67721. lajstromszámú szabadalom • Abszorpciós gép

melynél a hőmérsékletek egymást átfogják) kell behelyettesíteni, tehát körülbelül két egyenlő koncentrációjú pont, pl. a legmémélyebb refrigarátorhőmérsáklet és a hűtővíz beömlési hőfoka között lévő hőmérsékletkülönbséget. Tehát annyi fokkal, amennyivel a hűtővíz fölmelegíttetik, a reszorber és gáztalanítóval való hidegfejlesztéshez a számítási Ti—T0

hőmérsékletkülönbség kisebb lehet, mint a (tényleg elért és ép annyival ismét kedvezőbb ezen gépek hatásfoka (Lorenz-féle körfolyamat.) A reszorber és gáztalanító leírt kiképzésénél a nyomást, mint már említettük tetszőlegesen választhatjuk, körülbelül 1 és 2 atmoszféra között. Mert gázosítás és elnyeletés úgyszólván minden nyomás és minden kívánt hőmérsékletnél áll be. Csak a tartályok és hőátvezető fölületek, meg a (t) szivattyú méreteit kell a mindenkori követelményeknek megfelelően számítani és átszerkeszteni. Hőveszteségek elkerülése céljából mindig előnyös a reszorber kezdeti hőmérsékletét és a gáztalanító véghőmérsékletét lehetőleg magasra választani úgy, hogy a hőmérsékletek közvetlenül a kihajtóberendezés abszorbereihez csatlakoznak. Ez esetben még az egyik folyadékszivattyút meg lehetne takarítani, minthogy most már a két szivattyú majdnem azonos hőmérsékletű és koncentrációjú oldatokat szállít, amennyiben az oldatnak a szivattyúhoz való vezetékeit megfelelően rendezzük el vagy pedig gondoskodunk arról, hogy a tartályok (fojtószelepe'i útján) egymássál korlátolt kapcsolatban legyenek. Ily módon kényelmesen lehet szabályozó kiegyenlítést létesíteni oly zavarok számára, melyek a koncentráció viszonyokban a kihajtóberendezésből fölöslegben tovavitt vízgőz folytán keletkeznek. A közösen szállított oldat azután úgy az abszorberen, mint a reszorberen át vezethető. Ha a reszorber nyomását magasra választjuk, az oldat erősen koncentrált, a vele keringő vízmennyiség csekély lesz és csak kis mennyiségű keringő oldatra van szükség, melyet a (t) szivattyúnak kell szállítani vagy mely afojtószelepekeD át aszom- 1 szédos tartályokba lép át. A határesetnél (melynél a szabályozószelepen áthaladó oldat koncentrációja oly erős, hogy a vele keringővíz százalékarányban nem tesz ki többet, mint a kihajtóberendezésből jövő ammóniák vízgőztartalma), (t), folyadékszivattyú egyáltalán nincs már alkalmazva, mert a párologtató által elméletileg pontosan ugyanannyi víz párologtatik el. A tartályoknak egymással való összekapcsolása lényegben már nem szükséges. A tényleges folyamatok meg nem fordíhatósága folytán a kihajtóberendezésből eltávozó gázkeverék mindig aránylag túlsók, a gáztalanítóból távozógázkeverék aránylag túlkevés vízgőzt tartalmaz úgy, hogy gyakorlatilag célszerű lesz, az oldat maradékát a kihajtóberendezésből eltávolítani. Sajátságos eset áll be, ha ezen határt még túllépjük, ha tehát a szabályozószelepen áthaladó ammóniák kevesebb vizet tartalmaz, mint a reszorberbe lépő gőz. Ez esetben a (t) szi rattyú és az (m) spirálison áthaladó oldatáramnak irányát ismét meg kell fordítani és így a szivattyú helyett egy második szabályozószelepnek kell lépni. Vagy itt is (c) és (d) kapcsolata helyett (c)-nek (b)-vel való kapcsolata léphet úgy, hogy az oldat a reszorberből a kihajtóberendezésbe áramlik vissza (rektifikátor!). Ennek (d) és (a) kapcsolata felelne meg, mely azonban el is maradhat, (illetve a gáztalanító oldata a rektifikátor oldatának egy része által pótolható). Az áramló oldat most ellenkező irányú, a csekély nyomáskülönbség legyőzésére tehát szivattyúra vagy esésre van szükség. Ezen különleges eset, melynél természetesen a nyomást nem lehet tetszőlegesen választani, az eddigi abszorpciós hidegfejlesztő gépek kondenzátorpárologtatójához legközelebb áll. Ezektől már csak abban különbözik, hogy (eltekintve a reszorber és gáztalanító között esetleg beálló hőkicseréléstől) a gazdag oldat a gáztalanító leghidegebb részébe való belépés előtt ezen hőmérsékletig előhűttetik és hogy az ammóniák lekötése, ami a hűtővízmegtakarítás 1 szempontjából is fontos, lehetőleg már a ki-