68616. lajstromszámú szabadalom • Kondenzvízelvezető

— 6 — melynek képezésében a mozgásenergia nyomása vagy helyzete következtében bekövetkező energiaváltozás is közreműködik. A fölületen lévő víz átlós utat vesz a nyílás felé és nem folyik vízszintesen egy közvetlenül a nyílás fölött lévő ponthoz és azután lefelé úgy, hogy két kis (Wl, Wl) kaszkád képeztetik, amikor a víz a nyílás két oldalán a legkisebb nyomású zónába lép, mimellett a kaszkádok között lévő tér a víz által szabadon hagyatik, hogy a levegő a nyílás fölső oldalán át eltávozhassák. Ez a jelenség az ismert «áramkontrakeió»-hoz hasonlít, mely akkor áll elő, ha a víz egy gáton átömlik, vagy egy szük átboesátáson át egy csatornába áramlik, vagy amikor tölcsér képződik, ha a víz egy tartány fenekében lévő nyíláson át kiüríttetik. Az összeműködőszelep- és fúvókafölületek tényleg ily tölcsércsatornát képeznek és megfigyeltem, hogy közvetlenül a nyílás fölött tölcsér képződik, ha a fúvóka gyors kiürítés mellett mélyen alámerült, mely tölcséren át a levegő a nyíláshoz áramolt. A föntmegadott működés hatásosabbá és biztosabbá tehető, ha a fúvóka mellső fölületében a (G) hornyot (6. és 7. ábra) alkalmazzuk. Ha a működő vízállás csaknem egészen a fúvóka fölső oldaláig ér, akkor meghatározott légcsatorna képeztetik, melynek (W2, W2) élteit a víz követi. A csatornaélek fölé terjedő víz a nyílásba aránylag szabad eséssel lép be úgy, hogy a (G) csatorna a vízfilm által nagyobb biztonságot nyújt az (0) nyílásnak a légáthaladással szemben való tökéletes elzárása ellen. Megfigyeltem, hogy egy ily légcsatorna xakkor is szabad marad, ha a nyílás körülbelül 20 mm.-el a víz alá merül és hogy a csatorna rendes körülmények mellett, csekélyebb alámerülésű úszók részére, alkalmas légkibocsátóeszközt képez. Mélyebb alámerülésű és nagyobb úszóknál a levegő részére a (Q) mellékcsatorna alkalmazható (1. ábra), mely csőtoldattal látható el; az utóbbi a szükséges mértékben a légtérbe nyúlhat föl. Az la. ábrán nagyobb léptékben föltüntetett (Q) csatorna alsó vége, mely az (F) szelep felé nyílik, közvetlenül az (0) nyílás mellett fekszik, melyet gyűrűtér gyanánt körülvehet olymódon, hogy a két nyílást csak egy szűk fémhíd választja el. Ezáltal a légátbocsátás részére aránylag kisebb ellenállású út képezhető, mely a kiválasztó fölső oldalán lévő légtérből indul ki, hol az említett út a szilárd testek lerakódása által való eltömődés ellen biztosítható. Ez az út a nyílás körül a legkisebb nyomású zónába torkollik. A (Q) csatornán való átáramlás mértéke olymódon állítható be, hogy a levegő a kívánt mértékben lassan vagy gyorsan áramlik át. A szabályozás azáltal történhetik, hogy a (Pl) nyílásfúvókát a (P) fúvókához képest beállíthatom készítjük (8. ábra), úgy hogy az (F) és (P) közötti (R) térben a vízfilm vastagsága és ezáltal ellenállása, vagy a kiválasztóban és az (0) nyílást körülvevő zónában uralkodó nyomások közötti nyomáscsökkenés mértéke változtattatik. Az (0) nyílásnak a (P) fúvóka fölületéhez képest való beállítása lehetővé teszi, hogy a légkiáramlás beállítása az üzem követelményeinek megfeleljen. A mellék-Csatorna alkalmazása esetén a (P) fúvóka fölülete csupán a szelep gördülő fölülete gyanánt szolgál és az alkalmazási célnak megfelelően bármily kívánt alakú és méretű lehet. A (P) fúvóka fölülete állandóan víz alatt állhat anélkül, hogy a légelvezetés hatásossága befolyásoltatnék. Ez a légelvezetés a szelep vagy úszó gördülő hatásától is függ, minthogy ez a szerkezet a legnagyobb mechanikai egyszerűséggel, hatásossággal és a legkisebb térre szorítva foganatosíttatik. Egy a fúvókafölület, (Ml) toldata által képezett helytálló forgásponton gördülőszelep (11. ábra) azt az előnyt nyújtja, hogy a kibocsátónyílás széle kopás ellen biztosíttatik, minthogy az utóbbi ebben az esetben nem szolgál forgáspont gyanánt. Ez az elrendezés azonban az úszóerő rovására megy, ha csak a forgáspontot nem választjuk a kibocsátónyílással pontosan ugyanazon magasságban vagy kissé fölötte. Az úszó Vagy a szelep a forgásponttal csuklós összeköttetésben is állhat és a 10.