68128. lajstromszámú szabadalom • Lapátos kerekű szivattyúberendezés

nyomóvezetéket, (d) a hengeralakú belső szívóteret jelöli, amelyet az (e) nyílással ellátott (f) eső zár körül. Az (a) tok egyik vagy mindkét homlokfalában (g) kivezető nyílások vannak elrendezve, amelyek a szabadba fölfelé torkoló (H) csövekbe szolgálnak. Az (f) cső külső fölületén a nyomócsővel körülbelül szemközt a tengelyhez párhuzamos vájat vagy csatorna lehet kiképezve, amelyhez a (g) kivezető nyílások csatlakoznak. E vájat helyett nyílást is rendezhetünk el az (f) csőben, amelyhez az utóbbiban belül elrendezett kivezetőcső van kapcsolva (5. ábra). A (c) nyomócső toldatba vagy a hozzá csatlakozó emelőcsőbe az (il) szelepet iktatjuk be. A berendezés működési módja a következő : Az első indításkor a szivattyú körülbelül a tengelyéig vízzel töltendő meg. A szivattyú indításakor levegőt kezd szállítani, a benne lévő víz pedig a tokja falai felé löketik, a nyomócsövön át azonban nem távozhat, mert a cső szelepe még zárva van. A beszívott levegő a lapátok közti kamrák fenekére szorul úgy, hogy amidőn az utóbbiak a (g) kivezető nyílás mellett elhaladnak, ezen kerezztül a levegő kilöketik és a lapátok külső kerülete felől nyomás alatt álló víz hatol be közéjük. Mihelyt a víz a szivattyú belső terét jól ellepte és a nyomás kellőkép megnövekedett a szivattyúban, a víz vagy más közeg szállítása az (il) szelep nyitásával megkezdődik. A nyomást amelyet a víz a lapátokban összegyűlt lelevegőre gyokorol, azáltal növelhetjük, hogy a lapátok közti kamrákat a (g) légkivezető nyílás közelében a belső nyomáson kívül még külön nyomásnak vetjük alá. A második és a 3. ábrában van ily kivitelű berendezés föltüntetve. A 2. ábrán a (c) nyomóesőből vezet a szivattyú oly pontjához összeköttetés, amelynek táján a levegő kilökendő. A lapátok közti kamrákba e célból betorkoló (1) nyílások a szivattyú tengelyétől sugárirányban tetszőleges távolságban rendezhetők el; a (k) összekötőcsőnek (m) kiinduló pontját a nyomásviszonyokhoz mérten helyezzük el a (c) csőtoldatban. A 3. ábra oly kiviteli alakot tüntet föl, amelynél a lapátok közti tér a szivattyú tengelyéhez koneenrikusan fekvő gyűrű által két (bl) és (b2) kamrára Oszlik. A külső kamrák a vizet szállítják, a belsőkkel pedig a levegő mozgattatik tova. A belső (bl) kamrát a levegő kivezetése helyén a (c) csőtoldatból kiinduló (k) vezeték útján nagyobb nyomásnak vetjük alá, amellyel az összegyűlt levegő a (g) vezetéken át kihajtatik. A levegőnek a szivattyúból való kiszorításához egyébként bárminő, akár a szivattyúban magában uralkodó belső nyomást, akár pedig tetszőleges külső nyomást is fölhasználhatunk. A levegőre gyakorolt nyomás növelése céljából a szivattyú tokját a nyomó oldal felől ama pontig, ahonnan az összegyűlt levegőt elvezetjük, pl. a negyedik ábrának megfelelően meszűkítjük. E szűkítés az ábrán a toknak (B) pontjáig van foganatosítva. Ezzel az elrendezéssel is fokozottabb nyomást adhatunk a lapátkerék és a szivattyú fala közötti víznek. Oly esetben, ha a lapátos kerekű szivattyúba a vizet nem belülről, hanem a külső kerülete felől vezetjük be, célszerű a szívócsőben összegyűlő levegőt egy külön összekötő vezetéken át a lapátos kerék belsejébe bevezetni, amint a 2. ábrában föl van tüntetve, nehogy a levegő a víz centrifugális mozgási irányával szembe legyen kénytelen haladni. Az ábrán ez az (n) vezeték a szívócsőnek legmagasabb (c) pontjából indul ki. Nehogy a lapátkamrák fenekén összegyűlt levegő a lapátokat kétoldalt tartó falak és az (f) bevezetőeső közötti keskeny részen kiszökhessen, amiből nyomásveszteség származnék, az említett rést kívülről nyomásnak vetjük alá. Az 5. és a 6. ábrában van két ily berendezés föltüntetve; a két (z) oldalfallal ellátott (b) lapátos kerék a (w) tengelyre van ágyazva. A levegőnek a lapátkamrákból a (t) résen keresztül a szivattyú tokjába való kiáramlását úgy gátoljuk meg, hogy e rést kívülről nagyobb nyomásnak vetjük alá,