68808. lajstromszámú szabadalom • Fűtőcsöves gőztúlhevítő

vége körülbelül a legalsó, túlhevítőcsövekkel felszerelt fütőcsövek magasságában torkol be a forrógőzszekrényekbe, míg a messzebb fekvő túlhevítőelemsorok forrógőzt kibocsátó vége csopontosan azok alatt torkol be ugyanabba úgy, hogy (a füstkamra ajtaja felől nézve) egyik túlhevítőelemsor sem fedi el a másikat. Az egyes túlhevítőelemsorok ez elrendezésnél egészen függetlenek egymástól, ami a szerelés, valamint a megsérült elemek kicserélése tekintetében nagy fontosságú. E körülmény nagy jelentőséggel bir, mert a szóban forgó fajtájú túlhevítőknél, melyeknél tehát a nedvesgőzszekrény a fütőcsövek fölött, a forrógőzszekrények pedig azok két oldalán vannak elhelyezve, a túlhevítőelemek vége egymást keresztezi. Bizonyos számú túlhevítőelem tehát csak akkor távolítható el, ha az előttük fekvő túlhevítőelemek már ki vannak emelve. A túlhevítőcsöveknek a szekrényekkel való kapcsolási helyei tehát, a találmány tárgyánál, teljesen áttekinthetők, és könnyen hozzáférhetők. E kapcsolási helyek tömítettlenné válásától nem kell tartani, minthogy a túlhevitőelemek, az aránylag hosszú görbületek folytán, igen rugalmasak. Ez elrendezésnek továbbá az az előnye, hogy a túlhevítőcsövekben a vízzsákok el vannak kerülve. A találmány alapgondolatát követve még egy lépéssel tovább is lehet menni és úgy a nedvesgőzt elosztó szekrényt, mint a forrógőzt gyűjtő szekrényt, ill. szekrényeket úgy lehet elrendezni, hogy ézek lényegileg a füstkamrán kívül feküdjenek. Lehet pl. a nedvesgőzszekrényt, a kazán mellső csőfalának felhasználásával, a kazán gőzterében is elhelyezni és a nedvesgőzszekrényt, vagy szekrényeket a füstkamrafal megfelelő nyílásaiba behelyezni úgy, hogy ezek teljesen, vagy részben a füstkamrafalon kívül foglalnak helyet. Ez elrendezésnél a nagy és merev csövek kapcsolási helyei a füstkamrában teljesen elkerülhetők. A mellékelt rajzon az 1. ábra egy lokomotivkazán füstkamrájának függélyes metszete és egy fütőcsöves túlhevítő a találmánynak megfelelő foganatosítási alakjának a füstkáínraajtó felől tekintett nézete; a 2. ábra annak az 1. ábra 2—2 vonala mentén vezetett metszete; míg a 3. és 4. ábrák egy második foganatosítási alak megfelelő metszetei. Mindenekelőtt az 1. és 2. ábrákon feltüntetett első foganatosítási példát írjuk le. A lokomotivkazán füstkamrája (a)-val, mellső csőfala (b)-vel, a nedvesgőzszekrény, mely a fűtőcsövek fölött vízszintesen van elrendezve és a kazánból jövő neüvesgöz lelvételére szolgál, {c)-vel, a túlhevítőcsövek pedig (d)-vel vannak jelölve. Az (e) fűtőcsövek, melyek a (d) túlhevítőcsöveket fogadják be, hét függélyes sorban vannak elrendezve, melyek mindegyike három ilyen (e) fűtőcsövet foglal magában. Az (e) fűtőcsövektől oldalt, és pedig az (a) füstkamra alsó felében, két (f) forrógőzt gyűjtő szekrény van elrendezve, melyekben a (d) túlhevítőcsövekből jövő forró (túlhevített) gőz összegyűl, hogy a gőzgép hengereihez vezettessék tovább. Az (f) forrógőzt gyűjtő szekrények függélyesen állnak és alsó felerészükkel kinyúlnak az (a) füstkamrából. E szekrények (g) karimával vannak ellátva, melyhez a gőzgép hengereihez vezető gőzcsövek kapcsolhatók. Azonkívül (h) karimával bírnak e szekrények, melyhez a két gőzszekrényt egymással összekötő cső kapcsolható. Egy ilyen öszszekötőcső segélyével a gép mindegyik gőzhengerébe az egész túlhevítőberendezés forrógőze vezethető be. Ezáltal a túlhevítő gőzterének keresztmetszete aránylag kicsinyre méretezhető. A (d) túlhevítőelemeknek az (e) fűtőcsövekből kinyúló végei úgy vannak a gőzszekrény felé görbítve, hogy mindegyik függélyes túlhevítőelemsornak a nedvesgőzt felvevő' vége egyetlen függélyes síkban fekszik. Emellett a csővégek egy (k) közvetítő