68790. lajstromszámú szabadalom • Röpülőgép
szőleges lehet. Ajánlatos azonban azokat olyan alakban kiképezni, hogyha a (b) hordfölületekre vannak lecsappantva, akkor körülbelül az 1. ábrában pontvonalkázottan föltüntetett alakjuk legyen és hogy hátrafelé irányuló (el) meghosszabbításokkal is legyenek ellátva, melyek a (b) hordfölületeken túlnyúlnak. Az (e) tartalékfölületek forgástengelyei előnyösen a röpülőgép hossztengelyéhez rézsútosan akként vannak elrendezve, hogy hátrafelé konvergálnak. Az (e) tartalékfölületek már most tetszésszerint az 1. és 2. ábrákon folytonos vonalakkal rajzolt helyzetekbe, vagy pedig abba a helyzetbe hozhatók, mely az 1. ábrán pontvonalkázottan látható és a 3. ábrán is föl van tüntetve. Az 5—7. ábrákon látható foganatosítási alaknál az (e) tartalék-hordfölületek akként vannak elrendezve, hogy működésen kívül a (b) főhordfölületek fölött és ezektől bizonyos távolságban vannak; azonkívül a (dj csapágyakban fekvő csapok körül forgathatók, minek folytán fölfelé billenthetők, oly célból, hogy a főhordfölületekkel egy, a röpülőgép oldalai felé nyitott szöget bezárjanak. Ezen elrendezés előnye az, hogy a tartalék-hordfölületek vízszintes helyzetből szöget képező helyzetbe könnyebben hozhatók, mert azokra egyoldali nyomás nem hat. A röpülőgép indulása és fölemelkedése alkalmával az 1—3. ábrák szerinti foganatosítási alaknál a tartalék-hordfölületek a (b) hordfölületeken szorosan feküsznek, az 5—7. ábrákon látható foganatosítási alaknál pedig ezekkel párhuzamosak, minek folytán a röpülőgép közönséges röpülőgép gyanánt működik. Ha azonban a röpülőgép bármilyen akadályok következtében rézsútos helyzetbe jön és a röpülőgépet önműködően rendes vízszintes helyzetbe hozni akarjuk, akkor a tartalékszárnyakat az 1. és 2., illetve 5. és 6. ábrákon föltüntetett rézsútos helyzetbe hozzuk. Ez esetben a röpülőgép nyomban teljesen önműködően vízszintes normális helyzetbe áll be. Ezen működés nemcsak akkor áll elő, ha a röpülőgép túlságosan oldalt billen, hanem általában bármely helyzetbén, még akkor is, ha alsó oldalával fölfelé fekszik. A berendezés, mellyel az (e) tartalékszárnyakat vagy hordfölületeket egyik helyzetből a másikba hozzuk, természetesen bármilyen rendszerű lehet. A rajzon csupán példaképeni berendezés van bemutatva. Bármely (e) tartalékhordfölület, mely alkalmas módon merevítve van, egy (vagy több) (f) kötéllel van összekötve. Ezen utóbbi a (b) hordfölület alsó oldalán elrendezett kis (g) csigákon át a (h) dobhoz van vezetve; az (f) kötélnek egyik vége a dob köré az egyik irányban, másik vége a másik irányban van körülfektetve. Világos, hogyha a (h) dobot forgatjuk, az (e) tartalékszárnyak a dob forgásiránya szerint egyik helyzetből a másikba jutnak. Ajánlatos az olyan elrendezés, hogy a tartalékszárnyak a 2-ik ábrán rajzolt helyzetet önműködően elfoglalják. Ez akképen történhetik, hogy alkalmasán elrendezett rugók az (e) tartalékszárnyakat (e) tengelyük körül a (b) szárnyakhoz képest szöget bezáró helyzetbe hozzák. Evégből a 4. ábra szerinti elrendezésnél az (i) rugó a (k) tokban van elhelyezve. A rúgónak egyik vége az (m) tengelyhez van erősítve, melyen a (h) dobok ülnek, míg másik vége a (k) tokhoz van erősítve, mely a röpülőgépállvánnyal alkalmas módon van összekötve. Az (m) tengely az (n) forgattyúval akként forgatható, hogy az (i) rúgó megfeszül, amikor is az (e) tartalékfölületek a 3. ábrán föltüntetett helyzetet foglalják el és közvetlenül a (b) hordfölületeken feküsznek; az (n) forgattyúban ágyazott (p) zárócsapszög a gépállvány nyílásába hatol, minek folytán a forgattyú és így a tartalékszárnyak is a 3., illetve 7-ik ábrák szerinti helyzetben önműködően záródnak és helyezkednek el. Ha a szárnyakat a 3., illetve 7. ábrákon látható helyzetből a 2., illetve 6. ábrákon föltüntetett helyzetbe akarjuk hozni, csak a (p) csapszöget kell oldanunk, amikor is a forgattyú az (i) rúgó behatása alatt önműködően forog. Ezen elrendezésnek az az előnye, hogy veszély
