66821. lajstromszámú szabadalom • Berendezés cséplőgépek számára a kicsépelt magnak tisztítására és osztályozására

felelő furatába, mely konstruktív szempontókból is kissé nagyobb, mint a cső átmérője. Ha a cső ezen végét a fejrészbe kellő mélységre betoltuk, a csövet végleges irányba állítjuk s másik végével a megfelelő másik fejrész furatába toljuk. A rajzból láthatjuk, miszerint a (C) csősor alatti (N) égési kamrán kívül e fölött egy második, (0) égési kamra van kiképezve, mely az elsőtől a (C) csősor által van elkülönítve úgy, hogy a gázok a (C) esősoron való áthaladáskor jól keverednek. Az (0) második égési kamra a láng jó kifejlődésére igen előnyös s azonos alapfölület mellett az időegységben elégetett tüzelőanyagmennyiség és az égéskamrák összköbtartalma közti viszonyt előnyösebbé alakítja úgy, hogy a fűtést igen jó hatásfokkal eszközölhetjük^ Ahelyett, hogy a kazánt a szélesség irányában egymás mellett elrendezett, külön fejrészekkel bíró szakaszokból képeznők, lehetne a szomszédos fejrészeket egy vagy több (5. ábra) vízkamrával helyettesíteni, melyek félhengeres, vagy egész hengeres alakkal bírhatnak (6., 7. és 8. ábra). Minden esetben azonban úgy rendezendők el ezen kamrák, hogy a gőzfejlesztőrendszer a vízhevítőrendszerből tápláltassék, mely utóbbiban a tápvizet a közvetlen tüzelés hevíti a kritikus hőfokra. Emellett ezen kamrák vagy tartályok csőlemezei is váltakozva magasabb és alacsonyabb helyzetű részekkel bírnak, melyek a csővégek befogadására szolgálnak. de a fönt leírt módon a csövek oldalirányos behelyezését teszik lehetővé. A fejrészek vagy vízkamrák vízszintes helyzetűek is lehetnek, a csőnyalábok végei pedig görbítettek is lehetnének, ép úgy mint a (K) csövek végei is (9. ábra). A (D) csövek fölső vége is hajlítva képezhető ki. Lehet természetesen mindegyik szakasz számára egy helyett több (B, K, C) és (D) csövet alkalmazni aszerint, hogy milyen összfütőfölületet és mekkora áramlási sebességet akarunk elérni. A kazánrendszer pl. az 1. és 11. ábra módjára túlhevítővel is szerelhető föl s lehet továbbá ismert módon sorozatosan kapcsolt előhevítőt is alkalmazni, hogy a távozó füstgázok még tovább kihasználtassanak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Csöves kazán, jellemezve két egymással közlekedő (A, G) fölső tartályból kiinduló két oly külön csőáramkör által, melyek a fűtési terekhez képest oly elrendezésűek, hogy a nagyobb ármérőjű csövekből álló s a víznek a kritikus hőfok közelébe való fölhevítésére szolgáló csőáramkör a tüzelés közvetlen behatásának van kitéve, míg az ezen csőáramkörből kilépő víznek rögtöni elgőzöltetésére szolgáló, kis átmérőjű második csőáramkör már csak az alacsonyabb hőmérsékű fűtőgáz által hevíttetik. 2. Az 1. alatti kazán foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a gőzfejlesztő csőáramkör fölső fejrészei valamivel a lazán vízszíntje fölött vannak elrendezve s a kazánétól elkülönített víztükörrel bírnak, melybe egyrészt a vízhevítő csőáramkörben fölhevített víz, másrészt a gőzfejlesztő csőáramkörben termelt gőz lép. 3. Az 1. és 2. alatti kazán foganatosítási alakja, jellemezve a gőzfejlesztő csőáramkör alsó és fölső (G, H) fejrészeinek egyforma, de váltakozva magasabb és alacsonyabb helyzetű szomszédos szakaszai által, melyek a (k) forrcsövek oldalról való kicserélését teszik lehetővé. 4. Az 1. alatti kazán foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a, ferde fejkamrák helyett vízszintes fekvésű fajkamrák vannak alkalmazva, melyeknek csőlapjai váltakozva magasabban és alacsonyabban fekvő szakaszokkal bírnak. (5. ábra). 5. Az 1. alatti kazán foganatosítási alakja, jellemezve részben vagy teljesen hengeres fejrészek által, melyeknek csőlapjai váltakozva magasabb és alacsonyabb szakaszokkal bírnak. 6. Az 1. és 2. alatti kazán foganatosítási alakja, jellemezve két égési kamra ál-