67629. lajstromszámú szabadalom • Körszivattyú illetve hasonló gép

3. ábra egy több fokozatú szivattyú futókerekének kiviteli alakja, belső vezetőkészülék nélkül, 4. ábra, egy hasonló kiviteli alak, belső vezetőkészülékkel, 5. ábra egy szivattyú sugárirányú metszete, a külső vezetőkészülék különös kiképzésével, 6. ábra metszet az 5. ábra A—A vonalának irányában. Az 1. ábra szerinti egy fokozatú szivattyúnak (a) futókereke van, amely hajtását szokott módon a (b) tengelyről nyeri. A víz, illetve más közeg (c) szívócsonkán át ömlik a szivattyúba és a szokásos (d) lapátrendszerbe ömlik a berajzolt nyilak irányában, vagyis a futókerék belseje felől. Ha vizet, illetve más közeget az (e) vezetőkószülék átterelte — mimellett, mint későbben részletesen magyarázzuk, a benne rejlő sebességet részben nyomássá változtathatjuk át — a víz az (a) futókeréktestnek másik homlokoldalán megerősített (f) lapátrendszerbe kívülről beomlik. A víz, illetve más közeg most már átáramlik kívülről befelé az (f) lapátrendszeren és a (g) nyomócsonkán át ömlik ki a szivattyúból. Célszerű, hogy az (e). vezetőkészülékben nemcsak nyomásváltoztatásnál legyenek lapátok, hanem, különösen annak második (a) gyűrűtere előnyösen mindig el legyen látva lapátokkal, akkor is, ha a vizet nyomásváltoztatás nélkül tereli át. Ezen úgynevezett terelő lapátok hatásukat tekintve annyiban különböznek a szokásos, nyomásváltoztatást előidéző vezeték vagy diffuzor lapátjaitól, hogy itt a víz a terelő lapátokba való beömlésekor azonos vagy kisebb sebességgel bír, mint az azokból való, nyomásváltozás nélkül történő kilépésekor. Természetesen a teljes átirányítás az egyik lapátrendszerből való kilépéstől a másik lapátrendszerbe való belépésig állandó sebességnél, vagy olyan sebességcsökkenéssel történhetik, hogy a súrlódási és átirányítás veszteségek ezáltal fedeztetnek. Ha egy ilyen egyfokozatú szivattyúva lehető nagy szállítási magasságot kell el érnünk, akkor a futókerék külső hozzáömlésű lapátrendszerétolykép választjuk, hogy a víz, illetve más közeg ne sugárirányban lépjen ki. Ezen esetben a kilépő vízben még bennerejlő kinétikai energiát egy belső (h) vezetőrendszerben (2. ábra) alakítjuk át nyomássá. Egyébként a 2. ábrában látható kiviteli alak nem különbözik az 1. ábrabelitől. Természetesen úgy az 1. ábra, mint a 2. ábra szerinti szivattyú kiviteli módja több fokozatban is megépíthető és pedig oly módon, hogy a szállítandó víz, illetve más közeg több futókeréken ömlik át. Ilyen a 2. ábra szerinti fajtájú, de több fokozatú kiviteli alak részletét mutatja a 4. ábra. A (b) átmenő tengelyen vannak a különféle (al, a2) stb. futókerekek, amelyek váltakozva, külső és belső hozzáörhlésűek. Minden külső hozzáömlésű (fl) lapátrendszer és a következő belső beömlésű (d2) lapátrendszer között egy (h) vezetőkészülék van beiktatva, amely azt a kinetikai energiát, mellyel a folyadék az (fl) lapátrendszerből való kiömlóskor bír, nyomássá változtatja és egyszersmind alkalmas módon a (d2) lapátrendszerre való hozzáömlésre átirányítja. Miután a külső hozzáömlésű kerék mindenkor azt a helyet foglalja el, amely a most általában szokásos kiviteli alakoknál a viznek egyik futókerékvezetőkészülékéről a következő kerék szívónyílásához való visszavezetésére szolgál, ezáltal a szivattyú ugyanazon építési hosszánál, a jelen találmány szerinti egy szivattyú által elérhető szállítási magasság kb. a kétszerese a most szokásos szivattyúkénak; vagy pedig változatlan teljesítménynél a szivattyú építési hossza külső hozzáömlésű lapátrendszer alkalmazása esetén kb. a felére csökken. A jelen találmány szerinti szivattyú löbb fokozatú építési módja különös előnnyel bír, ha elhanyagoljuk a belső vezetőkészülékek által lapátrendszerenként lehetséges legnagyobb nyomómagasság szolgáltatás lehetőségét és ezen belső vezetőkészülék elhagyásával a fölváltva belső és külső hozzáömlésű futókerekeket a példaképen a