ágyazó karhoz (2. ábra) hozzákötött (31) kötél is két, a (4) ekekereten ágyazott (32, 33) kötélcsiga íölött (1. ábra) a (34) dobhoz vezetve, mely közvetlenül a (27) dob alatt van elhelyezve és melyet ugyancsak a (30) forgattyú segélyével lehet forgatni. Az ekevezetőnek üléshelyéről lehet továbbá, ismert módon, a (35) kézi forgattyú segélyével, a (4) ekekeretet is a (36) kormánykerékhez képest magassági irányban beállítani, amennyiben a (35) forgattyúnak (37) tengelye kényszermozgású áttétel segélyével van a (39) fogazott kerékkel összekötve, mely a (36) kormánykeréknek (40) tartóján megerősített (41) fogazott rúddal kapcsolódik. Ha az eke közúton mozog, a (4) ekekeret a (13, 14) hajtó futókerekekhez képest a fölső végállásában (3. ábra) van. Ha az eke a szántóföldre eljutott és ezen még az első barázda megszántva nincs, a (4) keretet az alsó állásba (4. ábra) kell állíttani és mindkét (13, 14) hajtó futókereket egyenlő mélységre beállítani. A második barázdának szántásánál a barázdakereket képező (14) hajtó futókere-