67235. lajstromszámú szabadalom • Világító pótlékokkal bíró szénpálca, főleg zárt fényívvel bíró elektromos ívlámpához

van hagyva, ezen helynek a másik elektróda csúcsával való kontaktusa által, az újból való gyújtás megkönnyítése céljából. Az 5—9. ábrákon föltüntetett szénpálcáliat lehet, a 3. ábrán föltüntetett módon, vékony védőburokkal körülvenni; ezen burok az ábrákon szakadozott vonallal van jelölve. A szénpálcák vezetőképességét ismeretes (a, a') drótoknak vagy fémszálaknak, vagy ugyancsak ismeretes módon előállított külső fémköpenynek alkalmazásával növelhetjük. Az 1.' ábrán föltüntetett foganatosítási alaknak megfelelő igen célszerű elrendezés a következő: a középső (2) zóna átmérője 12—15 mm., világító pótléktartalma 30—40%i 60—70% tetszőleges minőségű szén mellett; az azt körülvevő (1) zóna külső átmérője 22 mm., világító pótléktartalma pedig 40—70%. Azon célból, hogy a szénpálca csúcsa, az égéskor, kissé konvex legyen, célszerű, hogy a középső (2) zóna világító pótléktartalma az azt körülvevő (1) zóna világító pótléktartalmának 80%-ánál többre r.e rúgjon, föltéve, hogy ezen százalékos arányt állandóan az illető pépalakban lévő zónamassza Összmennyiségének súlyrészeiben fejezzük ki. Ha pl. a külső (1) zóna 50% világító pótlékot.tartalmaz, célszerű, hogy a középső (2) zóna legföljebb 0*80 x 50 = 40%, vagy esetleg semmi világító pótlékot se tartalmazzon. A két zóna átmérőjét nagy mértékben lehet változtatni, így pl. a középső (2) mag átmérőjét 5—6 mm.-re lehet csökkenteni, ha gondoskodunk arról, hogy az kevés világító pótlékot tartalmazzon. Ezen középső (2) magot, ezen esetben körkeresztmetszetű, csillagalakú vagy hornyolt keresztmetszetű tiszta szénrúddal is helyettesíthetjük, melyet égés közben az azt körülvevő ásványi sók, kapilláris hatásuk folytán részben áthatnak, mely azonban az azt körülvevő (1) masszánál lassabban emésztődik föl. Ha a középső (2) magnak esi Uagalakot adunk, amint az az 5. és 7. ábrákon látható, akkor is lehet azt tiszta szénből előállítani, pl. a 8. ábra (2) magja alakjában és aztán még egy világító pótlékkal biró (3) béllel ellátni. A külső (1) zóna körül még egy harmadik vékony, 2 mm. vastagságú (4) zónát lehet elrendezni (3. és 4. ábrák), mely ekkor csak 20—40%, kivételképen 50% világító pótlékot tartalmaz; ezen harmadik zóna vastagságát és világító pótléktartalmát úgy választjuk meg, hogy kb. épp oly gyorsan emésztődjék ez föl, mint azon (1) zóna, amelyre az föl van helyezve, de minden esetben gyorsabban, mint a középső (2) zóna. A világító pótléktartartalomban lévő ezen különbség célja, hogy a (2) zóna erősen mineralizált masszáját a levegő behatása ellen megvédjük, mivel a fényívet körülvevő tartályba mérsékelten erős légmennyiség hatolhat be; igen jól zárt tartály és oxigénhiány esetén ezen (4) burok elmaradhat. A középső (2) zónának célja, mint föntebb említettük, az, hogy a szénpálca legkülsőbb végének, égés közben konvex alakot adjunk, ^zon célból, hogy a középpont állandóan salakmentes legyen és hogy a másik elektródával való érintkezésekor az a fényívnek könnyű gyújtását tegye lehetővé. A gyöngén mineralizált (2) zónának ilyen elrendezése azonban azon hátránnyal jár, hugy a fényerősség csökken és hogy azon esetben, ha a fényiv ezen (2) zónán képződik, a láng intenzitása és színe megváltozik. Ezen hátrányon úgy segíthetüük, hogy a középső zónában egy vagy több, tetszőleges keresztmetszetű, hosszirányban végigfutó furatot alkalmazunk (2., 3., 6. és 9. ábrák), melyeket erősebben mineralizált keverékkel töltünk meg. Ezen (3) belek a szénpálca elégése közben megolvadnak és azon (2) zónát, amelybe be vannak zárva, kapilláris hatásuk folytán világító pótlékokban gazdagabbá teszik, ha a fényív ezen (2) zónán képződik; ez a fényhatást növeli, mimellett azon előny is fönnáll, hogy a középső (2) zóna a külső (1) zónánál nagyobb szénmennyiséggel bír, miáltal a középső (2) zóna elégési sebessége csökken. A föntebb leírt foganatosítási alaknál lehet pl. a gyöngén