68616. lajstromszámú szabadalom • Kondenzvízelvezető
— 3 - " •egyenlő a tokon belül levő nyomás és az •^0) kiboc3átóesatornában levő nyomás közötti különbséggel. A tényleges működési mód, mely üvegen át figyeltetett meg, a következő módon megy végbe, ha a kondenzátiófok nagyobb, mint az (0) nyílás által okozott közönséges tömítetlenségek foka: Ha a kondenzvíz a kiváíasztóban összegyűlik, akkor az úszó a pontozott (FI) vonallal jelölt helyzetbe emelkedik, mimellett az (0) nyílás alsó éle kissé nyittatik. Az úszó ezután ebben a helyzetben marad és állandó kondenzátiófok mellett a víz állandó kilépését engedi meg. Ha a kondenzátiófok annyira emelkedik, hogy -a vízszín magassága lényegesen növeltetik, akkor az úszó a nyíláson elfoglalt helyzetéből tovagordíttetik és szabadon úszik úgy, hogy a víz az (0) nyíláson át szabadon kiáramlik. Ha azután a vízszín lesülyed, akkor az úszó fokozatosan körülbelül a nyíláson elfoglalt helyzetébe tér vissza és a vízbeáramlás szabályosságához és nagyságához képest hosszú időközök alatt ebben a helyzetében maradhat vagy szabad test gyanánt úszhatik. A készülék fősajátságainak egyike abban áll, hogy a vízkibocsátónyílás magas nyomással szemben is nyitható. Ez az (0) nyílásnak az úszóhoz képest való viszonylagos méretétől, alakjától é3 oldalt lévő helyzetétől függ. Az (0) nyílás az úszó nagyságához képest igen kis átmérőjű, habár önmagában meglehetős nagy keresztmetszetű lehet. Az úszó pl. 10 cm. átmérővel és a •kerek (0) nyílás 6 mm. átmérővel készülhet. Egy ily úszót körülbelül 225 g. sú-1) úra kellene készíteni, hogy amikor szabadon úszik körülbelül félig a vízbe merüljön és az úszó maximális fölhajtásának körülbelül 225 g.-nak kellene lennie, ha teljesen -alámerült. A kibocsátónyílás az úszó vízszintes átmérőjének magasságában fekszik, ami- | kor az úszó az (0) nyíláson ül. Ha ezen körülmények mellett a tokban •nyomás uralkodik, akkor az úszó a nyíláshoz tartatik, míg a vízállás annyira emelkedik, hogy az úszó fölemeltetik és a nyílás a nyomás ellenében nyittatik úgy, hogy víz távozhatik el. A nagyobbodó vízállás az úszóra erősbbödő fölfelé irányított nyomást fejt ki és oly erő gyanánt működik, mely az úszó súlypontjában az (Ll nyíl irányában koncentrálódik (1. ábra). Ezáltal forgatónyomaték fejtetik ki, mely az úszót az (a—b) emeltyűkar segélyével a fúvókafölületen az (M) forgáspont körül fölfelé gördíti, mely forgáspont az úszót a (P) fúvókához szorító nyomás következtében föllépő súrlódás által állandó marad. Ha az úszó teljesen alámerülne, akkor a maximális forgatónyomaték egyenlő lenne az úszót fölhajtó (körülbelül 225 g.-nak fölvett) nyomásnak és azon emeltyűkar (körülbelül 5 cm.) hosszának szorzatával, mely az erőtámadásipont és a pillanatnyi forgáspont között képzelendő. Ezen (körülbelül 1*125 cm kg.-ot kitevő) szorzat az úszónak a nyílásnál föllépő nyomás legyőzésére való maximális erejét adja. Ez az erő egy egyensúlyi állapotban egyenlő a nyílásnál föllépő hatásos nyomás nyomatékával, mely nyomás oly módon működik, mintha az (0) nyílás súlypontjában lenne központosítva. Ha a nyílás átmérője körülbelül 63 mm. és a nyílás területe körülbelül 31 mm2 , akkor a körülbelül 0-072 atm. értékű működő nyomás a nyílásra 00225 kg. nyomást fejtene ki és a nyomásnak a nyílásnak a nyílás súlypontjától körülbelül 3 mm.-nyire fekvő (M) foi-gáspontra vonatkoztatott nyomatéka körülbelül 0007 cm kg. lenne. Ennekfolytán körülbelül 11-5 atm. nyílásnyomásra lenne szükség, hogy 1125 cm kg. forgatónyomaték állíttassék elő és hogy azon erő nyomatéka kiegyenlítessék, mely az úszót fölfelé mozgatni igyekszik, azaz más szóval, egy körülbelül 10 cm. átmérőjű úszó, mely egy körülbelül 6-3 mm. átmérőjű nyílással működik össze, körülbelül 11-5 atm.-ig az ! összes nyomásoknál fölfelé hat. A fönti számítás az úszó hatását mutatja, amikor a kibocsátónyílás az úszó vízszintes átmérőjénél fekszik. Minden további nélkül világos, hogy az úszó kisebb nyomás ellenében működik, ha a kibocsátónyílás jelentékenyen az említett vízszintes átmérő alatt fekszik, mert ekkor a működő (a—b) emel-
