66681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyors elektromos rezgések előállítására egyenáramból

«en kielégítő megközelítést érünk el, ha a tápláló áramkörbe oly nagy önindukciós tekercseket iktatunk be, hogy azok a táplálóáramot a szikrázási időközök tartamára állandó mértéken tartják. Ezek a tekercsek, melyeket az alábbiakban röviden «állandósító tekercseknek)) nevezek, a 7. ábrán nagy, zárt vaskörü szabványos transzformátor alakjával biró (15) önindukcióteker•csek gyanánt vannak föltüntetve. Tesla Nicola a 20981/1896. sz. angol szabadalmi leírásban és az 1897. évi 577670. -sz. amerikai szabadalmi leírásban ismertetett ugyan magas frekvenciájú rezgések előállítására szolgáló oly berendezéseket,' melyek némi tekintetben a 7. ábra szerinti elrendezéssel azonosak, csakhogy ott az áramhozzávezetést a kapcsolókerékhez nem szikraközök, hanem kefék közvetítik; továkbá a tömbkondenzátor is hiányzik. Tesla a tápláló áramkörbe szintén állandósító tekercseket iktat be, melyek a tápláló áramkört állandó mértéken tartják. Ezen eljárás elektromos viszonyait a 14. ábra szerinti diagramm kapcsán ismertetem; 'egyszerűség kedvéért tételezzük föl azt a határesetet, hogy ideális (tehát a rezgési impulzusok ritmusára nézve végtelen nagy állandósító tekercsek vannak elrendezve, melyek az (1) táplálóáramot két-két rezgési impulzus közti időtartamokra abszőlut állandó mértékben tartják. Először is azt látjuk, hogy itt is az (1) .kondenzátor (e) feszültsége, mely kondenzátort az állandóan tartott (i) táplálóárammal töltünk, lineárisan növekedik, amint az a 14. ábra szerinti diagrammban a (20, 19) feszültségi egyenesekkel van grafikailag •szemléltetve. A tápvezetékben keringő (i) áramot a vízszintes (i) egyenes mutatja. Minthogy a Tesla-féle elrendezésnél tömbkondenzátor nincsen alkalmazva, a rövidzárlati helyzetben az (e) kondenzátorfeszültség az összes rezgések megszűnte után az {A) kezdeti értékről zéróra sülyed, amit a {19, 17) függélyesek mutatnak; egyidejűleg az állandósító tekerccsel állandó értéken tartott (i) áram a rövidre záró keréken át kering és ott mindaddig állandó marad, míg leszakítás folytán meg nem szakad. Ezen (17—20) idő alatt az (l) kondenzátor rövidre van zárva, tehát feszültségmentes úgy, hogy az (e) feszültségi görbe (17-től 20-ig) a záróvonallal egybeesik. Leszakítás után az állandóan tartott (i) áram csak a most már rövidre nem zárt kondenzátor felé folyhat, melyet ismét megtölt (20 — 19). Látható, hogy a tápvezetékben keringő áram fölváltva (20-tól 17-ig) töltőáram gyanánt és (17-től 20-ig) rövidzárlati áram gyanánt szerepel. A 14a. és 14b. ábrákban a teljesség kedvéért a kondenzátorág (tehát a töltőáram) és a kapcsolókerékág (tehát a rövidzárlati áram) áramdiagrammjai külön vannak föltüntetve. A kettő együtt a tápvezetéken át keringő állandó (i) áramot adja. Minthogy az állandósító tekercs csak szabályozólag hat, azaz ritmikusan mindig annyi elektromos energiát ad le, mint amennyit rövid idővel ez előtt mágnesesen fölhalmozott, az áram- és feszültségértékek mindig akként fognak beállani, hogy a fölhalmozott energiának megfelelő srafozott (23, 17, 20, 24) rombuszterületre egyenlő a leadott energiának megfelelő srafozott (24, 19, 23) háromszög területével. Ebből következik, hogy az (A) kezdeti feszültség az (E) tápfeszültséget többszörösen fölülmúlja. Ez a hatás igen előnyös volna, ha az nem járna együtt a 14. ábrából kivehető és a 14b. ábrában külön föltűnhetett rövidzárlati áramokkal. Minthogy az állandósító tekercs a tápvezetékben keringő áramot állandó mértékben tartja, a rövidzárlati áramokat hirtelen, teljes erejükben kell megszakítani, miáltal természetesen heves és veszélyes leszakítási fényívek keletkeznek. Minthogy azonkívül a leszakítási folyamat a fényív érzékenysége folytán igen szabálytalan, a feszültség lefolyásában és így az impulzusok ritmusában és intenzitásában is zavaró ingadozások következnek be. Az elektromos folyamatok azonban lényegesen megváltoznak, ha, mint már említettem, alkalmas szikraközök elrendezésével minden szikrát már lebegésének első fele