68034. lajstromszámú szabadalom • Forgóáramú kommutátormótoroknak vezérlő berendezése megszakított üzem számára

átkapcsolójának (p) emeltyűjével függ össze csuklósan. A (h) ellenállásszabályozó berendezése olyan, hogy a fékezési ellenállást bekapcsolja, ha a (g) emeltyű a középső állásából jobbra kitér, illetőleg kikapcsolja, ha a (g) emeltyű balra tér ki. Az ellenállás kapcsolása az emeltyű kitérésének nagyságától független s csak a kitérés irányától függ. Az (1) segédemeltyűnek balra való beállításával a sztátort bizonyos értelemben kapcsoljuk; egyúttal az (f) rúd fejét az (e) kulisszavezetéknek fölső végébe toljuk. Majd az (a) vezérlőemeltyűt is balra beállítva, a motort megindítjuk és a sebességet foko-' zatosan növeljük. Ekkor ugyanis a (g) emeltyű is balra tér ki úgy, hogy a fékezési ellenállás kikapcsolva marad. Ha a szállítósebességet csökkenteni akarjuk, úgy a balra beállított vezórlőemeltyűt a középállása felé mozgatjuk, miközben a fékezési ellenállás még mindig kikapcsolva marad. Csak ha a vezérlőemeltyűt a középállásán túl vittük, tér ki a (g) emeltyű is a középső állásán túl jobbra úgy, hogy a fékezési ellenállás bekapcsoltatik és a motor hasznosan fékeztetvén, áramot szolgáltat vissza. A következő menetben az (1) segédemeltyűt jobbfelé állítjuk be, amidőn az (f) rúd feje az (e) kulissza vezetékének fölső végéből az alsó végébe állíttatik át. Ha most az (a) vezérlőemeltyűt is jobbra forgatjuk el, ebben az esetben a motort az előbbenivel ellenkező forgási értelemben indítjuk el. Ugyanis a (g) emeltyű ekkor balra tér ki, a fékezési ellenállás tehát nem kapcsoltatik be. Csak ha a vezérlőemeltyűt a menet vége felé a középállásán túl balra állítjuk át, tér ki majd a (g) emeltyű jobbfelé a középállásán túl, amidőn a fékezési ellenállás bekapcsoltatik és a motor hasznosan fékeztetik. A leírt berendezés szerint tehát a vezérlésre két emeltyű szolgál, amelyek egyikét, a vezérlőemeltyűt, minden egyes menet közben állítgatni kell, míg a másik, a segédemeltyű csak arra szolgál, hogy kétkét menet között eszközölje az átállítást. Elegendő azonban csak egy emeltyű is, ha ezt a sebesség szabályozása céljából párhuzamos síkokban, a forgásirány megváltoztatása végett pedig keresztirányban fekvő síkban mozgathatjuk el. E célból a (b) bakon pl. a ábra mintájára két párhuzamos hosszanti vezetékét rendezünk el, amelyeket egy rájok merőleges, keresztirányú vezetékkel kötünk össze egymással. Az egyik hosszant vezetékben a jobbramenethez, a másikban a balramenethez mozgathatjuk el a vezérlőemelőt, amely utóbbi a sztátor átkapcsolóját mindaddig, amíg a hosszvezetékek egyikében jár ide s tova, a keresztben eltolható (r) kerettel egy bizonyos helyzetben tartja. Ha a vezérlőemeltyűt az egyik hosszanti vezetékből a keresztirányú vezetéken át a másikba viszszük, ebben az esetben, a keretet keresztirányban eltolva, és a sztátort átkapcsoljuk. Az (r) keretben megerősített (s, s) rudakat egyenesben vezető csapágyakban még két emeltyű, nevezetesen az egykarú (e) emeltyű és a kétkarú (z) emeltyű rendeztetnek el; mindkettőt egy-egy rúddal kötjük össze a fékezési ellenállás kapcsolójával. Az említett emeltyűket továbbá súlyokkal vagy rúgókkal a vezérlőbak keresztirányú vezetékével megközelítőleg párhuzamos állásban igyekszünk tartani. Ha a vezérlőemeltyűt az innenső hosszvezetékben balra állítjuk be, a kétkarú emeltyűt is elforgatjuk vele, amidőn a fékezési ellenállás bekapcsoltatik, amelyet hasonló módon működtet az egykarú emeltyű is, ha a vezérlőemeltyű a hátsó hosszvezetékben jobbra állíttatik be. Vezérelhetjük a motort még egyetlen oly emeltyűvel is, amely csak egy síkban lenghet és mind a kefékkel, mind pedig a sztátor átkapcsolójával össze van kötve. Ekkor azonban segédkészülékről kell gondoskodnunk, oly célból, hogy a sztátort kelletlen időben ne kapcsoljuk át, nevezetesen pl. olyankor, ha a motort áramvisszanyeréssel fékezzük. Eközben ugyanis a vezórlőemeltyű a középállásán túlmegy, anélkül, hogy a mótor forgási irányának változnia szabad volna. Ebben az esetben az említett, vagy