66864. lajstromszámú szabadalom • Előre és hátrafelé járó négytaktusú nyersolajmótor

kapcsolódik, míg jobboldali szabad végük alább részletezendő módon a hosszirányban ide-oda mozgó (10) vezérlőrúd (17,28) ütközőivel működik együtt. A (10) vezérlőrúd az 1. és 3. ábrán részletezett módon az önmagában ismert (7, 8—7', 8', 9, 11, 12) Stephenson-féle vezérművel hajtatik meg a (6) vezérlő tengelyről, mely a (4) főtengellyel a szokásos áttételű (5) fogaskerekek útján kapcsolódik. A (14) állítótengely, melyen a (13') fogazott ív melleit elmozgó (13) állítókar ül, közösen liordja mindkét vezérműnek (12, 12) szabályozó karjait, melyekről a (9) kulisszák sülyeszthelők, ill. emelhetők, miáltal a (13) kar elállításával egyidejűleg állíttatik be előre vagy hátramenetre az indítómű és rendes vezérmű. A (10) vezérlőrúd ide-oda lengő mozgása közben fölfelémenetkor annak (17) ütközője először a (20) karnak ütközik és azt rövid időre megemelve, kinyitja a kipuffogó szelepet. A (17) ütköző a (10) vezérlőrúdnak bizonyos útja után, azáltal Jkapcsolódik ki a (20) karból, hogy a (17) 4itköző a (10) rúdnak megfelelő vezetékében keresztirányban elmozoghat és (23,24) kétkarú emelő közbeiktatásával együtt működik egy helytálló (25) ütközővel. A (24) karvég és (25) ütköző kellő alakítása folytán, amint azok egymásnak ütődnek, a (24) karvég hátranyomatik, miáltal a (17) ütköző a ráműködő rúgó ellenében hátrahúzódik és a (20) karból kikapcsolódik. Legfölső helyzetéhez közel a (17) ütköző a (18) kart emeli meg és ezáltal a szívószelepet nyílja. Mivel ekkor a (10) vezérlőrúd holtponti állásában-van, kis elmozgása mellett aránylag hosszú ideig tartja nyitva a szívószelepet. Visszamozgásakor a (17) ütköző elengedi a (18) kart, a (20) kar mellett pedig hatástalanul síklik tova, ' mivel az ekkor egymásnak támaszkodó fölületek ékszerű kiképzése folytán a (17) ütköző rugalmasan hátranyomatik. Lefelémozgáskor ellenben a (28) ütközö nyomja le a (26) kar szabad végét és hozza ezáltal működésbe a porlasztókészüléket, melyhez a tüzelőanyagot a (15') ütköző működtette (15) szivattyú szállítja. A (28) ütköző a (10) vezetőrúdhoz képest keresztirányban szintén elállítható és (29, 30) kétkarú emelő, valamint a (31) helytálló ütköző által bizonyos út megtétele után a (26) karvégtől szintén önműködően kikapcsolódik. A (30, 24) ütköző karvégek előtt, melyek rendesen a (25, 31) helytálló ütközőkkel működnek együtt, (33) lap van elrendezve, melyet az 1. ábra szerinti helyzetében rugók tartanak meg. Világos, hogy ha ezen (33) lapot balfelé elmozgatjuk, úgy előretolt helyzetében a (24, 30) ütköző karvégeknek állandóan nekitámaszkodik, miáltal azok állandóan hátranyomatnak és a (17, 28) ütközőket visszahúzva tartják. Ez esetben tehát a: mótor szelepei nem működnek és a gép legrövidebb időn belül megáll. A (32) állványzatban vezetett (33) lap (34) nyúlványai (35) kétkarú emelővel kapcsolódnak, melynek szabad vége a (37) állítórúd (36) ütközőjével működik együtt. A (37) állítórúd baloldali vége (47) ütközőt hordja, mely az 1. ábra szerinti (43) légszelep kinyitására szolgáló (46) karral (1. és 2 ábra) működik együtt. Ha tehát a (38') fogazott ív mentén elállítható (38) állítókarral a (37) állítórudat a 2 ábrán jelzett nyíl irányában .hátrahúzzuk, úgy a (43) légszelep kinyílásával egyidejűleg a (33) szabályozólap előremozog és a gép szelepeit működésen kívül helyezi. Ezen helyzet alkalmas a gép megállítására vagy pedig a gép indítására sűrített levegővel, míg ha indításkor a gép a kellő fordulószámot elérte, úgy a (38) kart 1. ábra szerinti helyzetébe visszaállítjuk, miáltal a kipuffogó-, szívó- és porlasztószelepek működésbe jönnek. A találmány működési módja az eddigiek alapján világos, kezelése pedig igen egyszerű, mivel tisztán a (38) kar elállításával szabályozható, hogy a gépet sűrített levegő vagy pedig a robbanások ereje hajtsa-e. Ugyanezen karral pe-dig a gép szükség esetén le is állítható. Az előre-