68606. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyű szénhidrogének előállítására

Iri. A desztillálandó olajokat emellett kavarni, vagy egyéb módon gg'tálni lehet és a hőfoknak nem szabad itt 410° C-nál magasabbnak lenni. Testelin és Renard szintén nyomással dolgoznak, azonban vízgőz alkalmazása mellett <T. 13287 alapsz. 23 b. oszt-, német szabadalmi bejelentés) és a gőzkeveréket vörösen izzó timföld-, vagy hasonló anyagrétegen vezetik át. Testelin Auguste és Renard Georges egy további (226958 sz.) német szabadalma, szintén nyomás és megfelelő magas hőfok mellett való melegítéssel, terpenszénhidrogének előállítását célozza. Itt azonban a kiindulási termék nem áll a saját gőznyomás alatt, hanem a folyadék gőzfeszültségét meghaladó mesterséges nyomás alatt. A Kratner és Spülker által végzett és a «B9richte der Deutschen Chemischen Gesellschaft» című jelentés 1900 évi kötetében ismertetett kísérletektől, melyek szerint olajat magas nyomás mellett desztillálnak, a jelen eljárás abban különbözik, hogy ott a folyadék hőfoka a gáztér hőfokához viszonyítva aránytalanul magas és így a kettéválás ott a magas hőfokra hevített folyadékban megy végbe és pedig más irányban, mint ahogy az a jelen eljárásnál, a gáztérben végbe megy. Ez a hőfokfeszültség Kramer és Spülkernél még növekedik abban a mértékben, amint az előrehaladó desztilláció folytán a fonadék fölszine sülyed és a, gáztér nagyobbodik. Látható tehát a fönt fölsorolt példákból, hogy: 1. folyadékokat saját, de csak alacsony gáznyomás mellett, desztilláltak már, 2. nehéz szénhidrogéneket magasabb nyomás alatt, mely azonban inéra gázok segélyével létesíttetett, szintén desztilláltak már, 3. szénhidrogéneket magas nyomás alatt, •egyidejű desztilláció nélkül, melegítettek már. A jelen találmány szerint az olajokat, az eddigi eljárásokkal ellentétben, nagyfokú fölmelegítés mellett, valamely saját magas gáznyomásra, pl. 20—50 atmoszféra nyomásra hozzuk és a folyadék lehetőleg alacsony hőfokánál és a gőztér fölhevítésénél, az elért gáznyomás fönntartása mellett,"úgy desztilláljuk, hogy a folyadék csak annyira hevüljön föl, mint amennyire elgőzölgéséhez szükséges és a szándékolt kettéválás lényegileg csak a gáztérben menjen végbe. A jelen új eljárás az ismertnek jelzett és fönt 1. alatt megadott eljárásoktól tehát abban különbözik, hogy itt az ott alkalmazottnál jóval magasabb gőznyomást tartunk fönn folytonosan a desztilláció közben; a 2. alatt említett eljárásoktól pedig abban, hogy a nyomást itt nem mesterségesen, iners gázok segélyével létesítjük, hanem a gőzök és gázok saját feszültségével idézzük azt elő, aminő az alkalmazott hőfoknak megfelel; a 3. alatt említettektől végül abban, hogy e nyomás alatt gőzre való átalakítás, tehát desztilláció megy végbe. Ázt tapasztaltuk, hogy a jelen új eljárás folytán a benziokitermelés mennyisége, ami a jelenlegi piaci helyzet mellett jóval fontosabb, mint a világító olajkitermelése jelentékenyen fokozódik. A benzinkitermelés ezen fokozódása azonban nem volt előrelátható, mert ezzel ellentétben közel állott annak a veszélye, amint az különben a föntemlített szabadalom némelyikében megadott fölső hőfokhatárból is kitűnik, hogy a hőfok növelésével másnemű szétbomlás fog bekövetkezni, mely alifás szénhidrogének helyett aromás, terpenszénhidrogéneket szolgáltat. A könnyű szénhidrogének előállításán kiindulási anyag gyanánt, a jelen eljárás értelmében, nehéz szénhidrogének szolgálnak. A jelen új eljárás által igényelt magas, kb. 20—50 atmoszféra nyomásoknál az alkalmazott folyadékoknak megfelelő hőfokok veendők figyelembe, melyek a folyadék- és a gáztérben megközelítőleg egyenlők kell, hogy legyenek. Minél magasabb az alkalmazott nyomás és a használt hőfok, annál nagyobb a könnyű szénhidrogének kitermelt mennyisége. Az eljárás további foganatosítási módja abban áll, hogy fejlesztett gázokat és gőzöket fölmelegített nagy gáz- és gőztérben, magas nyomás alatt tartjuk és csak a szétbomlásra elegendő hosszú idő eltelte után