66464. lajstromszámú szabadalom • Nagy tengelytávolsággal bíró soktengelyes vasúti jármű

képeztetnek ki úgy, hogy a járműnek vezetését kanyarulatokban két, ezen szélső tengelyek között el nem tolhatóan ágyazott tengely veszi át. Ha azonban ezek a vezetőtengelyek nagy távolságban vannak egymástól, a kanyarulat élességének növekedésénél az elő futó vezelő tengelynek kerekei a sínekkel ez esetben is meg nem engedhető nagy szöget zárnak be, minek következtében a kisiklási veszély növekedik. A találmányt képező járműnél az előlfutó vezető tengelynek kerekei és a sinek által bezárt szög éles kanyarulatokban még akkor sem lépi túl a megengedhető határt, ha a tengelytávolságoknak összege igen nagy, ezért ezen járműveknél az eddiginél több tengely, mozdonyok esetében pedig az eddiginél több hajtott tengely is alkalmazható A találmányt képező járműnél ebből a célból a beálló szélső tengelyeknek elfordulása határolva van és azok beállíló rúdjainak hossza -csekély úgy, hogy a kanyarulatban haladó jármű előlfutó végének vezetését az előlfutó, el nem tolhatóan ágyazott vezelő tengely akkor, amikor az ennek kerekei és a sinek állal bezárt szög a megengedhető fölső értékét elérte, az előlfuló beálló tengelynek adja át, mely ekkor a sugárirányon túl fekvő végállásába jutott el és ezen végállásában a kanyarulat görbületi sugarának további kisebbedésénél is megmarad. A görbületi sugárnak további kisebbedésénél az előlfutó, el nem tolhatóan ágyazott tengely külső kerekének nyomkarimája a külső sintől távolodik, tehát ezen tengelyre egy, ez! befelé toló erő haf, mely a beálló tengelynek a sinre szoruló nyomkarimájától indul ki Ez az erő igen nagy értéket venne föl, ha a beálló tengelyt magát is állandóan befúlé kellene tolni. A találmányt képező járműnél azonban a beállító rúdnak l ossza oly kicsi, hogy a beálló tengely mindazon állásaiban, amelyben a vezetést ez a tengely végzi, a sugárirányon 4úl fekszik és a sugárirányba csakis a legkisebb görbületi sugárnál jut el. A beálló tengely ezért a külső sintől állandóan távolodni törekszik, ezt a távolodást azonban, mintaogy a tengely a végállásában van, a főkeret meggátolja úgy, hogy a tengely állandóan kifelé szoríttatik. A beálló tengelyt állandóan kifelé és a csak közepes kanyarulatokban vezető, el nem tolhatóan ágyazott előlfutótengelyt állandóan befelé szorító erők, ellenkező irányúak lévén, egymással közel egyensúlyban vannak úgy, hogy a vezető nyomkarimára említésre méltó oldalirányú nyomás nem hat, hacsak más tengelyeket is nem kell állandóan eltolni. A találmányt képező járműnek hattengelyes foganatosítási alakjánál két határolt elfordulást végző, akként kiképezett beálló szélső tengely van alkalmazva, hogy az előlfutó beálló tengely mindazon állásaiban, amelyben a vezetést végzi, a sugárirányon túl lévő állásában van; alkalmazva van továbbá két, csapágyaiban kívánt mértékben eltolható vagy eltolható ürös tengellyel fölszerelt középső tengely és két, a végső és középső tengelyek között, el nem tolhatóan ágyazott tengely. A nyolctengelyes foganatosítási alaknál a főkeretnek két felében ezenkívül a középső és a végső tengelyek között még egy-egy további tengely van eltolhatóan vagy el nem tolhatóan ágyazva. A héttengelyes foganatosítási alak egy hattengelyes és egy nyolctengelyes foganatosítási alaknak egy-egy feléből van összeállítva. A mozdony két felének tengelyei, a föntebb már kifejtett okokból, külön csoportokká vannak egyesítve és az egyes csoportok külön haj tógépekkel vannak kapcsolva; oly mozdonyoknál azonban, melyek csak közepes kanyarulatokkal biró pályákon közlekednek, igen kedvező viszonyok esetében a tengelycsoportoknak képezése el is maradhat. A mellékelt rajzokban ezen járműnek több foganatosítási alakja van föltűnte Ive. Az 1. ábra egy, kéthengeres gőzgéppel és