68290. lajstromszámú szabadalom • Berendezés légnyomás alatt álló folyadéktartányoknál a bezárt légmennyiség megfogyatkozásának megakadályozására
jelzett vízellátó berendezésekre, azonban már ezeknél is különös előnyöket nyújt a fölsoroltakon kívül. így pld. a légzsák egyúttal úszó gyanánt is használható, mely a kapcsolót aszerint működteti, amint a szivattyú hajtómotora megindítandó vagy megállítandó. Az eddig ismert ilynemű szabályozó szerkezeteknél a nyomóközeg rendszerint egy rugóval terhelt dugattyút befolyásolt oly módon, hogy a dugattyú egy beállítható legmagasabb nyomás elérésekor a rúgó ellenállását legyőzte és ily módon létrejött mozgása által az erőgép elektromos kapcsolóját vagy szabályozó szerkezetét működésbe hozta. Ha a nyomás meghatározott alacsony értékre sülyedt, akkor a rúgónyomás a dugattyút ellenkező irányban mozgatta el s ennek folytán a dugattyú a kapcsolót vagy szabályozó szerkezetet az ellfenkező értelemben hozta működésbe. Ezen ismeretes berendezéseknek az a hátrányuk volt, hogy a dugattyú nagy és változó súrlódási ellenállása és a rúgó kedvezőtlen feszültségváltozásai miatt igen érzéketlenek voltak s amellett a kívánt nyomáshatárokra való beállítást is nehezen lehetett elérni. A szabályozó berendezéséknek egy másik fajánál úszók találtak alkalmazást, melyek egy víztartányba a vízen úsztak és a legmagasabb és legalacsonyabb vízállásnál a kapcsolót működésbe hozták. Ez a berendezés rendkívül egyszerű, azonban az a nagy hátránya van, hogy csak nyitott tartányokban alkalmazható, ahol a víz a légköri levegővel érintkezik. Házi vízellátó berendezéseknél nem használható, mivel ezeknél a víz a levegőt fokozatosan elnyeli -és így az úszó helyzete folyton változnék. Mint alább részletesen le lesz írva, az úszónak a találmány értelmében légzsák gyanánt való kiképezése mindezen hátrányokat teljesen megszünteti. A találmány tárgyának néhány kiviteli alakját példa gyanánt a mellékelt rajzok tüntetik föl, melyeken az 1. ábra a találmány szerinti vízellátó berendezés függélyes hosszmetszetét, a 2. ábra függélyes keresztmetszetét, a 3. ábra pedig egy részletét mutatja, míg a 4. ábrán dugattyús szivattyúhoz való légüst, az 5. ábrán pedig egy légpárnás ütköző látható függélyes metszetben. Az 1—3. ábrák szerinti berendezésnél az (1) mótor által hajtott (2) forgószivattyú a vizet a (3) csatornán át az egyúttal talapzat gyanánt szolgáló (4) nyomótartányba szállítja, melyből az (5) nyomócső a lecsapolási helyekhez vezet. A (4) nyomótartányban a (6) tengely körül lengő (7) úszó van elrendezve, mely átlyukgatott bádoglemezből áll és a gumiból készült (8) légzsákot foglalja magában. A légzsák a két darabból álló úszóval a két darab karimái közé való beszorítás által van összekötve. Az úszó szabad vége (9) súllyal van megterhelve, mely az úszó végének alakjához alkalmazkodik. Az úszó (6) lengési tengelye az egyik oldalon (2. ábra) egy tömszelencén át ki van vezetve és ott az (1) hajtómotor áramkapcsolójának működtetésére szolgáló szerkezetet hordja. A kapcsoló szokott módon billenő kapcsoló gyanánt van kiképezve. E célból a (6) tengelen egy (10) kar ül lazán, mely fölső részén egy eltolható (11) súlyt hord. A (6) tengelyre egy (12) tárcsa van szilárdan erősítve, melyből két (13) pecek áll ki. A (12) tárcsa fölött a tulajdonképeni kapcsolót alkotó, eltolható (14) sín foglal helyet, melynek ugyancsak két (15) pecke van s a súlyos (10) kar e két pecek között fekszik. A (14) sín baloldali végén egy kapcsoló kés ül, mely a (16) rúgós kontaktussal működik együtt. A 3. ábra ezt a berendezést bekapcsolási helyzetben tünteti föl. A berendezés működési módja a következő: Tegyük föl, hogy az üzemben lévő (2) szivattyú a (4) tartányba több vizet szállít, mint amennyi az (5) vezetékről lecsapoltatik. Ez esetben a nyomás növekedni fog és a (8) légzsák összenyomódik. Ennek folytán a fölhajtó erő kisebb lesz, tehát a (9) súly az úszót lehúzza és a baloldali (13) pecek (3. ábra) a súlyos (10) kart jobbra forgatja, míg csak a kar a legmagasabb helyzet elhagyása után jobbra át nem billen és a (14) kapcsoló sú jobboldali (15)
