68323. lajstromszámú szabadalom • Galvánlánc
— 3 -E chémiai átalakulás majdnem egyen- j súlyt tart, kivéve, hogy a jobb oldalnak van i némi túlsúlya, más szóval e reakciók ma- I guktól mennek végbe anélkül, hogy kívülről í meleget vagy más energiát kellene bevezetnünk. Az említett túlsúly másrészt oly kicsi, hogy az átalakuláskor nem veszítünk -energiát, pl. hőfejlesztéssel, azaz a végtermékek majdnem oly értékesek, mint az előző anyag. Ha az elhasznált anyagot a munkacellábnn regeneráljuk, ekkor mindegyik elhasznált jódhydrogén-molakula azonnal újjáalakul. A jódhydrogén vagy más vegyület mennyisége tehát nem csökken és csak a redukálóanyag fogy. A cella teljesítőképessége, dacára ennek, ép oly nagy, mint a segédanyag nélküli celláké; e teljesítőképességet egyedül a jód vagy más hasonló hatású anyag biztosítja. A jód t. i. ép az erős savak gyöke gyanánt az oldatban szinte tökéletesen jódalakban van eloszolva. Az elektrochémia törvényei szerint tehát a jódjónokkal aquivalens tömegű hydrogénjónnak kell képződnie, minthogy a pozitiv és a negativ jónoknak egyensúlyban kell lenniök. A jód puszta jelenléte folytán tehát mindig megfelelő számú hydrogénjón képződik úgy, hogy a polarizáció tünetének elkerülésével állandó áram folyamatot kapunk. A redukáló anyagnak kellő megválasztásával a végterméket égetéssel, főzéssel vagy puszta melegítéssel ismét a kezdeti állapotba hozhatjuk. így pl. a kénes sav a fönti képleteknek megfelelően a cellában kénsavvá alakul, amelyet főzve vagy 600— S00° Celsiusra hevítve, kénes savra és oxygénre regeneráljuk. Rézchlóridot (cua Cl4 ) azonos módon rézchlórürré (Cu2 Cl2 ) és chlórrá bothatunk melegítéssel. A leírt módon szóval oly láncot kapunk, amelynek üzeméhez csupán mclrgét használunk el. A chémiai technológiából tudjuk, hogy az efféle redukciókat — a kemencékben elkerülhetetlen sugárzási s más ily csekély veszteségtől eltekintve — szinte veszteség nélkül foganatosíthatjuk, más szóval az egész j ráfordított melegenergiát az előállított anyag i chémiai energiájává alakítjuk át. Minthogy ! továbbá a szóban volt anyagok, — amint í már kifejtettük, — szintén veszteség nélkül alakulnak át jódhydrogénné és ez utóbbi, lekötött energiájának legnagyobb részét a galván cellában villamos energia alakjában adja le, ebből következik, hogy az ismertetett eljárással a hőenergiát tökéletes módon változtatjuk át villamos energiává. A hőenergiának villamos energiává eddigelé erőgépekkel szokásos átalakításában hőenergiának csak 20°/o-át használhattuk ki. Az ismertetett eljárással tehát a villamosság fejlesztéséhez szükséges tüzelőanyagot tetemesen csökkentjük. Az eljárás lényegét nem érinti, ha az ajánlott laza hydrogénvegyületek helyett, ez utóbbiak sóit használjuk, minthogy e sók — legalább is savanyú (savas) oldatban — bomlanak, illetőleg ható hydrogénsavuk szabaddá válik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Galvánlánc, jellemezve az anóda oldatának ható alkatrésze gyanánt használt oly könnyen bomló hydrogénvegyülettel, amely oldatban lehetőleg tökéletesen disszociálódik. 2. Az 1. pontban igényelt galvánlánc kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a ható vegyülethez nagy és egyenletes sűrítése céljából hygroszkópikus anyagot adunk, amely a jelenlévő vagy a képződő oldó anyagot nagyrészt magához vonja. 3. Az 1. pontban igényelt galvánlánc kiviteli alakja, jellemezve az aktiv vegyületnek oly regenerálásával, hogy az elektrolythoz redukálóanyagot adunk, amely az aktiv vegyület helyett használódik el. 4. A 3. pontban igényelt galvánlánc kiviteli alakja, jellemezve oly redukálóanyag használatával, amelyet égetéssel vagy csupán hevítéssel szintén redukálhatunk úgy, hogy a lánc csak tüzelőanyagot, illetőleg hőt (meleget) fogyaszt. RÉ87VÉNN • ÁRSAftÁO .irowtDÁ.'A
