68128. lajstromszámú szabadalom • Lapátos kerekű szivattyúberendezés

nevezetesen a szivattyú tokjának nagy nyomás alatti részéből (u) csatornákat nyitunk a lapátok homlokfalai és a szivattyú tokjának fala közötti résbe. A 6. ábra szerint a szivattyú tokja és az (f) bevezetőcső közötti falban is rendezhetünk el ily (ul) összekötőcsövet, amely a szivattyúnak nagy nyomásnak alávetett pontjától kiindulva, az (f) szívócső körüli (v) hornyokba torkollik, amely hornyokkal szemközt a lapátok oldalfalaiban is képezhetünk ki hasonló hornyokat. Mint már említettük, eme levegőt is szállítóberendezésnél a nyomóvezetékbe célszerűen egy (il) zárószelepet alkalmazunk. Abban az esetben, ha erre a célra egy közönséges terhelt szelepet használunk, ekkor a szivattyúnak az üzemben e szelep egész terhelésénél megfelelően nagyobb nyomást kell kifejtenie, amelyek egy része veszendőbe megy. Ezt a hátrányt a 7. ábrában föltüntetett zárószervvel küszöböljük ki. Az (o) hengerházban a (p) dugattyúszelep van mozgathatóan elrendezve, amely a szelep részén belül az (fl) és az (f2) fölületei révén a (q) nyomóvezetékben lévő víz nyomásának van kitéve. A dugattyúszelep (f3) fölülete a szivattyú nyomóvezetéke felé néz és ez utóbbinak nyomása hat rá, a dugattyú (f4) fölülete pedig egy súly vagy egy beállítható (r) rúgó nyomása alatt áll. Minthogy az (fl) és az (f2) fölületekre gyakorolt nyomás megközelítőleg kiegyenlíti egymást, ennélfogva a dugattyúszelep e részben tehermentesítve van és a szivattyú a (p) szelepnek mindig csak a rúgó vagy a súly általi terhelésével meghatározott nyomás ellen dolgozik. Ugyanezt a célt úgy is elérhetjük, ha az (fl) és az (f2) fölületeket egészen elhagyjuk, pl. a dugattyút hengeralakban képezzük ki. Az ily saját szívású lapátos kerekű szivattyúk indításánál még abból származhatok zavar, ha a levegővel telt szívóvezeték hosszú vagy pedig ha üzem közben új szívóvezetéket kapcsolunk hozzá és ilyenkor nagyobb légmennyiség jut be a szivattyúba. A zavar még onnan is ered- I het, hogy a levegőt körülzáró tömítővíz | egy részét, amely vizet az indítás előtt töltjük a szivattyúba, huzamosabb üzem után a levegő magával ragadja úgy, hogy nincs meg többé a tömítéshez szükséges folyadékgyűrű. Ennek következtében az emelés magassága csökken, vagy a szivattyú egyáltalán nem képes szívni. A találmány szerint a szivattyú tömítését oly módon biztosíthatjuk, hogy a kilökött víz önműködően pótoltatik. A 8. ábrában a berendezésnek egy ilyen, egyébként az ötödik ábrabelihez simuló kiviteli alakja van föltüntetve, amelybe a szállított anyag belülről szivatik be. A (g) szívócsőből a víz vagy más közeg az (e) nyíláson keresztül áramlik a lapátos kerékbe; a rajzon a szivattyú tokjának csak a fele van ábrázolva. A (g) csőhöz a (D) kamra csatlakozik, amely fölül és alul a szívóvezetékbe torkoló (11) és (12) nyílásokkal van ellátva és a (g) szívócsővel egy darabban lehet öntve vagy külön is készülhet; az utóbbi esetben a nyilasok helyett összekötő csöveket alkalmazunk. Ez a berendezés a következőképen működik : az első indításkor a szivattyút a tengelyéig megtöltjük, amidőn az (f) cső és a (D) kamra is megtelnek vízzel. Minden későbbi indításkor előbb az (f) cső ürül ki, míg a levegőnek rákövetkező szállításánál, a hajtott levegő a tömítő folyadékgyűrű képezéséhez szükséges víz egy részét magával ragadja. Ez a víz már most a találmány szerint a (D) kamrából önműködően pótoltatik olyképen, hogy belőle az (12) nyíláson illetőleg az összekötőcsövön át víz folyik át a szívócsőbe. .Az (12) nyílást egy beállítható szeleppel láthatjuk el, hogy az átfolyó víz mennyisége tetszés szerint szabályozható legyen. Mihelyt a szívócsőből a levegő el van távolítva, a víz szállítása megkezdődik, amidőn a (D) kamra megtelik vízzel. A (D) kamra nagyságának természetesen a szállítandó levegő, illetőleg a pótolandó víz mennyiségének megfelelően kell megszabva lennie. I Nagyobb szállítómagasság elérése céljál ból természetesen több szivattyút kapcsol-