67970. lajstromszámú szabadalom • Berendezés képeknek távolba való átvitelére
2 -nak és pedig olyanok, melyek különös módon ellipszoidszerű fölületből képeztetnek, oly módon, hogy az együttesen ellipszoidot képező tükrök sorozatának forgása által a kép pontonként egy meghatározott helyre veretik vissza; hasonló módon történik azután a vevőállomáson a képek összeállítása is. E tükörrendszert nemcsak bonyolult szerkezete, hanem különösen az a körülmény teszi gyakorlatilag kivihetetlenné, hogy e rendszer az adó- és vevőállomásokon szinkron forgómozgásokat tesz szükségessé. Ezzel szemben a találmány azon alapszik, lrogy a tükörföliiletek részére oly mozgásfajtát használunk, hogy a szinkronizmus önműködően föntartható. A forgó mozgás e célra nem alkalmas; más azonban az eset a rezgő mozgásnál. Ugyanis a kifejezett önrezgéssel biró testek akkor zavartalanul megtartják rezgésszámukat és fázisukat, ha a hajtóerőben ingadozások lépnek föl. Ennekfolytán műszakilag nem nehéz két, egymástól távolfekvő helyen lévő tükröt pontosan megegyező rezgésekben tartani. A találmány értelmében kettős rezgést végző kép fölbontót 03 kép összeállítót használunk; eszerint a két készülék (adó és vevő) tükrei két különböző síkban rezegnek és e rezgések szinkronizmusát szabadon rezgő testek hatása hozza létre,melyeket közös hajtóerő tart mozgásban. Ezt az alapgondolatot egy kiviteli példa alapján magyarázzuk meg. Egy kis átmé- ( rőjű és fényezett belső fölületű acélcsövet vízszintes helyzetben egy forgó tengelyre erősítünk. A cső pl. másodpercenként 400-szor rezeg. A cső szabad vége egy oszlop függélyes hasítékába lép, mely oszlop szintén rugalmas anyaghói áll és 20 másodpercnyi önrezgési periódussal bír. Ha a cső és az oszlop rezgésbe hozatnak, akkor a cső szabad vége pl. az 1. ábrán föltüntetett vonalat írja le. Ily módon azonban egy közvetlenül a csőnyílás előtt lévő kép elemeire osztatik föl és ezek az elemek gyors egymásrakövetkezésben a cső szilárd végéhez vezettetnek. Ha már most a vevőállomáson hasonló készülék van fölállítva és a sugarak az adócsőtől közvetve vagy közvetlenül a vevőcső szilárd végébe hatolnak, akkor a vevőcső, föltéve, hogy önrezgésének ós az oszlop önrezgésének rezgésszáma egyenlő az adó megfelelő részeinek rezgésszámával, a sugarakat ugyanazon sorrendben veti, egy a cső szabad végével szemben lévő fölületre, mint a mily sorrendben a sugarak az adóállomáson fölvétettek, föltéve, hogy a csövek és oszlopok szinkron mozgást végeznek. A szinkron mozgás azonban azáltal biztosítható, hogy a csövek és oszlopok rezgései mágneses mezők által tartatnak fönn, melyeket az adó és vevő részére közös áram szabályoz. A fénynek az adóról a vevőre való átvitele közvetlenül vagy közvetve történhetik. Ha a távolságok nem túl nagyok, akkor közvetlenül történik az átvitel. A kép közvetlen átvitelére egy szűk csövet használunk, mely erősen visszaverő fölületekkel bír. E cső hátsó nyílását az adó fénynyílása mögött hely7 ezzük el; a cső előnyösen ezüstből vagy más oly fémből áll, mely kisebb törési együtthatóval bír, mint a levegő. A képet előállító optikai rendszer oly módon van elrendezve, hogy az individuális fénypontokat képező sugarak egymást igen hegyes szögek alatt keresztezik. Ezáltal elérjük, hogy a cső nyílásába kerülő fényt a cső átviszi, anélkül, hogy a fény a cső másik vége felé való haladása közben lényegesen gyöngíttetnék. Ha a kép nagyobb távglságokra és oly körülmények mellett vitetik át, hogy a közvetlen fényátvitelnem kielégítő, akkor a vevőben a fénynyílás mögött oly berendezést alkalmazunk, mely által a változó fényintenzitások megfelelő változó elektromos áramokká alakíttatnak át. Ezen áramok, a vevőre átvive, itt egy helyi fényforrás intenzitásában megfelelő változásokat idéznek elő, mely helyi fényforrás a vevő a fénynyílása mögött fekszik. Miután a föntebbiekben a találmány lényege főbb vonásaiban leíratott, az alábbiakban a találmány értelmében készült
