66924. lajstromszámú szabadalom • Gép bélyegek fölragasztására és értéktelenítésére
— 2 — csávái, valamint a (8) koronggal van összekötve, mely utóbbival a (9) támaszok által meghatározott távolságban tartott (10) korong van összekötve; a (9) támaszok magasságának megfelelő gyűrűs (11) karima a (10) koronggal együtt tokot képez. A (8) korongon, a (6) forgástengelytől bizonyos távolságban forgathatóan van elrendezve a (14) orsó, melynek (13) fogaskereke a (11) tokban elrendezett (12) fogasszegmenssel a (10) korong és a (3) forgattyú minden fordulatánál kapcsolásba jut (2. ábra). A (14) orsó fölső részén hasítékokkal van ellátva, melyekbe az egyes (15) bélyegtokok (98) kapcsolóékei (5. ábra) behatolnak ha a tokot a (10) korongra, illetve a (6) és (14) tengelyekre helyezzük. A (15) bélyegtokok korongszerű, hengeres dobozok alakjában vannak kiképezve és átmérőjük valamivel nagyobb, mint a (10) korongé ; mindegyik tok kulccsal elzárható, levehető (15') födővel van ellátva. A tokokban a (6) tengely fölvételére egy központos és a tokot a (10) koronggal összekötő (14) orsó fölvételére egy központonkívüli nyílás van kiképezve. A tokok belsejében egy-egy forgathatóan ágyazott, a (18) bélyegszalag fölvételére szolgáló, kicserélhető (17) csiga van elrendezve. A bélyegszalagot a (24) lap alatt az 5. és 6. ábrán látható helyzetbe és innen a (24) és (26) lemezek között a (15) tok köpenyének (16) nyílásához vezetjük. Ezen nji'lásban a (23) csap körül forgó (20) leválasztószerkezet van elrendezve, melynek a forgásértelmet jelző (P) nyíl irányában tekintett, a (18) szalag vége alatt fekvő mellső része a rajzon föl nem tüntetett rúgó által az 5. ábrán nem látható ütközőhöz szoríttatik. A (39) csapon ágyazott villás (38) emelőt a (40) rúgó a (14) tengelyre erősített (44) alaktárcsához szorítja; a (38) emelőn a (42) rúgó hatása alatt álló (41) csiga utánaengedően van elrendezve és az emelő végén a (45) csap körül lengő (46. 47) kétkarú emelő van ágyazva, melynek tűi vagy hasonló szervei (melyek rendszerint a bélyegszalag lyukasztásainak felelnek meg), célszerűen a (45) forgáscsaphoz koncentrikusan vannak ívelve. Ezek a tűk egymáshoz képest elmozgathatóan lehetnek elrendezve úgy, hogy a szalaglyukasztások egyenetlenségeinek megfelelően beállíthatók. A tűk a lyukasztásokba a (24, 26) lapok (25, 27) hasítékain át behatolhatnak. A (28) emelő a (30) csaptól kiindulva egészen a tok (16) nyílásáig a tokon keresztben át van vezetve és itt a (29) lehajlítással van ellátva (5. és 6. ábra). Ezt az emelőt a (32) rúgó fölemelni törekszik, míg az emelőnek a (18) szalag és a (26) lap felé való leszorítását a (14) orsón ágyazott és a (28) emelő (33) csigájához szorított (34) alaktárcsa végzi. A (28) emelőnek ott ahol a villás (38) emelő szárai között áthalad, alsó oldalán a (31) nyúlványa vagy orra van, mely a (46, 47) emelő hátsó (47) karjával működik együtt. A (30) csap közelében a (28) emelőn a lengő (35) rudat rendezhetjük el, melynek (36) tűi a (24) lap nyílásaiban egy a (15) tokban elrendezett tartály előtt vezettetnek el; a tartály (37) fala megfelelő áttörésekkel van ellátva és a (18) szalagot a (36) tűk által történő lyukasztás közben alátámasztja, míg a tartály a tűk által kivágott papiros fölvételére szolgál. A (15) tokban a csavarok útján beállítható (43) ütközők vannak elrendezve, melyek a (38) emelő mozgását a bélyegek pontos hosszának megfelelően szabályozzák; a tokban továbbá á (49) számláló lehet elrendezve, melynek (48) emelőjét a (38) emelő működteti és melynek jelzései a (15) tok hengeres köpenyének (50) nyílásán át láthatók. A (2) főtengelyen és az (51) vezetőrúdon elcsúsztathatóan van elrendezve az (52) tartó (1. és 3. ábra), mely az (53, 54J szemekkel, valamint az oldalt kinyúló (62) karral van ellátva; ezen kar a (63) ütközővel van fölszerelve. Az (52) tartó az (1) alaplemez (57) hasítékán keresztülnyúló részén az (56) csapokkal van ellátva, melyek a baloldali (58) támasztógörgő (1. és 2. ábra) fölvételére szolgálnak; ugyancsak az (52) tartón van ágyazva az (55) csiga, melyet a (85) rúgó (3. ábra) a (7) alaktárcsához
