68737. lajstromszámú szabadalom • Sínütközés

— 2 -szárnyrészeiben két-két (K) hosszéket vezet, melyek egyrészt a sintalpat lefelé a talp- ' hevederre szorítják, másrészt a sinfejet a talp hevederszárnyak fölületére támasztják és így a fejet és talpat egymáshoz képest megfeszítik. Az ékeknek hevedersaru szárnyaiban kiképezett vezetőfölületei vagy vízszintesek és egymáshoz párhuzamosak (1. ábra) vagy a sinfej és sintalp hajlásaihoz párhuzamosak lehetnek (2. ábra) úgy, hogy az ekék keresztmetszetébea a támaszfölületek egymáshoz párhuzamosak. Az eddig ismert talphevederes rendszerekkel szemben, melyeknél a csak a sintalpon alkalmazott ékek az átfogást kitágítják és leszorítják, a találmány értelmében a talpheveder az alsó hosszékek által feszültség alá helyeztetik ugyan, a fölső hosszékek azonban a feszültséget részben ismét megszüntetik és egyúttal a talphevedernek az alsó hosszékek által való betolását kiegyensúlyozzák. Az alsó és fölső ékeknek egymáshoz képest való feszítés folytán tehát, a talpheveder elegendő keresztmerevsége mellett, nemcsak a sinfejen és sintalpon lévő érintkezési fölületek, hanem a talpbevederen lévő vezetőfölületek is tökéletesen szorosan zárva maradnak. A sinrudazatnak az ütközés helyén való kedvező keresztmerevsége a sinvégek elcsavarodását ós oldalirányú kihajlását meggátolja. Lényeges továbbá az is, hogy a fölső és alsó ékek egymást kölcsönösen rögzítik, amennyiben az egyik ék meghúzása által az összes többi ék önmagától erősebben megfeszíttetik. Az ékek elhelyezkedése tehát minden körülmények között egyenlő erős, míg a hevederes ütközéseknél a csavarok egymástól teljesen függetlenek, sőt az egyik csavar meghúzásánál a többi csavar lazul. Minthogy a talpheveder fölső szárnyai a | sinek fölfékvési fölületeinek nyomását nem közvetlenül, hanem közvetve a hosszékek útján veszik föl, a talpheveder oldalfalaiban káros mellékfeszültségek nem léphetnek föl. A talpheveder oldal fölületei tehát nyíró erőktől mentesek maradnak úgy, hogy az oldalmegtámasztás sokkal hatályosabban juthat érvényre. Ez a keresztmetszetfelosztás egyidejűleg azt is létesíti, hogy a neutrális szál fölötti összekötő fölületek a szál alatt lévő fölületektől függetlenül állnak be. A talpheveder által tartott hosszétek tehát sokkal kisebb függőleges dinamikai mozgásokat végeznek, mint az oldalhevederek, melyeknél a sinfejen lévő fölfekvési fölület legfölső szálának a neutrális tengelytől való nagy távolsága folytán ép ezen a kedvezőtlen helyen lépnek föl tetemes dinamikai- mozgások. A sinszár ugyanúgy, mint az oldalhevcderes rendszereknél csak függőleges irányban, húzásra vétetik igénybe és nyomásigénybevételektől mentes marad. A vonatnak az ütközésen való átmeneténél növekedő húzási feszültségeknek azonban a sinszár két okból nagyobb ellenállást helyezhet szembe", mint csavarkötéses oldalhevedereknél és pedig először azért, mert a sinszár nincs lyukasztva, tehát gyöngítetten, másodszor pedig azért, mert a húzási igénybevételek a sinszárban kisebb terjedelemben és folytonosan lépnek föl, amennyibeu a sintalpnak az alsó ékpár által való beszorítása folytán az ütközésen való átmenetnél föllépő húzási igénybevételek legnagyobb részét a sintalp és ennek folytán egyúttal a talpheveder veszi föl, valamint azért, mert a hosszékek és a talpheveder szoros elhelyezése lökésszerű ütközések fölléptét meggátolja. Ezen kettős hosszékelrendezéssel tehát nemcsak terheletlen állapotban érjük el a fölületek tökéletes fölfekvését, hanem ez az üzemállapotban föllépő terhelésnél is tartósan megmarad. Az új sinütközés továbbá lehetővé teszi, hogy a sinek hengerlésénél a sinfej és sintalp között föllépő méretkülönbségek tökéletesen kiegyenlíttessenek, amennyiben a 4. és 5. ábra szerint mindegyik ék kétrészú lehet úgy, hogy mindegyik sinvég független megfeszítése és így a két sinvég kölcsönös helyzetének egyszerű és megbízható szabályozása válik lehetővé. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett egyszerű ék helyett a 6. és 7. ábrán látható kettős ék is használható. A hosszékek máskép, pl.