66681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyors elektromos rezgések előállítására egyenáramból

akként választjuk meg, hogy az a gyújtás pillanatában éppen csúcsponti, azaz legmagasabb értékét érje el. Az ezen föltételeknek megfelelő (\o) hullámhosszt az alábbiakban «kritikus hullámhossznak nevezzük. Az oszcilatorikus kiegyenlítődés mán az (1) kondenzátor feszültsége már nem siilyed le zéró értékre, hanem a (V) kiegyenlítési feszültség értékét veszi föl úgy, hogy a 3. ábra szerinti diagramm üzem közben a 4. ábra szerinti diagrammba megy át. A gyújtási feszültség ekkor is egyenlő a gyújtás pillanatában az(l) kondenzátoron uralkpdó legmagasabb feszültség és az ezen feszültséghez a tömbkondenzátortól ellenkező jellel hozzájutó (V) kiegyenlítődési feszültség összegével. A két kondenzátor teljesen egyenlő kapacitásánál a két feszültség számára az (17a E) és (V3

E) értékek adódnak ki úgy, hogy ezek összege ismét (2 E)-vel, azaz a tápfeszültség kétszeresével egyenlő. A találmányi gondolat gyakorlati livitele céljából az 5. ábrán látható módon a tápláló áramkörbe elegendő nagy, változtatható (7) önindukciókat ikcatunk be és az áttöltő készülék adott forgási sebességénél az önindukciót annyira növeljük, hogy a (X ) kritikus hullámhossz vagy pedig ennél nagyobb — -f- lo — hullámhossz adódjék ki. A táplátó áramkörnek tehát mindig az áttöltő készülék forgási számának megfelelően kell hangolva lennie. Ez a hangolás megfelelő nagy önindukció beállításával könnyen elérhető, minthogy mint említettük, nem vagyunk utalva a — X0

— kritikus hullámhossznak megfelelő pontos hangolásra, hanem a találmány szerint nagyobb hullámhosszt is választhatunk. Mert ezen esetben is egyensúly áll be, kisebb hullámhosszaknál azonban nem. Ennek fiizikai oka az, hogy az összes kisebb hullámhosszaknál a rezgés maximuma (18. pont a 4. ábrán) már a gyújtás előtt képződik, miáltal a rezgés további lefolyása meg van szabva, ellenben az összes nagyobb hullámhosszaknál a rezgés már a maximum előtt, tehát a (18) pont felé emelkedő görbeágon megszűnik úgy, liogy a feszültségi görbe az időszakos táplálás további folyamatában a kisülés ritmusához alkalmazkodni képes. Ezt az alábbiakban még bővebben kifejtem. A táplálóáramkőr hangolását már Marconi is javaslatba hozta rezgés fejlesztője számára és azt alkalmazta is, csakhogy egészen más körülmények között és egészen más célra. A Marconi-féle elrendezésnél ugyanis a rezgési körben fekvő kondenzátort gyorsan forgó rövidrezáró kerék időnként oszcilatorikusan kisüti, mimellett a rövidrezáró kerék nem csak a kondenzátort, hanem az áramforrást is rövidre zárja ugy, hogy a kondenzátor minden kisülése alkalmával igen gyorsan fölszökő rövidzárlati áram áll elő. Túlheves rövidzárlati hatás elkerülése céljából már most Marconi a táplálóáramkört akként hangolja, hogy a tápláló áramok a rövidre zárás pillanatában egészen vagy megközelítőleg a zéró értékén át rezegnek és azonkívül a rövidre ?áró kereket oly rendkívül gyorsan járatja, hogy a képződő rövidzárlati fényívek lehetőleg hamar szétszakadnak. Ha a rövidre záró kerék lasabban forogna, akkor a hangolás ellenére is erős rövidzárlati áramok lépnének föl; a hangolás itt tehát csak járulékos intézkedés, melynek célja a?, hogy a rendkívül gyors forgásnak a rövidre zárást elhárító hatása javítassék. A találmány szerinti eljárásnál ellenben már eleve sem áll fönn a rövidzárlat veszélye, minthogy a tömbkondenzátor minden útógyujtást, minden rövidzárlatot és minden részleges ki.sülést akkor is teljesen megakadályozna, ha a forgó átkapcsolókerék esetleg hirtelen megállana. Míg tehát Marconi elrendezésénél a hangolás célja a leszakítási folyamat kedvező befolyásolása, addig a találmány tárgyát tevő eljárás szerint a hangolás csupán a gyújtási folyamat szabályozására szolgál. A találmány szerinti eljárás lényeges különbsége az eddig ismertekkel szemben tisztán látható, ha a Marconi-féle rövidre záró kereket végtelen nagy kapacitású kondenzátor gyanánt fogjuk föl. Ekkor ugyanis azt látjuk, hogy mint a bevezetésben kifej-