67235. lajstromszámú szabadalom • Világító pótlékokkal bíró szénpálca, főleg zárt fényívvel bíró elektromos ívlámpához

mineralizált 15 mm. átmérőjű középső (2) zónában egy 5—8 mm. átmérővel biró és 70—100% világító pótlékot tartalmazó középső (3) belet alkalmazni, melyet több, 3—5 mm. átmérőjű (3) béllel is lehet helyettesíteni (9. ábra). Bizonyos esetekben lehet a 2., 3., 6., 7., 8. és 9. ábrákon föltiintetett elrendezéseket oly módon foganatosítani, hogy a világító pótléktartalom, kívülről a szénpálca középpontja felé, lépcsőzetesen csökken. Általában csak három (1, 2 és 3) zónát alkalmazunk; a (4) zónát, ha csak nem akarunk igen erős fényt, el lehet hagyni. A különböző zónák előállítása általában célszerűen sajtón való húzással történik; a (3) zónát lehet, mint már föntebb említettük, utólag is beönteni. Ha a (3) bél hiányzik, a (2) zónát gyöngén képező, gyöngén mineralizált magot a pépszerű állapotban lévő masszának beöntésével lehet előállítani, mimellett kötőanyag gyanánt az ismeretes kötőanyagok egyikét alkalmazzuk; megjegyzendő, hogy az alkálikus szilikátok nem alkalmazhatók kötőanyag gyanánt azon esetben, ha a világító pótlék bizonyos sókat, pl. bórsavas sókat tartalmaz. Ekkor előnyösebb kötőanyag gyanánt szénhydrogéneket, pl. kátrányt, fenyőgyantát, gumi-, kaucsuk- vagy szurokoldatokat, balzsamfajokat stb. alkalmazni. Igen fontos, hogy az egyes zónák között jó elektromos vezetést létesítsünk azon célból, hogy a fényív ne csak ezen zónák egyikén maradjon, hanem a szénpálca csúcsának valamennyi részén át vándoroljon. Ezen cél elérésére lehet pl. az 1903 március 16-iki 6060. és 6061. számú angol szabadalmakban leírt eljárásokat fölhasználni. Világító pótlékok gyanánt tekintetbe jönnek: mindenfajta világító- vagy fényfestő só, főleg a kalcium, mangán, magnézium, bárium, stroncium, cerium, lanthan, titán, wolfrám, molibdén, bór és más ritka földfémek •oxidjai; ugyenezen fémek karbidjai ugyanezen (bóré kivételével) flouridjai; ugyanezen bázisok bórsavas- és ceriumsavas sói, szilikátjai, wolframsavas, molidbénsavas, titánsavas, mangánsavas ós vassavas sói vagy alkálikus bázisok, vagy minden más só vagy ásványi alkatrész, mely a fényfejlesztésrfe előnyösnek ismeretes. Az alábbi táblázat azon mód egy példáját tünteti föl, hogy miként lehet egy szénpálca két (1, 2) főzónáját összeállítani; a számok a megfelelő súlyrészeket adják meg. Középsó Külső A n

y a

8 0 k

2 zóna 1 zóna Flourkálcium, vagy flourkálcium és flórkerium keveréke 25 20 Bórsavas (vagy wolframsavas) kálcium vagy báriumoxid — ... ... 2 16 Bérsavas alkálisók ... — 3'5 3 Alkálikus szilikátok ... ... 5 4 Kokszmaradék a gáz- vagy petroleum-retortából 16 25 Fenyőkorom ... 5 5 Kőszén- vagy fakátrány ... 16 14 A (3) belek pépje ép oly összetételű lehet, mint a külső (1) zóna, mimellett a grafitot és a fenyőkormot vagy csak a grafitot elhagyjuk és igen hígfolyós kátrányt alkalmazunk. A nagysági viszonyok tekintetében példa gyanánt fölemlítjük, hogy egy 21—22 mm. külső átmérővel biró szénpálca esetében a középső (2) zóna átmérője kb. 10—16 mm., a (3) bél vagy belek átmérője pedig 4—6 mm. lehet. Ahelyett, hogy ugyanazon világító pótlékokat alkalmaznók az egyes zónák számára különböző viszonyokban, lehet a centrális (2) zóna számára nehezebben elpárolgó ásványi alkatrészeket is választani, mint a külső (1) zóna számára; ekkor tehát nem a két zónában lévő pótlékok mennyiségének különbözősége, hanem azok minőségének különbözősége által érjük el azt, hogy a középső (2) zóna az égéskor tovább marad meg. A középső (2) zónában lehet pl. gerjesztő sókkal (aminők pl. az alkálikus és a bórsavas földalkálikus sók) kevert titánkarbidot vagy wolframkarbidot behozni, az (1) zónába pedig megfelelő mennyiségű illékonyabb flourceriumot keverni.