68398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és cső Röntgen-sugarak előállítására

— 2 -kép vonalai elmosódnak és így tovább. Növekedő üzemtartamnál ezek a hátrányok mindig nagyobbak lesznek, a c;ő folyton tökéletlenebbé és végül 'használhatatlanná válik. Ebből az okból kifolyólag nagyon -gondosan, külön berendezések segélyével -meg kell akadályozni azt, hogy az áram•forrásból ellenkező irányú áramhullám jusson a csőhöz, mimellett az antikatoda katonává válna és ebben az esetben a gáznyomás rendkívül káros változásai következnének be. További hátrány abban áll, hogy sok pozitív ion nem a katodáf, hanem a cső üvegfalát éri és azt helyenként nagyon erősen fölhevíti úgy, hogy az üvegfal elporlódik vagy megreped. Ez a körülmény a cső megengedett energiamennyiségét korlátozza. Továbbá a katódából kiküldött egyes •elektronok az antikatódához vezető útjokban gázmolekulákkal találkoznak és az antikatódához való ütközésükkor kisebb a sebességük, mint azoké az elektronoké, amelyek az egész utat szabadon futották be. Minél nagyobb a cső gáznyomása, annál •erősebben érvényesül ez a befolyás és annál egyenlőtlenebb lesz a keletkező röntgensugarak áthatolóképessége. Az üvegfalnak az antikatódával szemközt fekvő felét az antikatódától kiküldött sok szekundér katód asugár találja, miáltal helyenként szintén nagyon erősen fölhevíttetik és szekundér röntgensugarakat küld ki- Ezek a sugarak is a képet életlenné teszik, illetve a használatnál külön ellenzőt igényelnek. Mindezen hátrányok leküzdésére a találmány értelmében a röntgensugarak előállítására szükséges elektronokat a katódából -ezentúl nem pozitív ionokkal való bombázá3 által, melyek keletkezésüket a gáznak a «sőre kapcsolt feszültség létesítette ionizálásának köszönhetik, hanem megfelelő áramforrásból vett fűtőáram segélyével a katódának izzási hőmérsékletre való hevítése által létesítjük. A gázt, mely a röntgensugarak ezen előállítási módjánál csak zavarólag hatna, oly tökéletesen, amennyire csak lehetséges el kell távolítani. Míg az ismert rendszerű röntgencsöveknél a gáznyomás ^körülbelül 1—10m(0.001—0.01 mm.) higanyoszlopnyomást tett ki, a jelen találmány szerint, előállított csöveknél csak néhány százezredmiliméter (pl. 0.00005 mm.) vagy még kevesebb minden esetre kisebb annál a nyomásnál, amelynél a csövet, mint közönséges röntgencsövet üzemben lehet tartani. A nyomás fölső határául durva megközelítéssel 0.6n-t lehet fölvenni. Ennél a nyomásnál az ismert röntgencsöveken áram már nem megy át és röntgensugarak nem keletkeznek. Katodául az új csőnél rendesen wolframdrótot használunk és ezt gyűjtőtelepből vagy transzformátorból vett árammal hevítjük, mimellett szabályozóberendezés segélyével az áramerősséget és ezáltal a katoda hőmérsékletét tetszés szerint beállíthatjuk. Az izzó katodadrót elektrónokat küld ki, melyek az antikatodát érik és ezáltal röntgensugarakat létesítenek. A röntgensugarak előállításának ezen módjánál a pozitív ionok amelyeknek száma különben is az alacsony gáznyomás következtében csak rendkívül kicsiny lehet, nyilvánvalóan semmi szerepet sem játszanak. Ez már abból a tényből is következik, hogy az izzó katodadrót áramkörébe kapcsolt volt- és ampérméter a csövön átmenő nagyon erős kisüléseknél semmiféle változást nem mutat, tehát a katoda ellenállása és hőmérséklete változatlan maradt. Ugyanezen csőben olyan gáznyomásnál, mely a szokásos röntgencsöveknek megfelel, a katoda gyanánt dolgozó wolframdrót azonos kisüléseinél a pozitiv ionok bombázása által a legmagasabb fehérizzásig hevíttetik sőt meg is ömölhet. A rendes röntgencsöveknek előzőleg említett hátrányos jelenségeit az új csőnél a vákuum lehető fokozásával egyidejűleg elkerüljük, amiből arra lehet következtetni, hogy ezen tökéletlenségek a gázmaradékokból és annak nyomásváltozásaiból származnak. Az új rendszerű röntgencső hosszabb üzemtartam alatt is teljesen változatlan marad és egyenlő erősségű és keménységű és nem változó kiindulási pontú röntgensugarakat juttat az antikatodához. Emellett a találmány értelmében a katódából kiinduló katodasugarakat vagy elektronokat elektrosz-