66681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyors elektromos rezgések előállítására egyenáramból

- 2 tetett diagrammok szerint jóval az (E) tápfeszültség értéke fölé egészen a (18) pontig emelkedik, hogy azután lassankint az (E) értékre sülyedjen le. Ha már most az elektródáknak egymáshoz való elegendő közeledése folytán átkapcsolás következik be és pedig kb. a (tl) időpontban, akkor a kondenzátor feszültség a gyújtás pillanatában, amint az a diagrammból látható, (el)-gyel egyenlő; minden más (t2), (t3) időpontnak azonban más-más (e2, (e3) feszültség felel meg. Ha már most az elektromos folyamatot tovább követjük, könnyen megállapítható, hogy ily eljárásnál nemcsak egyenlőtlen gyújtási feszültségek, hanem a szikráknak szabálytalan egymásutánja, a szikrák időszakos kihagyása és részleges kisülések következnek be. Ha azonban a tömbkondenzátorhoz képest aránylag nagy (1) kondenzátort alkalmazunk, akkor minden szikrával ezen utóbbi kondenzátor töltésének csak aránylag csekély részét vonjuk el úgy, hogy a kondenzátor (e) feszültségének ingadozásai szintén csökkenek. Az üzem tehát annál egyenletesebb lesz, minél nagyobb az (1) kondenzátor a tömbkondenzátorhoz képest. Ezt a kísérletek látszólag ott is mutatták, hol a folyamatokat világosan föl nem ismerték, mert annak szüksége, hogy az (1) kondenzátor a tömbkondenzátorhoz képest aránylag nagyra választassák, majdnem az összes, ezen és hasonló eljárásokat ismertető nyomtatványokban meg van említve. Oly kondenzátorok alkalmazása azonban, melyeknek sokkal nagyobb kapacitással kell birniok, mint a tömbkondenzátornak, természetesen gazdaságilag és technikailag oly nehéz, hogy ezek az eljárások gyakorlati alkalmazásra sohasem kerültek. Az üzem egyenletessége ugyan azáltal is elérhető, hogy az időszakos gyújtásokat csak a táplálási rezgések teljes megszűnte után idézzük elő úgy, hogy az átkapcsolás pillanatában mindig az (E) tápfeszültség jut a kondenzátorba. Minthogy azonban valamely kondenzátor fölszökő és csökkenő töltésénél a hozzáfolyó energiának mindig a felerésze elvész, ez a rendszer rossz hatásfokot ad. Ugyanez áll az aperiodikus táplálás I esetére is. Az alábbiakban ismertetett eljárással már most, dacára annak, hogy oly kondenzátort alkalmazok, melynek kapacitása nem vagy nem lényegesen nagyobb a tömbkondenzá. torénál, teljesen egyenletes üzemet és jó hatásfokot érünk el. Az eljárás lényegében véve abban áll, hogy mindkét kondenzátornak egyenlő nagjr kapacitást adunk és a tápláló áramkört tekintettel a szikrák egymás utánjának ritmusára akkánt állítjuk be, hogy a két kondenzátor feszültségének kiegyenlítődésénél szabaddá való magas frekvenciájú energia és ezzel az áramforrásból elvont energia j arányos a kétszeres tápfeszültség négyzetével. Ez azáltal válik lehetővé, ha a gyújtás pillanatában egymás után kapcsolt kondenzátoroknak oly összefeszültséget kölcsönzünk, mely kétszer akkora, mint a tápfeszültség, mert csak ekkor fog a teljesítmény a kétszeres feszültség négyzetének megfelelni. Az 1. ábra szerinti eljárás ugyan szintén megfelelne ezen követelménynek, de csak elméletileg végtelen nagy (1) kondenzátor alkalmazásával; ezáltal ugyanis a tömbkondenzátor az (1) kondenzátor teljes feszültségével, tehát a teljes tápfeszültséggel töltetik és ezen feszültséget a következő áttöltésnél az (1) kondenzátor feszültségéhez ellenkező előjellel adja le úgy, hogy oly gyújtási feszültség adódik ki, mely kétszer akkora, mint a tápfeszültség. A találmány szerinti eljárással ezen követelményt egyenlő vagy közel egyenlő kapacitású kondenzátorok alkalmazása mellett a tápláló áramkör megfeleJő hangolása útján teszünk eleget. A 3. ábra szerinti diagrammból első az látható, hogy már &z első táplálási rezgésnél oly gyújtási feszültséget kapunk, mely teljesen vagy megközelítőleg kétszer akkora, mint a tápfeszültség, ha a gyújtást a feszültségi görbe legmagasabb, azaz csúcspontjának megfelelő (to) időpontban indítjuk meg vagy meg' fordítva: a táplálási rezgés hullámhosszát