68323. lajstromszámú szabadalom • Galvánlánc
- 2 -atomcseréből jóformán nem szabadul föl hisználható elektromótorikus erő. A könnyen bomló hydrogénvegyületek (hydrogén, cyanhydrogén, kénessavhydrát, jódhydrogén, brombydrogén, stb.) közül a ggönge savnak mondható vegyületek célunkra alkalmatlanok, mivel az előre bocsáiott magyarázat szerint nem adnak elég áramot. Eszerint e csoportból csak az erős savakat, főleg a jódhydrogént és a bromhydrogént használhatjuk. A hydrogén és a jód különbsége pl. a villamos feszültségsorban a sűrűségnek, a ^hőmérsékletnek és egyéb viszonyoknak megfelelően csak 0'2—04 voltra rúg (lásd Politzernek «Die Berechnung chemischer Affinitaten nach den Nerust'schen Wármetheorien» című műve 1912. évi kötetének 93. oldalát). A közönséges durranó gáz láncnak azonban kerek l-2 volt az elektromotoros ereje, úgy hogy a 2 H J + 0 = H2 0 -f J2 képletből álló lánc még kb. 0'8 — 1 volt feszültséget szolgáltat. Minthogy a föntemlített láncban még nagy áram esetén sem lép föl polarizáció, ennélfogva a hydrogén szabad energiája kb. 66—83% villamos energiába alakul át. A hydrogén energiáját oly könnyen bomló hydrogénvegyületek használatokor, amelyek nem disszociálódnak, még megközelítőleg sem használhatjuk ki úgy, mint az imént emiített példában, minthogy a feszültség már gyönge áram esetében, a sarkitás következtében nagy mértékben eülyed. Míg pl. a jódhydrogén oldatok egészen disszociálva vannak, a normális kénhydrogénoldatnak valamennyi H2 S molekulája közül alig g^QT) r ész va n disszociálva(l.a «Sammlung Göschen» című műnek 1911. évfolyamában a 252. kötet 114. oldalát, amely szerint a disszociáció állandója — 900:10~1 0 ). Eszerint a kénhydrogénoldattal csak gyönge áramot termelhetünk a polarizáció elkerülésével, más szóval a Ha S lánccal nem állíthatunk elő racionálisan villamosságot, -dacára annak, hogy a nyitott lánc elektromotoros ereje a jódhydrogén láncéval egyenlő. A találmány szerint már most a bár tetszőleges — csak nem maradható — pl. szénelektródákkal ellátott cellában, az anódát az illető bydrogénvegyülettel, a katodát pedig oly tetszőleges anyaggel (pl. salétromsavval chrómsavval vagy más effélével vesszük körül, amely könnyen ad le oxygént. A lánc működésekor a hydrogén az oxygénnel vízzé egyesül, ép úgy mint a durranógáz-láncnál, míg az illető hydrogénvegyület másik komponense.pl. jódhydrogén esetében a jód fölszabadul. Effajta lánc elektromotoros ereje a mondottak szerint valamivel kisebb ugyan a durranó-gáz-láncénál, de ezzel szemben tetszőleges nagy áramot és pedig az elektróda rn3-ként középértékben 50-100 ampéret szolgáltat. A hydrogén oxydálására oxygén helyett chlórt, vagy psdig a chlórcsoportnak megfelelő más elemét is használhatjuk. Minthogy a javasolt hydrogénvegyületek annál jobban bomlanak, minél koncentráltabb az oldatuk, ez utóbbinak lehetőleg nagy és egyenletes sűrűségét ennélfogva nagy és egyenletes elektromotoros erőt mesterségesen akkép érünk el, hogy az elektrolythoz esetleg szintén folyékony hygroszkópikus anyagot,pl. 40—60%-os kénsavat adunk, amely a jelenlévő és az anyagcserében még képződő vizet nagyrészt magához rántja. A cellában elhasznált hydrogénvegyület regenerálása céljából az elektrolytbe redukáló anyagot, rézchlórürt, káliumnitritet, szénoxyszulfidot vagy más oly anyagot adunk, amely a vegyületből kiváló részt, pl. jódhydrogén esetében a jódot a következő képletek érteimében ismét az illető hydrogénvegyületté redukálja: J3 + S03 + Ha O = H2 Ja + H2 S04 Ja -b Ha S == Ha J2 -J- S. J2 + Cu2 Cl, + Ha Cls = H2 J2 + Cua Cl4 Ja K NOa H- Ha O = Ha J2 + KN0S Ja + COS + Ha O = Ha J2 -fCOa + S.
