68616. lajstromszámú szabadalom • Kondenzvízelvezető
tyűkar hossza megrövidül, sőt zérusértéket ! is vesz föl, ha a kibocsátónyílás közvetle- j nül az úszó alatt fekszik, minthogy ekkor a nyílás széle körül nem lép föl forgatónyomaték és az úszó fölhajtóereje az úszót közvetlenül fölfelé, a nyílástól nyomja. Ebben az esetben és egyébként állandón maradó föltételek mellett az úszó nem hatna 4;5 kg.-nál nagyobb nyomás ellen, minthogy a körülbelül 0'31 cm2 fölületú nyílásra ható nyomás értéke 0-225 kg., mely az úszó fölhajtóerejét éppen kiegyenlíti. Ennek folytán világos, hogy maximális erő részére a nyílás helyzete az úszó vízszintes átmérőjével egy magasságba választandó. Azonban az úszó és a nyílás nagyobb erőhöz is körülbelül a föntleírt viszonylagos méretekkel készítendő; ezek a méretek a működő nyomásoktól függnek, mimellett a kibocsátónyílás kisebb méretű, mint az úszó. Ha a nyílás a föntleírtnál nagyobb, akkor a nyílásra ható összes nyomás növelésén kívül a működő (b—c) emeltyűkar is megnagyobbodik úgy, hogy a nyomaték mindkét tényezőben nagyobb lesz, ellenben az úszó működő (a—b) emeltyűkarja és forgatónyomatéka csökkentetik. Az oldalt lévő kibocsátónyílás bármily alakú lehet, A 10 cm. átmérőjű, ll'ő atm. nyomás ellenében működő úszó teljesítőképességének fönti kiszámításához kb. 6 mm. átmérőjű köralakú nyílás vétetett alapul. Azonban a (b—c) emeltyűkarnak körülbelül 3 mm. hossza félannyi, tehát körülbelül 15 mm.-re vehető úgy, hogy az emeltyűhatás megkétszereztetik, annélkül, hogy a nyílásterület megváltoznék. Ez azáltal történhetik, hogy a függélyes nyílásátmérőt 50%-al csökkentjük és a nyílás vízszintes méretét akképen növeljük, hogy az előzővel egyenlő, nevezetesen 03 cm2 nyílásterületet kapunk. Ha az (0) nyílás ily elliptikus alakkal bír, amint ezt pl. a 3. ábra mutatja, akkor az úszó egészen 23 atm., tehát kétszer oly nagy nyomás ellen dolgozhatik, mint amikor az emeltyűkar kétszer oly hosszú. «0!dalt lévő kibocsátónyílása alatt továbbá nemcsak tetszés szerinti alakú nyílás, hanem az (0) nyílásnak — az úszó ! odafekvésénél — az úszó vízszintes átméj rőjével egy magasságban, e fölött, vagy alatt, oldalt való elrendezése is értendő. A nagy nyomások ellen való dolgozáshoz választott leghatásosabb ágyazás, mely azt létesíti, hogy a kibocsátcnyílás körülbelül az említett vízszintes átmérővel egy magasságban fekszik, levegő kiválasztásánál és eltávolításánál is hatásosnak bizonyult, mint ez az alábbiakból kitűnik. Ezenkívül az úszónak a (P) fúvókán való legördülő hatása a kis súrlódási ellenállás következtében a legnagyobb mechanikus működési fokot biztosítja. Az (S) ütköző arra szolgál, hogy az úszóne sülyedjen annyira, hogy a kibocsátónyílás fölül nyílik és gőz eltávozását teszi lehetővé, amikor a kondenzáció fok bizonyos időben kisebb a normális tömítetlenségcél vagy amikor az úszó rendkívül nehéz és a nyomás nem képes az úszót a nyílásra kellően fölhelyezni. Az (8) ütközőt csavarmenettel vagy más beállítóberendezéssel láttatjuk el és rendesen oly módon állítjuk be, hogy amikor az úszó reá fölfekszik, az (0) nyílás zárva vagy fölül igen kissé nyitva van, ha a készülék hirtelen légmentesítendő. Természetes, hogy- az ütköző bármely tetszés szerinti helyen elrendezhető és bármely tetszés szerinti alakkal bírhat, ha csak az úszó lefelé való mozgását megakadályozza. Az ütközőnek közvetlenül az úszó alatt és az (I) beeresztőnyílás körül való ágyazása akkor kívánatos, ha nagy légmennyiségek bocsátandók ki a tokból; a belépő levegő ugyanis az úszót ide- és oda mozgatja úgy, hogy az úszó az (0) nyílást nyitja és hirtelen légkibo.csátást tesz lehetővé. Kiáebb készülékeknél, melyek a levegőt és vizet lassan bocsátják ki, a thermosztatikus (J) sáv (1. ábra) rendkívül kívánatosnak mutatkozott, a kibocsátás elősegítésére. Hi egy fűtőrendszerbe a gőz első ízben vezettetik be, akkor gyorsan nagy légmenynyiségeket és egyidejűleg az igen gyors kondenzálódás folytán vizet kell lehető gyorsan eltávolíiani. Ezen körülmények mellett a levegő és víz lehűl, a thermosztatikus (J> sáv hideg és a pontozott vonalakkal jelölt
