66464. lajstromszámú szabadalom • Nagy tengelytávolsággal bíró soktengelyes vasúti jármű

4 -az előlfutó szélső tengelynek a sinre szoruló nyomkarimája szolgáltatja és ezen tengelynek a csapágyi-a ható nyomó karimái, a főkeret és az eltolandó tengelyeknek a csapágyakra ható nyomó karimái viszik át az eltolandó tengelyekre, minek következtében az előlfutó szélső tengelyre ható súrlódási erő lényegesen nagyobbodik, a hátulfutó szélső tengelyre ható súrlódási erő pedig valamivel kisebbedik. Ugyancsak állandóan kifelé kell az- egymástól igen nagy távolságban fekvő szélső tengelyekkel bíró járműveknél az állandóan a belső rsinszál felé nyomott, hálulfutó szélső tengelyt szorítani akkor is, ha ennek kerekeinek nyomkarimái a sinekre nem szorulnak rá azért, mert az ezt a tengelyt megelőző tengely megfelelő kerekének nyomkarimája a belső sinszálra a tengelynek sugárirányú vagy oly állásában rászorul, melyben a kerék a sinnel szöget képez. Ekkor az eltoláshoz szükséges erőt az előző tengely kerekének a sinre szoruló nyomkarimája szolgáltatja és ezen tengelynek nyomó karimái, a főkeret és a hátsó tengelynek nyomókarimái viszik át a bátulfutó szélső tengelyre és az ezt megelőző tengelyre ható súrlódási erő tetemesen, a mellső tengelyre ható súrlódási erő pedig kis mértékben .növekedik. Ha azok a tengelyek, melyeknek a kanyarulaton való áthaladásuknál el kell tolódniok, akként vannak ágyazva, hogy a főkerethez képest azon sin felé, amely felé eltolatnak, harántirányban eltolódhatnak, az ezen eltolódáshoz szükséges erőt közvetlenül a sinfej fejti ki. Ezeknek a főkeretben eltolhatóan elrendezett tengelyeknek kerekei a kanyarulatokban általában kisebb szögeket zárnak be a sínekkel, mint a vezető mellső tengelynek kerekei. A kerekek és a sinek állal bezárt szögnek növekedése a sinfejnek és főleg a nyomkarimának kopását és a járműnek továbbításához szükséges erőt is nagyobbítja, kisiklást azonban csakis akkor idéz elő, amikor ez a szög már nagyobb mértékben növekedett és kisiklásra inkább a járművet vezető mellső tengelyre ható nagy súrlódási erő, illetve oldalirányú nyomás ad okot. Hogy ez az oldalnyomás lehetőleg kicsiny legyen, a találmányt képező járműnél lehetőleg sok nem vezető tengely van akként ágyazva, hogy ezek a főkeretben akkora eltolódást végezhessenek, amelynek következtében a kerekeiknek nyomkarimái a legélesebb kanyarulaton és a váltókon való áthaladásuk közben is rászorulnak a sinekre. Mozdonyoknál, amennyiben ezt az elrendezést a hajtó rudazat meg nem gátolja, a tengelyek, csapágyaikban, eltolhatóan vannak ágyazva, ha azonban nagyobb eltolódások szükségesek, az ismert ürös tengelyekkel felszerelt tengelyek lelnek alkalmazást. Minthogy azonban az eltolható ürös tengelyek az előállítási költségeket nagyobbítják, lehetőleg csak a csapágyakban eltolható tengelyek alkalmaztatnak, minek lehetővé tételére a vezető tengelyek is akként vannak ágyazva, hogy ezek ágyazásaikban kis mértékben eltolódhatnak. Ezen eltolódásnak mérvében és a vezető tengelyekhez képest elfoglalt helyzetüknek megfelelően kisebbedik vagy nagyobbodik a többi eltolható tengelynek eltolódása, egyben pedig az előlfutó vezetőtengely kerekei és a sinek között bezárt szög valamivel nagyobbodik, míg a hátulfuló vezetőtengelynél ez a szög ugyanebben a mértékben kisebbedik. Soktengelyes, tehát egymástól nagy távolságban fekvő szélső tengelyekkel biró járműveknél az előlfutó vezető tengelynek kerekei a sínekkel a föntmegadott okokból igen nagy szöget zárnak be, amikor a jármű éles kanyarulatokon halad át. Ezért az ily járműveknél a szélső tengelyek, amint az ismeretes, ném vezető, beálló, vagyis elforgatható tengelyek gyanánt, csak hajtott tengelyekkel biró mozdonyoknál Iílien-Lindner-féle kapcsolt tengelyek, más mozdonyoknál Adamvagy Bissel-féle futólengelyek alakjában