66489. lajstromszámú szabadalom • Berendezés változó elektromos áramokat vezető vezetékekben föllépő energiaveszteségeknek csökkentésére

- í zethetjük a négy reális konstans r', L', a' •és C (hatékony ellenállás, induktivitás, hatékony levezetés és kapacitás a vezeték hosszegységére vonatkoztatva) a £ = a'4 p C' V^l -egyenletekből, amidőn is «p» a körfrekvenciát (2iun) jelenti. Az ilyként kiszámított aequivalens elem nem csupán nyitott és zárt vezetékvég mellett bír ugyanazon látszólagos ellenállással, mint az adott tényleges elem. hanem a vezetékelem végén uralkodó feszültség és áram bármely viszonyánál, vagyis tetszőleges terhelésnél is. Ebből már most következik, hogy a teljes tényleges egyenlőtlen vezeték számára tetsző-Jeges terhelés mellett egy ugyanoly hoszszúságú egyenletes vezeték mathematíkailag szigorúan aequivalens. amely a fönti y, Z, r', L', a', C konstansokkal bír. Ha már most ezen az úton kiszámítjuk egy Thompson-vezeték számára az aequivalens vezetéket, úgy elhanyagolható effektív tekercsellenállás és effektív kapacitási ellenállás mellett a következő eredményre jutunk: amidőn p Ls

egy tekercs induktív ellen- { állását és C a vezeték hosszegységére eső kapacitást jelenti a tekercsek bekapcsolása -előtt. A fönti egyenletből látható, hogy C eltűnik, vagyis tökéletes kompenzáció áll be, ha a p L s induktív tekercsellenállást ^egyenlővé tesszük az kapacitási ellenállással. Ha emellett L', elhanyagolható, •úgy Z és y valósakká válnak: z = j/1> = o 2 Ti amidőn is a hullámhossz V = — végtea len naggyá válik és a vezeték úgy viselkedik, mint egy indukciómentes ellenállás egyenletesen elosztott levezetéssel. Az effektív R^ tekercsellenállás tekintetbevételekor (a') értéke nagyobb lesz; ha Rs

végtelen, úgy C' egyenlő C-ve! és a kompenzálás lehetetlenné válik. Ha Rs

a vezető ellenállás egyenlő, a dielektromos hiszterézis vagy levezetés által okozott Rc

1 effektív ellenállással, amelyet a tekercsnélküli vezetékelem kapacitása kifejt, akkor a tekercs és a kapacitás számára az áramrezonancia föltétele (vagyis azon eset, hog5r

közvetlen parallelkapcsolás mellett a wattnélküli áramkomponensek egyenlő nagyok és ellentett irányúak legyenek), még mindig pLs

= —ttt : általában ezen föltétel a követp C1 kező: 1 p. Ls pCl R|+(P

LS)

2

(RCDM-^)2 és ekkor az induktív tekercsellenállást másként kell méretezni, mint az induktív kapacitási ellenállást. Az új számítási mód segélyével megállapítható már most, hogy egy Thompson-vezeték csillapítása gyakorlati kiviteleknél és a tekercsekben stb. föllépő veszteségek tekintetbevételével, a tekercsek számának növelése által ugyan csökken, azonban egy, a vezetéktől, a tekercsek jóságától és a rezgési számtól függő meghatározott (egy hullámhosszra eső) tekercsszám mellett egy minimális érteket ér el. Másrészről a vezetéknek kompenzálandó töltőáramai, az esetben, ha a hullámhosszanként elrendezett tekercsek száma nem elegendő, nem változnak a rezgésszámmal arányosan, miért is a wattnélküli töltőáramokat a telefonáramoknál tekintetbe jövő rezgési tartomány számára nehézségek nélkül csakis akkor kompenzálhatjuk kellő egyenletességgel, ha egy hullámhosszra elegendő számú tekercs esik. A Thompson-féle vezeték gyakorlati kivitelénél emellett a találmány tulaj donképeni lényegéi-e jutunk, nevezetesen arra, hogy legalább is 8 mellékzárla-