66489. lajstromszámú szabadalom • Berendezés változó elektromos áramokat vezető vezetékekben föllépő energiaveszteségeknek csökkentésére

terhelésre nézve fönnáll. A Pioeber-féle aequivalens-vezeték még azon hátránnyal is bir, hogy bizonyos körülmények között negatív önindukció-koefficienst és negatív hosszegységenkénti effektív ellenállást kap, vagyis elvont számítási eszközzé degenerálódik. Ha a valóságos viszonyokat némilesj megközelíteni akarjuk, úgy az aequivalens vezeték kapacitását a Thompson-féle vezeték számára kisebbnek, sőt zérusnak vagy ellünően csekélynek kell fölvennünk, ha kielégítő kompensáliót ill. a wattnélküli áramok lokalizálását akarjuk elérni. A valóságos viszonyok ezen mélyreható elhanyagolásával összhangban, Roeber a mellékzárlatok bekapcsolását a Pupin-féle , - , d ni vezetek- szamara ervenyes sin _ A A szabály szerint kívánja, vagyis oly (1) távolságokban, mely a tekercsek beiktatása utáni y hullámhossz tört részét képezi ; vagyis a Thompson-féle kapcsolás sajátosságainak tekintetbevétele nélkül jár el, mely kapcsolás a hullámhosszt megrövidítő Pupin-féle kapcsolással ellentétben a hullámhosszt meghosszabbítja. Az alábbi, mathematikailag szigorú és a Thompson-féle vezeték sajátosságát teljesen tekintetbe vevő számítási mód alapján arra az eredményre jutunk, hogy a fönti szabály hibás tekercstávolságokat ad, melyek a legtöbb esetben gazdaságilag ki nem elégítő eredményt szolgáltatnak és nem nyújtanak semmiféle biztonságot. Azon ideális esetben, amidőn a hullámhossz végtelen naggyá válik, ezen előírás már egyáltalában semmiféle adattal nem szolgál, hanem minden véges tekercstávolságot megenged. A Roeberféle módszer hátránya a legszembeszökőbb azon előírások fölvizsgálásakor lesz, amelyeket a tekercsek szerkesztésére nézve ad meg, mivel itt sem a wattnélküli áramok lokalizálását, sem pedig a levezetési veszteséget nem veszi tekintetbe. Ha a Roeber-féle adatok alapján kiszámítjuk egy Thompson-féle vezeték enerki ifogyasztását, úgy azon téves eredményre jutunk, hogy a Thompson-féle vezeték összehasonlíthatatlanul hátrányosabb a Pupin-féle vezetéknél. A találmány alapjául szolgáló új és szigorú számítási módszer, mely minden egyenetlen vezeték számára alkalmazható, ha ez hasonló és szimmetrikus elemek sorából áll a következő: Mindegyik elemet már eleve oly egyenlő hosszal biró elemmel helyettesítünk, mely csupán egy egyenletes odamenő és egy egy egyenletes visszamenő vezetékágból áll és amely tetszőleges terhelésnél aequivar lens a pótolt elemmel. Ezzel ellentétben Pupin az aequivalencia fogalmát csupán akkor vezette be, amidőn az általános rezgéstanból vett összegező-eljárás segélyével bonyolult úton megállapította a teljes egyenetlen vezeték mentén illetve a tekercsek elhelyezési pontjain föllépő áramelosztás törvényét és ezen törvénynek hasonlóságát egy egyenletes vezetékre érvényes törvénnyel kimondotta. Az aequivalencia ekkor csupán közelítő volt és ixz ismert Pupin-féle szabály adta volna meg a megegyezés fokát. Ez elsősorban a hullámhossz konstansára (a), kisebb mértékben a csillapítási együtthatóra ((3) nézve állott fönn, azonban egyáltalában nem volt érvényes a karakterisztikára (Z). Ahhoz, hogy az új számítás mód céljaira az aequivalens elem két komplex konstansát y = yf—1 és Z-t megállapíthassuk, pl. a következőként járhatunk el : Az adott elem W0

látszólagos ellenállását vagyis a kezdeti feszültségnek a kezdeti áramhoz való komplex viszonyát az elem végének nyitott állapotában megállapítjuk és épen ilyen módon meghatározzuk azon Wk látszólagos ellenállást, mely a vezetékelem végeinek rövidrezárt állapotában lép föl. A képletből y és Z értéke megállapítható. A két komplex y és Z értékből leve-