67495. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szétszedhető vasúti kocsik részeinek könnyen oldható összeköttetésére

érő, fecskefarkalakú vagy hasonló (47) horony van elrendezve. Ezen merevített tartóvégnek megfelelően a (42) homloktartó végein a fölső peremen egy kis toldatta], törzsének alsó oldalán széles (48) merevítőléccel és külső oldalán keskeny (49) merevítőléccel van ellátva úgy, hogy a végein fecskefarkalakú vagy hasonló hasáb keletkezik, mely a (40) hossztartó (47) hornyába pontosan beleillik. A {40) és (42) tartók összeköttetése az ütközőtartó hasábjainak fölülről a (40) hossztartók (47) hornyaiba való egyszerű betolása által történik. A homloktartók alsó pereme a két végén annyira le van metszve, hogy a merevített (48, 49) homloktartóvég a hossztartó alsó peremén nyugszik, míg a két (40) és (42) tartó alsó peremei egymás mellett fekszenek. A (42) homloktartó a (40) hossztartóban vízszintes eltolódások ellen rögzíttetik, míg. a függélyes eltolódását a tartó önsúlya akadályozza meg; ezenkívül a homloktartón elrendezett (50) ütköző for^ónyomatékot létesít, mely az összeköttetés érintkező fölületein erős súrlódást idéz elő és az összeköttetés oldását szintén megakadályozza. A (42) homloktartó hátsó oldala a (46) merevítés (56) fölületére fekszik úgy, hogy az ütközőtartó által fölvett lökések a hossztartókra vitetnek át, a húzóhatás a hossztartóra a (42) homloktartónak a (47) horony (52) fölületére fekvő (48) merevítőléce által vitetik át. A (40) hossztartóknak a (42) tartókkal való összekötése ezenkívül a csuklósan fölerősített (53) összekötőrudak által merevíthető. A (43). kereszttartónak a (40) hossztartókkal való összekötése (16., 17. és 13. ábrák) az utóbbiak peremeinek belső oldalán elrendezett a törzshöz viszonyítva ferdén fekvő (54) lécek és az ékalakú (55) lécek útján történik, melyek lölül és alul a (43) kereszttartónak a (40) hossztartók peremei közé betolandó végeire vannak erősítve. A (43) kereszttartót összeköttetés létesítésére (55) léceivel a hossztartók (54) lécei mögé toljuk, mimellett az (54) és (55) lécek ékhatása által a (40) hossztartóra szorítjuk. A (43) kereszttartó a (40) hossztartók (54) léceire fekszik föl úgy, hogy függélyes irányban is rögzíttetik. Az összeköttetést az (56) retesz biztosítja, mely a (43) kereszttartón az (57) hosszvezetékben van vezetve és végével a (40) hossztartó (58) lyukába vagy hasonlóba van dugva. Az (57) vezeték a lefelé hajlított végű (59) hasítékkal van ellátva, melybe az (56) retesz (60) pecke kapaszkodik és azt véghelyzeteiben szándékolatlan eltolás elien biztosítja, míg a retesz szándékolatlan elfordulás elten derékszögben lehajtott és eredeti helyzetében lefelé irányított (61) fogantyú által biztosíttatik. A középső (41) hossztartók a (35) forgózsámolyokon a (62) lécek között (2. és 11. ábra) és a (43) kereszttartón (13. ábra) nyugszanak és a (42) tartókon a két (63) szögvas között (11. és 12. ábra) a (64) orsóra vannak ráakasztva úgy, hogy a homloktartókon oldalirányú eltolás ellen is biztosítva vannak, míg függélyes irányú eltolódásuk az önsúlyuk és adott esetben a dobogón levő súly által akadályoztatik me^. Az összes (40) és (41) hossztartók alsó (65) toldatokkal (1. és 3. ábra) vannak ellátva, melyek a hossztartókat a forgózsámoly okon a (40) szélső hossztartók (45) orrai mellett hosszirányú eltolás ellen biztosítják. A kocsi a (66) húzórúddal lehet ellátva (1., 3., 10. és 11. ábra) úgy, hogy lokomotív hiányában lovakkal is húzható. Ezen célból a forgózsámolytartók: végeiken horogalakú (67) kivágással, (10. és 11. ábra) vannak ellátva, amelybe a (66) húzórúd számára a T-alakú (68) fölfekvő támasz a (69) keresztcsapjával van beakasztva és azután a (70) dugóval van biztosítva. A (66) lmzórúd végével a forgózsámoly (37) súrlódósínjének megfelelő kivágásába van dugva és a vonatiránytól függően a (68) fölfekvőtámasznak vagy a mellső vagy a hátsó szarván nyugszik.