68616. lajstromszámú szabadalom • Kondenzvízelvezető

helyzetet foglalja el, melyben a sáv az úszót az (0) nyílásról elnyomja és az (0) nyílást nagy mértékben nyitja úgy, hogy a levegő és víz kiléphet Mihelyt a gőz ill. a meleg víz a (J) sávot eléri, az utóbbi a hőmérsékletváltozás következtében oly helyzetat foglal el, hogy az úszó szabaddá tétetik és rendes működését végezheti. A (J) sáv esetleg ütköző gyanánt működhetik, vagy bármely helyen fekhetik, hol alakváltozása következtében az úszót a nyílásról elnyomja. A sáv pl. a (H) kamrában is elit rendezhető, hol csak az eltávozó közegek hőmérséklete által befolyásoltatik és egy pecek segélyével az (0) nyíláson át fejti ki működését. - A találmány nemcsak a vízelvezetést teszi lehetővé, az összes gőz gyakorlati kiválasztása mellett, hanem hatásos eszközt ad gázoknak, pl. levegőnek kiválasztására és elvezetésére is. A találmány föntebbi leírása általában csak a folyadékelvezetésre vonatkozott úgy, .mintha az (0) nyílás csupán egy cső lenne, minden nagyobb terjedelmű szomszédos fölületek nélkül. Ezek a fölületek és a kibocsátónyílásnak oldalt való elrendezése, oly módon, hogy körülbelül egy magasságban fekszik az úszó vízszintes átmérőjével, amikor az úszó az (0) nyílásra ül, különös jelentőséggel bír a légelvezetés tekintetében.Mint azt a -rajz mutatja, a (P) fúvóka vége nemcsak a keskeny szélű vagy a szeleptől lejtős oldalú (0) nyílással, hanem széles kiálló végfölülettel is van ellátva. Ez a fölület a szeleppel vagy úszóval együttesen, a szelep és a fúvóka között szűk rést képez, mely az (0) nyílás körül terjed és a vízszin fölött és alatt lévő térrel áll összeköttetésben. Ez a rés a vízkiválasztást és a levegő eltávozását elősegíti, továbbá teljesen vagy részben az említett közegek eltávolítására szolgáló csatornát képezi. A (P) fúvóka homorúsága (1. ábra) néha kívánatos, mert a homorúság az összeműködő fölületek között szűkebb rést képez, mint egy lapos fölület. Emellett az úszó, szelep gyanánt alkalmazva, époly meghatározott göxdülőhatással bírhat, mint egy lapos fölületen, minthogy a fúvóka végfölületének görbületi sugara nagyobb az úszó sugaránál. A légkiválasztás folyamatával két különböző fizikai hatás látszik összekötve lenni aszerint, amint a vízállás az (0) nyílás fölött vagy alatt fekszik. A 4. ábra a működést abban az esetben mutatja, amelyben az úszó igen könnyű és kis nyomás alatt áll, mimellett a működő vízállás az (0) nyílás alatt fekszik. A (W) vízfölszín vékony filmalakját veszi föl, mely a fúvóka föliiletén, a fúvóka és az úszó között lévő (R) résben fölemelkedik. Ez azon ismert jelenségből ered, hogy a víz résekbe és üregekbe behatol és oly magasságra emelkedik; mely a rés, a jelen esetben a (P) és (P) között képezett [rés keskenységétől függ. A víz nem veszi teljesen körül az (0) nyílást, hanem a 4. ábra szerint a nyílás fölső részét szabadon hagyja úgy, hogy az úszó emelkedésénél a vízfilmen át alulról odavezetett víz a nyíláson át kiléphet, míg a nyílásnak a film által el nem takart fölső része a levegő eltávolítására nyílást képez. Ez a csatorna a szelep- és fúvókafölületek között képeztetik és e két fölület közötti érintkezési ponttól mindkét irányban a vízfilm széle felé terjed. Ezen csatorna a nyílás szélességéhez és a ,film külső vonalához képest aránylag széles lehet, mimellett oly szűk, hogy a levegőt átbocsátja ugyan, azonban a gőzt nem engedi említésre méltó mennyiségben áthaladni. Az 5. ábra azt a működést mutatja, mely akkor következik be, ha a vízállás magasabb, mint az (0) nyílás. Ha ebben az esetben a nyílás nyitva van, akkor a vízállás a pontozott vonallal rajzolt alakot veszi föl, azaz a vízszín (Wl, Wl)-nél, ahol a szelep és a fúvóka egymást körülbelül érinti, lefelé kanyarodik. A vízvonal ezen lekanyarodása onnét ered, hogy a víz minden irányból a legkisebb ellenállású út mentén a nyílás felé folyik, mimellett a súrlódási ellenállás, a víz áramlásával szemben, a szelep- és fúvókafölületek között a legkisebb nyomású zónát létesíti,