67960. lajstromszámú szabadalom • Légtúlhevítő berendezés kemencék és hasonlók számára
melyek a levegőnek a túlhevítőhöz való áramlását szabályozzák, a 6. ábra a túlhevítő módosított kivitelének vízszintes metszete a 7. ábra 6—6 vonáifc szerint, a 7. ábra a túlhevítő függélyes metszete a 6. ábra c—e vonala szerint, a 8. ábra a túlhevítő függélyes metszete a 7. ábra d—d vonala szerint, a 9. ábra a szekrény elülnézete a homloklap alján lévő bebocsátó nyílások föltüntetésével. A rajzon (1) a túlhevítő fémszekrényét jelzi, mely a (2) födőlapból, (3) fenékből és (4, 5) oldalfalakból áll, ahol ez utóbbiak kissé meg vannak görbítve, hogy a tüzelőajtóboz erősített szekrény az ajtó zárásakor és nyílásakor a tüzelő nyílásba könnyen be- és abból kilendüljön. A szekrényben vízszintes vagy harántirányú (6, 7, 8, 9) közfalak vannak elrendezve olyan elosztásban, hogy a közöttük lévő távolság alulról fölfelé növekedik, amivel biztosítva van a levegő könnyű kiterjeszkedése, midőn a túlhevítő különböző kamráin áthalad. Megjegyzendő, hogy a levegő hőfoka eközben folyton emelkedik, mivel a belépés helyétől a kilépés helyéig állandóan forró fémfölületekkel érintkezik. A (6, 7, 8, 9) közfalak a két födőiappal és (3) fenékkel együtt a szekrényt (10) kamrába osztják, melyek viszont a függélyes (11) közfalak által csatornákra osztatnak. A (11) falak magassága alulról fölfelé folyton növekedik, s ennek folytán a csatornák térfogata is oly módon változik, hogy a fölhevített levegő a belépési helytől a kilépésig terjedő útjában kiterjeszkedhet. A tulajdonképeni hevítőberendezés homlokfalát a (12) lemez alkotja, melynek (121 ) karimája a szekrény előrészébe illeszkedik. A (12) fal a vízszintes és függélyes közfalak közötti összes csatornákat teljesen elfödi, kivéve az alsó (13) bebocsátó nyílást. A (6) és (8) közfalak a (12) falig érnek, míg a (7) és (9) közfalak kevéssel a (12) fal előtt végződnek úgy, hogy a (6) és (8) közfalak hátsó végei és a hevítőszekrény (15) hátfala között, mely utóbbival a (7) és (9) közfalak egy darabból állnak, (14) csatornák létesüljek. Ugyanilyen (16) és (17) csatornák vaná (7) és (9) közfalak homlokvégei és a (12) homlokfal között is, amely csatornák végül fá hevítőszekrény fölső részén elrendezett (18) kibocsátó nyílások sorához vezetnek. A (19) szerkezet, mely a forró levegő elosztására szolgál, föltüntetett kivitelnél a berendegés hátsó végéhez van erősítve úgjy hogy a teljes berendezés mélyen benyúl a kemencébe a tűzfészek fölé és a (18) nyílásokból kilépő túlhevített levegő árama megtörik és lefelé irányul, mire a (20) és és (20') kibocsátó nyílásokon át az elosztóból kilép. Az elosztó függélyes (21) bordával van ellátva, melyek az elosztónak a hevítőszekrényre szerelt helyzetében majdnem a szekrény (15) hátfaláig érnek és ily módon függélyes (22) kamrákat alkotnak, melyek a (20) nyílásokkal állnak összeköttetésben. A (21) bordák fölső végei a (23) vonalak mentén vannak levágva, hogy a túlhevített levegő oldalirányban is keringhessen ós a szekrény egyik oldalától a másikig egyenletesen eloszoljék mielőtt a (21) bordák között lefelé haladna és kibocsátó nyílásokon át eltávoznék. A hosszúkás (20') nyílások az elosztó domború oldalfalain vannak elrendezve s a fölhevített levegőt a kemence tűzterébe vezetik. A túlhevítőszekrénynek egyik domború oldalán a (24) segédnyílás van kiképezve, mely az egyik legfölső függélyes közfalnak eltérített (25) vége következtében nem az elosztóba torkol, mint a többi (18) nyílások, hanem a kemence tűzterébe. Az elosztó fenéklapja (251 ) harántnyílással van ellátva, mely lényegileg a fenéklap egész hosszára kiterjed és a túlhevített levegő egy részének az elosztóból való kivezetésére szolgál. Ez a túlhevített levegő, mely az elosztó fenéken át távozik, burkolatot képez az elosztó alsó széle körül, mely azt a tűztér hőhatásától bizonyos mértékben megvédi és ezáltal az elosztó alsó részének elégését — amely helyen a hőhatás nagyon erős — megakadályozza. A hevítőszekrény derékszögű (26) karimával, ez pedig (27) púpokkal van ellátva