68398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és cső Röntgen-sugarak előállítására

— 3 tatikus vagy elektrodinamikus erőkön alapuló berendezések segélyével az anoda vagy antikatoda egy pontjába összpontosíthatjuk; ezen gyűjtőhatás által egyenletes és állandó és nem lobogó gyújtópont keletkezik. Az előállított röntgensugarak áthatolóképessége, tehát a keménységi' fok a katoda hőmérsékletének beállításával tetszés szerint beállítható. Az üveg fluoreszkálását alig lehet észlelni és ez azt jelenti, hogy az üveget az antikatodától vagy anódától kiinduló katodasugarak nem bombázzák és helyileg nem hevítik, míg közönséges platinából való antikatodával ellátott röntgencsőnél a platinából kiinduló szekundér katodsugarak körülbelül 8

/-i részét teszik ki az őket érő katodasugaraknak. Ennek megfelelően az új -csőnél a rendes csövek haszon nélküli, illetve zavaró szekundér röntgensugarai is hiányzanak. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképen vett kiviteli alakjait mutatja. Az 1. ácrán egy kiviteli alak teljesen, az áramösszeköttetéseivel együtt van föltűn- j tetve, a 2—8. ábrákon a katoda és a csőnek a katoda közvetlen közelében lévő része különböző kiviteli alakjaiban látható. Az 1. ábra szerinti csőnél a középen az egyidejűleg mint antikatóda dolgozó (l) anoda a (2) száron van elrendezve, mely az egyik csőalakú toldatba légmentesen van beforrasztva. Az anoda és a szár célszerűen kovácsolt wolframból áll. .A szemközt fekvő •csőalakú toldatban a (3) katoda van elrendezve, mely wolfram-, tantál-, szén vagy más nagy mértékben hőálló anyagból készült szálból áll. A fonal például bifilárisan van elrendezve és a (4) üvegtartóba beolvasztott (5) és (6). hozzávezetődrótok segélyével a szabályozható (8) ellenálláson át a (7) teleppel vagy transzformátorral van összekötve. A telepet, illetve a transzformátor flzekundértekercsét a földtől jól kell szigetelni. A (4) tartón belül az (5) és (6) drótok a rövid (9) üvegcsövek segélyével vannak egymástól elszigetelve. A (3) katóda wolframból, alumíniumból, vasból vagy más megfelelő vezetőből készült (10) üreges hengerrel van körülvéve. A hengert helyzetében a (11) rugók tartják, melyek közül az egyik a kis (12) üvegfejre támaszkodik. A (12) üvegfej a katodával előnyösen a (13) drót segélyével van összekötve és pedig vagy a csövön belül vagy azon kívül (1. ábra); utóbbi esetben célszerűen a (14) kapcsoló van közbeiktatva. Ez a (11) henger azt a fontos föladatot tölti be, hogy az elektrosztatikus mezőt befolyásolja és ezáltal az alábbiakban megadott módon a katodasugarakat összegyűjti. Ennek a gyűjtőberendezésnek hengeralak helyett különböző más alakja is lehet, így pl. áttört lapos tárcsából (2. ábra) (16) vagy ívelt tárcsából. (3. ábra) (17) vagy egyszerű gyűrűből, (4. ábra) (18) készülhet. A cső üvegfalán létesített fémes- pl. ezüstlecsapás iá, (5. ábra) (19) mint elektrosztatikus gyújtóberendezés hat. Ezen célra elektrosztatikus berendezések helyett elektromagnetikus berendezések is alkalmazhatók, pl. egy szolenoid, mely vagy i a csövön kívül (6. ábra (20), vagy a csö. vön belül van elrendezve. Utóbbi esetben maga a megfelelően tekercselt katodadrót kerülhet mint szolenoid alkalmazásba (7. ábra). A cső elkészítésekor először az üveget és azonos módon az elektródákat hevítés és más ismert eszközök által vízgőztől és gázoktól - megszabadítjuk, amennyiben vákuumban erősen fölhevítjük. A levegő eltávolítására célszerűen a Gaede-féle molekuláris szivattyút alkalmazzuk. Az utolsó gázmaradékok eltávolítására a csövet magán a szivattyún működésbe helyezzük. Az elektródákat nagyon nehezen ömlő fémből, mint wolframból kell készíteni, hogy azt a rendkívül magas hőmérsékletet kitartsák, amelyet a csőnek a szivattyún való üzeme alatt el lehet érni. Ha a gáznyomás 0 05 y.-t (0.00005 mm Hg.) vagy még kevesebbet tesz ki, a csövet a szivattyútól leolvasztjuk. Hogy a csövet működésbe helyezzük, mindenekelőtt a telepáramot a (8) szabályozóellenálláson és a (3) katodadróton át zárjuk és a katodadrótot j ezáltal izzási hőmérsékletre emeljük. Ezt j követőleg a cső két elektródáját a(15^ram-