67050. lajstromszámú szabadalom • Dugattyú és dugattyús tolattyútömítés

ami elég nagy előny. Ehhez hozzájárul még, hogy a dugattyúnak szerkezete is lényegesen egyszerűbbé válik, amiáltal a dugattyúnak előállítása is lényegesen könnyebb és olcsóbb mint eddig. A csatolt rajzon a jelen találmány tárgyát képező dugattyútömítésnek több példakénti kiviteli alakja van föltüntetve. Az 1., 2. és 3. ábra a dugattyúnak egy részét homloknézetben hosszmetszetben és fölülnézetbsn tünteti föl, mely dugattyúnál a szabaddá tett tömítőgyűrűket a dugattyútestnek gyűrűs bordái tengelyirányban rögzítik. A 4. ábra egy hasonló kiviteli alaknak hosszmetszete. Az 5. és 6. ábrán egy további kiviteli alaknak nézete és hosszmetszete van föltüntetve, melynél a tömítőgyűrűket a dugattyútesten alkalmazott csapok vagy pofák tengelyirányban rögzítik. A 7. ábra egy már használatban levő eddigi dugattyú egy részének hosszmetszete, mely dugattyú a jelen találmánynak megfelelően át van alakítva. A föltüntetett kiviteli alakok oly dugatytyúkra vonatkoznak, melyeknél a hajtóközeg, főleg gőz ismert módon a tömítőgyűrűk alá is jut oly célból, hogy azokat a hengerfalhoz szorítsa. A tömítőgyűrűk (l)-gyel a dugattyútestek pedig (2)-vel vannak jelölve. (3) az eddigi dugattyúknál is meglévő, a két körhornyot egymástól elválasztó középbordája a (2) dugattyútestnek. Az (1) tömítőgyűrűk, melyek a szokásos módon föl vannak metszve és melyeknek végeik egymást átlapolják, egész normálisan vannak méretezve és mint eddig a (3) középbordának két oldalán a (2) dugattyútesten vannak ágyazva. A (2) dugattyútestnek a gyűrűk ágyazására szolgáló eddigi hornyokat alkotó és a gyűrűknek sík külső fölületét eltakaró gyűrűs karimái teljesen el vannak hagyva és a (2) dugattyútestnek mindkét vége ugyanazokban a síkokban végződik, mint az (1) gyűrűknek sík külső fölületei. A gyűrűknek ezen sík külső fölületei tehát teljesen szabadon állanak és mindig közvetlenül vannak a hajtótömeg nyomásának alávetve úgy, hogy tehát üzemközben a hengernek nyomásoldalán fekvő gyűrűt a hajtóközeg a hengernek (3) középbordájához szorítja, a másik gyűrűt pedig a gyűrű és a hengerfal között föllépő kicsiny súrlódás nyomja a középbordához. Üzemközben tehát a gyűrűk a dugattyúról le nem eshetnek, valamint a gyűrűknek eddig elkerülhetetlen tengelyirányú ütése is tökéletesen el van kerülve. Hogy azonban a gyűrűknek leesését a dugattyútestről az üres járatnál és akkor is elkerüljük, ha a gép nincs üzemben, a gyűrűk és a dugattyútest között egy könnyű kapcsolás van alkalmazva, mely tekintettel arra, hogy nincsen más célja, mint a gyűrűknek leesését a nyomás alatt nem álló dugattyúról megakadályozni és így számottevő igénybevételnek nincsenek kitéve, olyképen méretezhető, hogy a dugattyúnak méreteit egyáltalán nem befolyásolja. I!y kapcsolásokra tetszés szerinti eszközök használhatók, melyek azonban csak alárendelt jelentőséggel bírnak, kivitelük azonban a találmány lényegére nézve semmi befolyással nincs. Az 1—3. ábráig föltüntetett kiviteli alaknál ez a kapcsolás egy-egy mindegyik (1) gyűrű alatt, a (2) dugattyútest kerületén kiképezett, egészen alacsony és keskeny (4) gyűrűs bordából áll, mely mindenkor a megfelelő gyűrű sík külső fölületét határoló síktól befelé fekszik és a belső gyűrűfölület külső szélének megfelelő gyűrűalakú (5) kivágásába, vagy esetleg egy a gyűrű belső fölületén kiképezett (51 gyűrűhoronyba (4. ábra) belenyúlva az (1) gyűrűt a dugattyútesten való tengelyirányú eltolás ellen biztosítja. A (4) gyűrűs bordák (6) fúratokkal vagy (61

) kivágásokkal vannak ellátva, melyek a hajtóközeget ismert módon az (1) tömítőgyűrűk alá is vezetik, oly célból, hogy a hajtóközeg a tömítőgyűrűket sugárirányban a hengerfalhoz szorítsa. Gyűrűs (4) bordák helyett a (2) dugattyútestre erősített sugárirányú (41

) csapok is használhatók (6. ábra baloldal), melyek az (1) gyűrűknek (51

) hornyaiba nyúlnak és