66681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyors elektromos rezgések előállítására egyenáramból

járhatunk el, ha egy, a tápláló áramkörbe iktatott transzformátoron vagy az állandósító tekercs köré ezen célból fektetett segédtekercselésen a szekundér feszültséget mérjük. Ez a szekundérfeszültség teljesen vagy megközelítőleg zéróvá válik, ha a táplálóáram teljesen vagy megközelítőleg állandó. Az a körülmény, vájjon a szintén lényeges oltóhatás megvan-e, ismert módon a legjobb hatásnak megfelelő kapcsolási fokból és az előállított rezgéseknek egyhullámú voltából ismerhető föl. Némi gyakorlattal a szikrák jellegéből és a tiszta, fényívmentes működésből is föl fogjuk iraerni az oltóhatás fönforgását. Az 1, 5, 6. és 7. ábrákon a (3) tömbkondenzátor az egyszerűség kedvéért akként van föltüntetve, mintha az a forgó elektródákkal közvetlenül volna összekötve. A legtöbb esetben azonban nem lesz cél- i szerű a kondenzátort az elektródákkal tényleg együtt forgatni, hanem az áramot az elektródáktól csúsztatógyűrűkön és csúsztatókeféken át helytállóan elrendezett tömbkondenzátorhoz vezetjük. A 15. ábrán föltüntetett módon nyugvó (12, 13) szegmens elektródákat is alkalmazhatunk és a tömbkondenzátor átkapcsolását forgó (14) kapcsolóelektródákkal idézhetjük elő. Forgó átkapcsoló készülékek helyett természetesen rezgő átkapcsoló készülékek is alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárás azonban nem csak mozgatott elektródákkal biró, hanem olyan áttöltő készülékekkel kapcsolatban is alkalmazható, melyeknél az áram megfordítása mesterséges gyújtással, illetve gyújtásgátlással történik. Ily készülékek lényegileg nyugvó átkapcsoló elektródákból állanak, melyek mesterséges segélynyújtással fölváltva áthidaltatnak és ezáltal az áramnak mindig változó pályáit idézik elő; ezen készülékeket az elektrotechnikában sok esetben normális átkapcsolok helyett használják. A találmány szerinti eljárásra nézve is lényegtelen tehát, vájjon a kapcsolóelektródákat elválasztó átmoszferikus rétegnek elektromos átütési ellenállását elektródák mozgatása vagyis a rétegvastagság redukálása útján vagy pedig mosterséges gyújtás azaz ionizáció útján csökkentjük. Lényeges csak az, hogy a gyúttési feszültség a kiegyenlítődés pillanatában, akár elektródák mozgatásával, akár mesterséges gyújtással idézzük ezt elő, egyenlő nagyságú kondenzátorok alkalmazása ellenére is a táplálási feszültség kétszerese legyen. A 10. ábrában gyújtási kapcsolással biró kapcsolási elrendezés van példaképen föltüntetve. A (10) és (11) elektróda-párokat valamely külön (a rajzon föl nem tüntetett^ segédgyújtási áramkör segélyével váltakozva gyújtjuk. Könnyen belátható, hogy ezáltal a tömbkondenzátort periodikusan áttöltjük. Egyebekben a táplálási áramkör a találmány szerinti eljárásnak a föntebbiekben ismertetett lényeges momentumai szerint van berendezve. Ez folytonos rezgések előállításánál a rezgések mindenkori utolsó szakaszaira az újonnan beálló rezgések időnkint zavarólag hatnak, akkor a szikrák számát akként választhatjuk meg, hogy az a magas frekvenciájú áramkör rezgési számával vagy annak egész számú tört-részével legyen egyenlő. A forgó áttöltőkészülék mesterséges gyújtással kombinálhajó is, ha a kisütési áramkört akként rendezzük be, hogy a kondenzátorfeszültség még az átkapcsolási állásban sem képes a kisülést előidézni. Ily esetben az oszcilatorikus kiegyenlítődést az átkapcsolások ritmusába belépő segédfeszöltségekkel az átkapcsoló elektródáknak nem csak teljes vagy megközelítőleges elfödési helyein, hanem tetszőleges helyén nagy pontossággal idézhető elő. Nagy teljesítményeknek forgó szikraközök segélyével való kifejtésére azoknak komprimált levegőben való üzemét javasolták. A kísérletek azonban azt mutatták, hogy ugyanazon cél elé kapcsolt (8) szikraközökkel (7. ábra) sokkal tökéletesebben éa egyszerűbben érhető el. Ezek a kisütési közök a forgó áttöltő közökhöz hasonlóan oltószikraközök gyanánt lehetnek kiképezve; előnyös azokat akként kiképezni, hogy a fölmelegedés okozta tágulás lehetőleg ön-