67544. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nehezen illó szénhidrogéneknek átalakítására könnyebben illókká

talizátornak jelenlétében való foganatosítására, mimellett nagyobb benzintermelÓ3Í hányadot értek el, mint az előbb említett eljárásoknál. A vasforgács azonban hatékonyságát csakhamar elveszíti úgy, hogy a folyamat még mindig aránylag csekély benzintermelési hányadot ad, ezenkívül pedig a párlat ezen •eljárásnál még nagymennyiségű magasabb forrpontú részt is tartalmaz, amelyek csak lakkbenzin vagy másefféle gyanánt használhatók, automobilüzemhez azonban nem úgy, hogy a termék értéke korlátolt. A találmány szerint jelentékenyen nagyobb termelési hányadot kapunk. Kitűnt, hogy a katalizátor szénnel vonódik be és ezáltal hatástalanná válik. Ha a fölhevített anyagon levegőt vagy oxigént vezetünk át, a bevonatot eltávolíthatjuk úgy, hogy a katalizátor eredeti hatékonyságát visszakapja, sőt, a hatékonysága ismételt regenerálással jelentékenyen fokozódik, nyilván a fölület föllazítása folytán úgy, hogy ismételt oxidálás után a bontás már igen alacsony hőmérsékleten (vasoxid katalizátornál 500— 600°-on) végbemegy és ennek megfelelően kevés gázt és sok folyékony, könynyen illó terméket kapunk. Ezen eljárás mutatja, hogy hatékony anyagok gyanánt nem a fémvas, hanem főleg a vasoxidok tekintendők ; a folyamatnál keletkező gáz sok szénsavat tartalmaz, ami azt bizonyítja, hogy a reakcióban a vízgőz is részt vesz, amennyiben annak oxigéntartalma a termékek egy részét szénsavvá égeti el, míg a hidrogén a szénhidrogének megbontott molekuláihoz kapcsolódik és kisebb molekulasúlyú szénhidrogéneket alkot. A fém vaskatalizátor eszerint a reakcióban nem oly módon vesz részt, hogy a vízgőzből állandóan hidrogént tesz szabaddá, hanem oxigénátvivő gyanánt szerepel. Kitűnt tehát, hogy vasoxidok vagy más fémoxidok különösen olyanok, amelyek különböző oxidációs fokokkal bírnak, vízgőz jelenlétében sokkal hatékonyabbak, mint a fémvas. Ezen anyagok használatánál és a :íöntemlített regenerálás alkalmazásánál a folyamat már kezdődő vörösizzáson is foganatosítható, mimellett csak csekély menynyiségű gáz képződik. A gőzöknek a fönt ismertetett módon való egyszeri megbontásánál a könnyen illó benzineken kívül még mindig nehezen illó termékek is keletkeznek és a szénhidrogének egy része meg sem bomlik, különösen akkor, ha a hőmérséklet igen alacsony, ami a csekélyebb mértékű gázképződés érdekében áll. A jelen találmány szerint már most deflegmátorban, ismert módon, csak a nehezen illó termékek gőzeit kondenzáljuk, míg az előállítandó és kívánt forrponttál biró termékeknek megfelelő gőzök a deflegmátort elhagyják; a deflegmátorban kondenzált részt visszavezetjük a desztillálóüstbe és a katalizátor segélyével újbóli bontásnak vetjük alá, vagy más desztillálóüstbe vezethetjük, ahol újból elpárolog és a katalizátor segélyével akár ugyanazon, akár más térben (csőben) további bomlást szenved. A katalizátor hőmérsékletét eközben állandóan fokozzuk, mert a magasabb, nehezebben illó szénhidrogének megbontására magasabb hőmérséklet szükséges. Utóbbi esetben ezen újabb bontásnál is, a változott viszonyoknak megfelelően magasabb hőmérsékletet vagy ezen magasabb rendű szénhidrogénekre erősebb hatást gyakorló más katalizátort alkalmazhatunk. Ily módon sikerül az egész fölhasznált anyagot tetszésszerinti forrpontú vagy fajsúlyú benzinre és gázra bontani, mimellett a benzintermelési hányad annál nagyobb, mennél magasabb annak megengedett forrpontja. Kátrány vagy más melléktermékek nem keletkeznek, minthogy azokat .a folyamatba mindig visszavezetjük és gázra meg benzinre bontjuk mindaddig, amíg a desztillálható üst kiürül. A destruktív desztillációnak ezen eljárása ebben az eredményben tér el az ismeretes eljárásoktól, mert még az olajgázgyártás magas hőmérsékletén is eddigelé mindig nagy mennyiségű (20—25%) kátrányt kaptak. A gázból azután még komprimálás vagy kb. 10°-ra való lehűtés vagy nehéz olajokkal való kioldás útján