66821. lajstromszámú szabadalom • Berendezés cséplőgépek számára a kicsépelt magnak tisztítására és osztályozására

csolják. A fűtőgázok úgy vannak vezetve, hogy először a vízhevítőrendszert s azután a, gőzfejlesztőrendszert áramolják körül, ellentétben más kazánokkal, melyek pl. ú. n. economizerekkel vagy hasonló előmelegítőkkel vannak ellátva, melyeket csak a már lehűtött fűtőgázok melegítenek. A két csőáramkör a közös részek által kapcsolt több elemi áramkörből állhat, melyek egyformák és egymás mellett vannak elrendezve (2. ábra). A vízhevítőrendszer mindegyik eleme egy a főkazánból lenyúló (B) csőből, az ehhez csatlakozó, a rostély fölött közvetlenül elrendezett lejtős (C) csőből s a megfelelő (G) fejrészbe torkoló, az égési kamra hősugárzásának közvetlenül kitett (D) csőből áll; a zárt áramkör tehát: (A, B, C, D, G, A). A (B) és (C), továbbá (C) és (D) közti kapcsolatokat vízszintes közös (E) és (F) harántgyüjtők létesítik. A tápvíz a főkazán <M) nyílásán át lép be a főkazánnak (L) válaszfal által elkülönített (Aa) részébe s innen a (B) csövön és (E) gyűjtőn át a (C) csőbe jut, ahol fölhevül s az (F) és (D) részeken át emelkedik a (G) fejrészbe. A rajzból látható, hogy az égési gázok először a (C) csőnyalábot, azután a (D) csőnyalábot hevítik föl. A (G) fejrészek alsó (S) csőcsonkjain át a fölhevített víz a főkazán (Ap) részébe jut. A gőzfejlesztőrendszer mindegyik eleme az (Ap) kazánrészen és a megfelelő (G) fejrészen kívül a lenyúló (K) csövekből, a kazán szélessége irányában egymás mellett elrendezett (H) fejrészekből és a (H) és (G) fejrészek közé szerelt (k) csőnyalábokból áll. A víz tehát az (Ap) főkazánfészből a <K) csövön és (H) fejrészeken át a (k) csőnyalábokba jut s a fejlődő gőz a (G) fejrészekbe emelkedik. Minthogy a (G) fejrészek víztükre teljesen el van különítve a kazán víztükrétől, a (k) esőnyalábokból fölemelkedő gőz nem zavarja a kazán víztükrét úgy, hogy az (A) kazánban a gőz és víz jól elkülönödhet, a gőz tehát száraz lesz. Hogy a nyomást és a vízállást a (G) és (A) részek által csak fölül kapcsolt két csőáramkörben kiegyenlítsük, az alsó (H) fejrészeket kapcsoló (P) gyűjtőt alkalmazzuk, melynek két szélső vége (R) csövek révén közlekedik az (E) harántgyűjtőkkel. Az (E) harántgyűjtők révén az egész kazánt vízteleníthetjük. A találmány egy fontos részét képezi a gőzfejlesztőcsövek kicserélhető elrendezése; a vízhevítőcsövek kis számuk és hozzáférhetőségük folytán könnyen cserélhetők ki. A fejrészekbe végeikkel behengerelt csövekből álló meredek csőnyaláboknál gondoskodni kell arról, hogy a csöveket ne csak azon ismert módon lehessen kicserélni, mely a csöveknek a fejrészek kéznyílásain át való be- és kitolásából áll, mert gyakran előfordul, hogy a fölső fejrészek fölött vagy az alsók alatt erre nincs elegendő szabad tér. A csöveket tehát úgy kell behelyezni és kivenni tudni, hogy az alsó és fölső fejrész közti térbe oldalról vitetnek be. A csövek hossza azonban nagyobb, mint a megfelelő alsó és fölső fejrészek közti távolság, még pedig annyival, amekkora darabbal a cső alsó és fölső vége a fejrészek falába és belsejébe nyúlik; ez pl. 40—50 mm. lehet. Minthogy a gőzfejlesztő csövek kis átmérőjűek, a kazán hosszirányában két szomszédos fejrész közti térbe, a kazán szélességének irányában pedig két szomszédos csőnyaláb közé betolhatok, mint ez a 2. ábrán pontozva látható. Eleinte a betolt cső ferdén tartható s elfér a két fejrész között, a rendeltetése helyén azonban a csövet a többivel párhuzamosra kell állítani s axisát a végleges hetyzetbe hozni. Ennek lehetővé tételére a következő elrendezés szolgál: Ha a kazánt élőiről szemléljük, észrevesszük, hogy az egyes szomszédos (G) és (H) fejrészek váltakozva magasabban és alacsonyabban állnak; a helyzetek közti külömbség akkora, hogy ha a csövet végleges helyzetének közelébe hoztuk," a cső az egyik CBŐoyaláb alsó és a szomszédos CBŐ-nyalább fölső fejrésze köeti térben elfér. Ha a csövet ezen helyzetbe hoztuk, egyik végét betolhatjuk a megfelelő fejrész meg-