67625. lajstromszámú szabadalom • Csapódógyújtó

áthelyeznünk úgy, hogy a dífferenciálagy a 3. ábrán újra külön kirajzolt (b', c, d) szögemelőalakot öltse magára. Azután (b')-től {d, e)-re merőlegesen fölvisszük az új (b', a') rúdhosszt, amikor is a (III) tengely új helyzete (Ill')-ban adódik. Megjegyzendő, hogy a differenciálagynak elméletileg leghelyesebb alakja kétségkívül a megrajzolt alak, amely szerint (b' c) merőleges (a', b')-re és (c, d) merőleges (d, e)-re, tehát a két (b', c) és (c, d) kar szintén derékszöget zár be. Villamos mozdonyokon, amelyekre nézve főként a 4. és 8. ábrán föltüntetett elrendezés vízszintes (I—III') középvonallal és ez alatt a hajtótengely magasságában fekvő (II) vaktengellyel jön tekintetbe, a (b') és (d) pontok tehát észrevehetően mélyebbre esnek, mint a (c) forgattyúcsap, minek következtében kis hajtókerekek esetén nehézségek állhatnak elő a vonat áthaladásához szükséges szabad szelvény tekintetében. Helyénvalónak mutatkozik tehát itt megjegyeznünk, hogy az (a', b', c) és (c, d, e) szögeknek nagyobb eltérései 90°-tól a tompulás értelmében — amikor is a (b', c, d) szög is tompább lesz, s a (b') és (d) pontok följebb tolódnak — sem okoznak gyakorlatilag észrevehető hibát a hajtószerkezetben. Másrészt a (b') és (d) pontok egyáltalán följebb kerülnek, mint a (c), ha a rudakat a 7. ábra szerint keresztezve rendezzük el. Ez az elrendezés bizonyos esetekben már •azért is nagyon ajánlatos, inert, ha a magasságkülönbség a két fölső és az alsó tengely között ugyanaz marad, a rudak hossza valamint a (III') és (I) mótortengelyeknek egymástól mért távolsága lényegesen kisebbre adódik. Különösen egyszerű volna az elrendezés úgynevezett egysíkú hnjtószerkezetnél, azaz amidőn a fölső és alsó csatlórudak ugyanabban az oldalsíkban feküsznek. Ez esetben az alsó vízszintes csitlórudakat a 11. ábra szerint szintén a dit'ferenciálagyhoz kapcsolhatnék a vakten- I gely csapjának két oldalán. Minthogy a differenciálagy csak igen csekély forgómozgásokat végez, az alsó rudak hosszában gyakorlatilag meg nem engedhető változások ezen elrendezés folytán nem következnének be. Világosabb ábrázolás kedvéért a 8. ábrán a 4. ábrának megfelelő teljes hajtószerkezet izometrikus vetítésben van föltüntetve úgy, hogy mind a két oldal egyben ábrázolható és a jobboldali forgattyúknak eltolt állása a baloldaliakhoz képest minden további nélkül látható. Fontos előnye az új hajtószerkezetnek a Klose-féléhez képest az, hogy minden hozzáadás nélkül önmagában kényszermozgású, ami egészen új jelenség. Kitűnik ez az alábbi megfontolásokból. Az 5. és 6. ábrák természetesen a még lent vegyes vonallal ábrázolt (III) tengely mellőzésével csupán, az (I, II) és (III') tengelyeket tekintve) a hajtószerkezet két oldalát 90°-kal eltolt forgattyúkkal ábrázolják. Ugyanolyan feltevések mellett mint föntebb az 1. és 2. ábra vizsgálatakor a (III') tengely ismét rögzíttetnek tekintendő, míg az (I) és (II) tovaforogni törekesznek. Az 5. ábrán látható baloldal ezt megengedi ; p. o. mindkét tengely egyformán (p) szöggel elforoghatna, amikor is a differenciálagy mindjárt jobbról a helyes állás mellett föltüntetett helyzetbe kerülne, azaz a (b') pont kissé jobbra tolódnék. Az (a', b') rúd ezt nem akadályozhatja meg, mert a (b'» eltolódása a rúd hosszirányára merőlegesen történik, tehát a rúd egyszerűen a vegyes vonallal rajzolt ferde állásba helyezkednék. Ha azonban a 6. ábra föltüntette jobboldalt vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy az (1) és (II) tengelynek (p) szöggel való elforgása folytán a (d, e) rúd a differenciálaggyal és (b') ponttal együtt a semmikép el nem hanyagolható (t) darabbal mélyebbre jutna. Ha tehát az (a', b') rúd evvel a darabbal meg nem hosszabbodik vagy el nem szakad, vagy teljesen meg kell akadályoznia az elforgást (|3) szöggel, vagy pedig a löket közepén álló (III', a') forgattyút rögzítése ellenére ugyancsak ([3) szöggel magával kell vinnie. Mindkét esetben megmarad a forgattyúk párhuzamossága mindkét oldalon, azaz a kényszermozgás esete forog fönn. Ugyanezt a forgattyúknak bármilyen